A 2000-es évek óta kultusz-státuszt birtokló Guilty Gear széria nem véletlenül tudhatott magának végletekig lojális rajongótábort: a sorozatban megjelent játékok kellő komplexitással voltak felvértezve, hogy egy egészen más szintet képviseljenek a mainstream vonalat képviselő riválisokhoz képest, ez pedig az elmúlt években sem változott túlságosan.
A Guilty Gear legnagyobb ellenfele aztán az elmúlt évitzedben leginkább önmaga és kiadója lett: drágán megjelenő alapjátékok, sok-sok, szintén nem olcsó DLC karakterekkel, rengeteg expanzió-szerű újrakiadás, és ami az egészet tönkrevágta: közepesen gáz netkód ÉS rétegjáték mivolta, késő európai megjelenéssel, ami gyakorlatilag garantálta, hogy amikor mi megvettük, már tárgytalan volt a dolog, és csak pár tucat dedikált rajongó játszott online, akikkel alig lehetett lag nélkül játszani. Kár érte.

Na, ezen változtatott most a Guilty Gear Strive, ami egy újrabemutatásként is szolgálhatott a sorozat számára a mainstream közösség felé: a kevesebb mint másfél tucat kezdő karakter mellé lelassított játékmenet társult, és egy BRUTÁLISAN jól teljesítő netkód - ez a Strive legfontosabb igérete, ami még a szintén Arc Systemes Dragon Ball FighterZ-nél is jobb online tapasztalatot eredményezhet. Nem lepek meg sokakat: az igéretet sikerült teljesíteni. A Guilty Gear Strive azért lassította le a támadások sebességét és animációit, hogy maximálisan kiszolgálja a GGPO-jellegű netkódot, ami miatt akár 100-150 ms latency mellett is pontosan úgy érezhetjük magunkat, mintha offline játszanánk. Ez pedig egy világjárvány közepén, végén, vagy hát tulajdonképpen akármikor: áldás. Persze sikerült a csodás torta szélére csak odapiszkítani azzal a szörnyű lobbirendszerrel és a hihetetlenül sok várakozással, ami a játék elindításakor a szerverre való "kommunikáció" során meg fog mindenkit őrjíteni - de amikor már bent vagyunk a játékban, és épp nem dob minket ki a matchmaking, akkor gyorsan, szinte azonnali újrajátszással tudunk bunyózni bárkivel, természetesen a training módból ki sem lépve - ez pedig pontosan az, amit már minden játéktól elvárnánk, de ennyire jól, ennyire gyorsan még nem sokan tudták megoldani. A játékosok hiánya pedig gyakorlatilag kizárt: már most 300 ezer eladott példánynál járunk, így mind a PS-, mind a PC platformok hosszú ideig tudnak majd partnereket nyújtani a bunyóhoz.
Beszéljünk a vizualitásról, mert ennél a játéknál muszáj. Azt, hogy már megszoktuk az Arc-féle animés 3d motort, ami már a korábbi Guilty Gearek alatt és a Dragon Ball esetében is tökéletesen szuperált, egy dolog. Ezen felül azonban a Strive törekszik (höh) arra, hogy a lehető legnüanszosabb koncepciókat vizuálisan is a játékos arcába tolja: ilyen ez a kombószámláló, a reversalok, vagy a "counter", ami ugye egy fontos pillanat a verekedős játékok esetében: ez az az időszak, amikor a countert bevivő karaktereddel az átlagosnál SOKKAL több lehetőséged van büntetni a hibázó ellenfelet - és ezt az egész képernyőt betöltő, de színben és kialakításban mégis egyáltalában nem zavaró UI-elemek egyszerűen meséssé teszik. Már több, mint egy tucat játékóra telt el, és egyszer sem éreztem az, hogy ezek az elemek megunhatóak, vagy zavaróak, kellemetlenek lennének - sőt. Mindehhez komplex tréningrendszer is tartozik, ami a kezdőknek és a profibbaknak is egyaránt tud meglepetéseket nyújtani - és ezúttal nem karakter-specifikus, egyre komplexebb kombókat akar megtanítani, hanem inkább a játék összetett rendszereiben rejlő mélységeket, lehetőségeket, illetve egyes karakterek támadásainak megbüntetését. Átgondolt, és ahogy az online mód esetében, úgy itt is azt érezni az egészen, hogy olyanok alkották meg, akik valóban játszanak is a játékkal (köh, Capcom, köh.)

Nem akarok úgy tenni, mintha a GG mestere lennék, mert nagyon távol állok attól. Azt azonban a temérdek FGC-s youtube-videó és némi kompetitív meccsnézés (és persze a karakterek kipróbálása) egyértelművé tette számomra, hogy ez a kezdeti karakterfelhozatal baromira változatos, gyökeresen eltérő játékstílusokat kínál - és ebben a játékban nem biztos, hogy percről percre ugrálsz majd a mainek közt, mint mondjuk a Dragon Ball FighterZ esetében. És hát már jönnek a DLC-karakterek is, szóval a lehetőségek tárháza csak bővülni tud. Mindent összevetve: egy kompetens, brutálisan jól kinéző, változatos karakterfelhozatallal rendelkező játékról van szó, ami hibátlan netkóddal jelentkezik - és tényleg nagyon kevés apróságot lehet csak felhozni ellene, ami a mindennapos játék során viszont érdemben nem fogja befolyásolni a játékélményt.
A Guilty Gear -Strive- elsősorban az online/offline egymás elleni bunyózást preferáló játékosok számára készült, és erre a szerepre tökéletesen alkalmasrá tették. Fantasztikus netkódja, pazar prezentációja, és a kezdők számára is hasznos betanító módjai tökéletes belépési pontot jelent a sorozattal most ismerkedők számára. Az Arc System Works ismét megcsinálta: itt a bunyós játékok következő instant klasszikusa.