Horizon Zero Dawn: The Frozen WildsDLC

A tesztben látható képek a játék Photo Mode-jával készültek.

A DLC kissé kényes helyzetben ékelődik be a játékba, ennek oka pedig az alapjáték végéhez köthető. Bármiféle spoiler nélkül, ez annyit tesz, hogy bár a The Frozen Wilds kimondottan a Zero Dawn történetének vége előtt játszódik, kicsit úgy érezhetjük, valójában a főszál után vesszük fel a fonalat. Ez a kettősség annak köszönhető, hogy bár még az alapjáték egyes karaktereiről is tudhatunk meg új érdekességeket, a kihívás szempontjából minden korábbi élményt felülmúl. Az új történeti szál szerint Aloy a rideg Észak felé veszi az irányt, ahol is új fertőzés üti fel fejét, mely még a korábbiaknál is nagyobb fenyegetést jelent.

Tévképzeteink pedig ne legyenek, a The Frozen Wilds valóban igazi veszélyeket tartogat, mind a környezet, mind az új mechanikus fenevadak szerepében. A fagyos tájakon nem ritkák a hóviharok, ilyenkor, illetve az éjszakák során a látótávolság könnyen csökken nagyjából nullára, így ember legyen a talpán, aki ezekben a szituációkban nem botlik bele egy kisebb gépcsordába.

Az új lények pedig még a kristálytiszta időben is kíméletlenül akarnak fagyos sírba tenni minket. Ha eddig azt hittük, a Thunderjaw és a Stormbird jelentik a játék legnagyobb veszélyét, nyugodtan átadhatjuk a koronát, elsősorban a Scorchernek. De nem kell szégyenkeznie a Frostclaw-nak sem, az első ránézésre jegesmedvére emlékeztető bestia minden vágya, hogy első kézből éljük át a hipotermiát.

A megnövekedett veszélyekhez a lehetőségeink is kibővülnek. Ennek köszönhetően Aloy egy negyedik képességfát kap, mely az erőforrás menedzselést mélyíti, ráadásul nem csak az eszköztárunkra korlátozódik. Az új trükköknek köszönhetően már megjavíthatjuk az oldalunkra állított átprogramozott gépeket, akár a legnagyobb monstrumokat is. Ezen felül lehetőségünk lesz a különböző nyersanyagokat és modokat lebontani, így nem kell folyamatosan kereskedők után néznünk, ha megtelnek a készleteink.

Természetesen nem hiányozhatnak az új eszközök sem, így például a korábbi legerősebb páncél, a Shield Weaver mellé a Banuk vezér ruha is becsatlakozik, mint a leghasznosabb öltözet, segítségével ugyanis az életünket tudjuk folyamatosan visszatölteni. Ezeken felül új fegyverekkel is bővül az arzenálunk, valamint először nyílik alkalmunk módosításokkal ellátni a lándzsánkat is. Az új fegyverek és páncélok mellé új modok is dukálnak, a legerősebbek akár három értéket is tudnak növelni.

És ha már a Shield Weavert szóba hoztam. Ezért jár a legnagyobb elismerés a Guerrillának. Elérték ugyanis, hogy a pajzsot úgy gyengítsék, hogy közben nem lesz használhatatlan. Az új fertőzés ugyanis bizonyos területeken olyan tornyokat hoz létre, melyek energiahullámokkal túltöltik a ruhánkat, ezáltal rövidre zárva azt, tehát búcsút mondhatunk a folyamatos védelemnek. Ezzel egy időben pedig a környező robotokat is folyamatosan gyógyítja, így ha nem likvidáljuk (vagy semlegesítjük, ezzel kiütve a környező gépeket), akkor könnyen kerülhetünk végtelen szélmalomharcba a ránk támadó bestiákkal.

Az alapjátékhoz hasonlóan ezúttal is lehetőségünk adott különféle tárgyak gyűjtögetésére, azonban ezek szintén remekül ékelődnek be mind a játék hátterébe, mind az előrehaladásunkba. Külön pozitívum továbbá, hogy az előrehaladáshoz szükséges különböző tevékenységek között már válogathatunk is, így például ha egy banditatábor felszámolása nem a kedvenc időtöltésünk, nem leszünk rákényszerítve, hogy megcsináljuk. Később természetesen minden mellékes elfoglaltságot teljesíthetünk. Szintén örömteli újdonság, hogy ezen tennivalók sokkal jobban kapcsolódnak a DLC történeti szálához, mint korábban, így például az új Hunting Ground bizonyos kihívásait nem is tudjuk addig elvállalni, amíg egy pontig el nem érünk a sztoriban. Sőt, egy második, rejtett vadászkihívást is megnyithatunk, ahol a rendelkezésre álló lőszerünk lesz korlátozott, ezáltal korábban nem tapasztalt taktikázásra leszünk kényszerítve.

Nem mehetek el a Frozen Wilds látványvilága mellett sem, ráadásul itt is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Elképesztően bámulatos és az alapvetően havas táj ellenére kellően változatos helyszíneket sikerült a holland csapatnak elénk tárnia. A pillanatok alatt ránk törő hóviharok, az éjszaka felragyogó sarki fény, a gejzírek és hőforrások, a hamuval keveredő hószitálások, valamint a vakítóan fehér hegycsúcsok egytől-egyig elképesztő részletességről árulkodnak. Természetesen nem hiányozhatnak a letűnt civilizáció romjai sem, ezek egyikénél pedig erős déjà vu foghat el minket, hasonlót ugyanis korábban például az Enslavedben láthattunk.

Említettem már a helyszínt, az eszközöket, a lehetőségeket, az ellenfeleket, azonban mindenképpen szót kell ejtenem az új karakterekről is, ugyanis ezúttal is parádésra sikerültek. Remekbe szabott párbeszédeket, sőt, továbbmegyek, talán az idei év legjobb dialógusait köszönhetjük nekik. Nem egyszer törtem ki hosszú percekig tartó nevetésben, annyira sikerült megteremteniük a hangulatot. Amikor pedig az egyik NPC az RPG-kre jellemző questfelépítést parodizálja ki (ez alól nem kivétel a Horizon sem, ezért külön pacsi az öniróniáért), akkor betonozta be magát a The Frozen Wilds a valaha készült legjobb kiegészítők listáján. Ha pedig ez nem lenne elég, az alapjáték végével szorosan összefüggő DLC további lehetőségeket nyit meg egy esetleges második rész előtt, ugyanakkor nem kíván kizárólag csak hatásvadász cliffhangerekkel dobálózni, rengeteg helyen hozzátesz a már megismert világhoz és eseményekhez.

Kevés DLC esetében mondhatjuk el, a The Frozen Wilds azonban bátran vállalhatja: a kiegészítő sokkal inkább az alapjáték kompakt formába öntött esszenciája, semmint pusztán pár küldetésből álló néhány extra játékóra. Az új területen megtalálható a Horizon Zero Dawn összes lehetősége, azonban itt-ott némileg átalakítva, ráadásul az elődhöz hasonlóan ezek is tökéletesen illeszkednek a játékba, nem lógnak ki, nem ütnek el tőle. Az elhivatott robotvadászok számára pedig közel 20 órányi új kalandot és kihívást tartogat. Vagy akár még ennél is többet.