HeadlandTeszt

A karácsonyi szezon legnagyobb ötlete az volt a részemről, hogy megvettem a fiamnak a Minecraftet Switchre (is). Eleve nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott az eszembe, hiszen nagyban megkönnyítette volna azokat a vasárnap délutánokat, amikor én épp Forma 1-et néztem volna a ház egyetlen tv-jén, ha egy unatkozó 7 éves nem duruzsolt volna végig a fülembe. Ez amúgy az a kor már, amikor a nyelvi nehézségeken kívül, lassan elboldogul a legtöbb játékkal. Pláne azokkal, amik igazából neki készültek, mint például jelen értekezésünk tárgya, a Headland.

Az egész játék felütése és fő témája az álmok és az iskolában unatkozó gyerekek fantáziája körül mozog. Főhősünk, Nor és fő robot cimborája Spud (akik amúgy kiköpött másai a Futurama legendás párosának, Fry-nak és Bender-nek) vígan álmodoznak össze-vissza, amikor egy gonosz “álomlopó”, szürke giliszta elrabolja és összetöri Bend… mármint Spud képzelőerő magját és szétszórja a kristályokat a birodalom különböző pontjain. Innentől fogva nem lesz más dolgunk, mint a központi hajónkra visszahozni ezeket a kristályokat és visszaállítani a rendet, a mókát és a kacagást Headland világában.

A játékban Nor-t fogjuk végig irányítani, akinek a mozgás repertoárja pont annyira komplex, mint maga a játék. Tudunk ütni (három csapásig kombózva), dashelni és ha feltöltődött a pajzsunk, akkor azt aktiválni. Igazából nem is lesz másra szükségünk, és így is sikerült a fejlesztőknek egy teljesen élvezetes rendszert összerakniuk. Maga a játékmenet is simán ismerős lehet máshonnan, hiszen egyszerű pályákon, gyűjtögetünk színes gömböket, kulcsokat és alapanyagokat, miközben szinteket lépünk. A szintlépések után tudjuk vagy a támadásainak erősségét vagy az életerőnk mennyiségét növelni. A fegyver kínálat, bár a játék méretéhez képest bőséges, nem túl sokat számít, hogy melyiket használjuk, bármelyikkel végig lehet csapkodni a kalandot. Ami viszont nem túl hosszú sajnos. Nagyjából egy 3-4 óra alatt kipörgethető az egész, olyan igazi két délutános kaland egy hétvégén.

A látvány és a hangulat teljesen funkcionális, mert azért szépnek vagy egyedinek semmiképpen sem nevezhető, viszont becsülendő, hogy szépen tartja a megálmodott színvonalat a játék minden területén, nincsenek kirívó hibák, bár kiemelkedő megoldások sem.

Tudom ajánlani minden gyerekes szülőnek, aki egy komolyabb Zeldás kaland előtt adná a gyerkőc kezébe, úgymond bemelegítés gyanánt, mert arra igazán tökéletes. De ettől többet nem szabad tőle várni.