ForspokenTeszt

Mint a legtöbb műfajnak, az open worldnek is megvannak a maga alappillérei, azon kötelező mechanikák és építőkövek, amik nem csak hogy képesek a hátukon elvinni a produktumot, de alapjaiban meg is határozzák azt. Az arányok megtalálása jelenti a nehezebb feladatot, eldönteni, hogy melyik fő elemre helyezzük a nagyobb hangsúlyt, amennyiben nem ezek egységes eloszlása a cél. A kérdés pedig, ami ezek után marad: az így előtérbe helyezett mechanikák képesek-e ellensúlyozni a többi hiányát és élvezhetővé tenni az egészet?

Egy jó történet, egy karizmatikus főszereplő, egy izgalmas világ tele titkokkal és kihívásokkal, változatos elfoglaltságok, érdekes karakterek. Hosszasan lehetne sorolni azokat a pontokat, amik hozzájárulnak, hogy az ember örömmel töltse el játékórák tucatjait egy nyílt világú játékban, azt pedig kár is lenne tagadni, hogy minden embernél másképp kerülnek a mérlegre ezek. Valószínűleg a Square Enix háztáji csapata, a Luminous Productions is így volt ezzel, ugyanis a Forspokent aligha lehetne azzal vádolni, hogy a fentiek mindegyikére azonos figyelmet fordított. Vagy ha mégis így tettek, az a végeredményen meglehetősen keveset látszódik. A Forspoken ugyanis első és sokadik ránézésre is ugyanarra az elemre koncentrál, ez pedig nem más, mint a mozgás. Ehhez idővel szorosan hozzákapcsolódik a harc is, minden más azonban gyorsan másodhegedűs pozícióba szorul.

A történet már a felütésével is meglehetősen sablonos, már-már meseszerű megközelítést kap. Adott a sanyarú sorsú árva, Frey Holland, aki egyik balhéból a másikba kerülés között rábukkan egy varázslatos karkötőre, amivel aztán egy mágikus világban találja magát, ahol szép lassan kitaszítottból az emberek megmentőjévé válik. Természetesen az útja során barátokból és ellenségekből is kijut neki, ahogy a végén az őt foglalkoztató kérdésekre is választ kap. Az odáig vezető úton azonban rengeteget fog futni, ugrani, repülni és persze harcolni.

Athia világába átkerülve Frey hamar rájön, hogy errefelé másképp működnek a fizika törvényei, aminek köszönhetően villámgyors mozgásra lesz képes. Ehhez idővel több, szintén hasznos mozdulat társul majd, illetve a harci eszköztárunk is szépen gyarapodik, ahogy a történet előrehaladtával győzedelmeskedünk az újabb és újabb kihívóink felett. Ezzel együtt hamar elérkezik a játékban a vízválasztó is, aki ugyanis nem tud megbarátkozni azzal, hogy a Forspokenben a gyors, lendületes mozgás és az ezzel kéz a kézben járó harc adja az élvezeti érték döntő többségét, annak kevés szórakozást nyújt az egyébként széles, de meglehetősen sivár világ.

Athiában ugyanis minden melléktevékenység, minden apró-cseprő elfoglaltság, minden a távolból feltűnő tárgy vagy építmény azt a cél szolgálja, hogy a fentebb említett két részegységet még tovább tökéletesítsük. Nehéz felidéznem, hogy találkoztam-e olyan játékkal, amiben ennyire antipatikus volt a jelenlévő karakterek bármelyike (még ha időnként képesek is valamilyen érzelem kiváltására), ennyire érdektelen volt a körülöttem történő események folyása vagy ennyire rosszul, már-már idegesítően megírt párbeszédek követték egymást. Ezzel együtt pedig azt sem tudom megmondani, mikor élveztem utoljára ennyire azt, hogy egy nyílt világban csak cél nélkül közlekedem, hogy a térképet megnyitva az első szembejövő ikonra rábökve nem azon jár az agyam, hogy vajon hány van még belőle, hanem milyen gyorsan és/vagy trükkösen tudok eljutni hozzá.

A Forspoken nem csak felépítésében rendkívül kettős, de mechanikáiban is kimondottan archaikus tud lenni bizonyos esetekben. A nyílt világ bejárásának és felfedezésének szabadságával éles kontrasztban áll, amikor a történet adott pontjain lehetőségünk nyílik az addigi eseményekről kicsit beszélgetni csicsás útitársunkkal, ehhez azonban mozdulatlanná kell dermednünk, amíg a diskurzus zajlik. Szintén érthetetlen, amikor küldetések alatt veszi ki a játék teljesen az irányítást a kezünkből vagy cselekvések történnek képernyőn kívül, anélkül, hogy ebből mi bármit is érzékelnénk és csak a megjelenő feliratok tudatják velünk, hogy mi történt.

Hasonlóan elnagyolt megoldásokat tükröz sok esetben a játék megannyi eleme. A kezdő terület és a rajta található utolsó város, Cipal sokszor kelt olyan hatást, mintha a készítők egyszerűen nem fejezték volna be a munkálatokat a megjelenés előtt. Steril, mosottas textúrák, tereptárgyak egymástól mértani pontosságra, szabályosan elhelyezve, bármiféle természetességet nélkülözve. A karaktermodellek is megérnek egy misét, abban pedig mindenképpen egyedi a Forspoken, hogy az utóbbi évekből talán az egyetlen olyan játék, ahol a főszereplő arca és mimikája kevésbé kidolgozott, mint a történet egy-egy pontján feltűnő mellékszereplőké.

Amikor éppen nem Athia világát akarjuk megmenteni a pusztulástól, lehetőségünk van a négy nagy, egymástól jól elkülönülő terület bejárásához, azonban szem előtt kell tartani, hogy a zsáner többi képviselőjével ellentétben itt rajtunk kívül csak különböző típusú ellenfelek róják a vidéket. Ezt a történet szempontjából megmagyarázzák ugyan, ám ez mit sem segít azon, hogy emiatt némileg sivárnak érződik a táj. Tennivalóból ugyan akad bőven, ám ezek nagy része a karakterfejlesztéshez kapcsolódik. Felkereshetünk különféle emlékműveket, kipucolhatjuk a fenyegetést erődítményekből és falvakból, veszélyes mutánsoktól szabadíthatjuk meg a vidéket vagy próbára tehetjük magunkat a kihívásokban és a nevüknek némileg ellentmondó labirintusokban is. A jutalom ezekért pedig vagy egy-egy tulajdonságunk növelése vagy a karakterünk erősítésére szolgáló köpeny, nyaklánc, vagy... körömlakk.

Nevetségesnek hangzik, azonban ügyes megoldás, amivel minimálisra szorítják a Frey-re aggatható tárgyakat, ám ezzel együtt adnak lehetőséget arra, hogy egyéni módon kombináljuk őket. A köpenyek és nyakláncok megszerzésével ugyanis megnyitjuk a rajtuk található speciális módosítókat, amiket aztán kedvünk szerint átrakhatunk egy másik kiegészítőre, ezzel megalkotva a számunkra tökéletes leosztást. A variálgatásra pedig szükség is lesz, ugyanis a varázslatok különböző képességfákon helyezkednek el, így nem mindegy, melyikhez tartozó bónuszokkal ruházzuk fel magunkat. Az egyes képességek és varázslatok ráadásul adott kihívások teljesítésével erősíthetőek is, amiknek köszönhetően a mozgásra koncentrálókat a lehető leghatékonyabban használhatjuk, a támadó és támogató varázslatok pedig saját fejlesztésükön túl a többi, azonos ághoz tartozó mozdulatot is erősítik.

Korunk igényeihez és szokásaihoz mérten a Forspoken is rendelkezik megannyi kiegészítő funkcióval, amik között találunk olyan hasznosakat, mint az automatikus kitérés, aminek köszönhetően Frey mindig el tudja kerülni a felé irányuló támadásokat, de akadnak ennél jóval esetlegesebbek is. Mint például a páros szóváltásainak minimálisra csökkentése. De nem pusztán menükben kotorászva érhetünk el ilyen segítségeket, a világban elszórt speciális ládák kinyitásához szükséges logika feladványoknál is megkapjuk a lehetőséget, hogy egy gombnyomással túlessünk rajtuk. Arra azonban figyelnünk kell, hogy ez a képességeink megnyitásához és fejlesztéséhez szükséges manát használja, tehát ilyenkor mérlegelnünk kell, hogy meghozzuk-e ezt az áldozatot a gyorsabb haladás érdekében.

Szintén szót érdemel a játék Photo Mode-ja, már csak azért is, mert más játékokkal ellentétben itt nem csak melléktevékenységként alkalmazzák, de ráadásul ezek teljesítésével tudjuk a benne található összes funkciót megnyitni. A különböző filterek, képkeretek és egyéb extra funkciók csak akkor állnak majd rendelkezésünkre, ha Athia megannyi látnivalóit lencsevégre kapjuk, ami után már bárhol előhívhatjuk ezeket a hatásokat. Kissé körülményes és nem éppen a legelegánsabb megoldás a készítők részéről ez a fajta limitáció, azonban ez az egyetlen olyan elfoglaltság a játékban, aminek az alapja a két világ találkozása, így némiképp bocsánatos bűn.

Nem lehet a Forspokenről úgy beszélni, hogy ne idéznénk fel a Square Enix 10 évvel ezelőtti látványos techdemóját, az Agni's Philosophy-t. Már csak azért sem, mert a játék koncepciója két világ találkozásáról már itt feltűnt, ám ennél sokkal fájóbb azért a visszatekintés, mivel sok esetben ez az egy évtizeddel régebbi látnivaló jobb színben tűnik fel, mint a Forspoken maga. Az eredetileg Project Athia kódnéven futó játék a végleges terméket elnézve könnyen tűnik úgy, mint ha még mindig csak projekt lenne. Bár a vidéket járva találhatunk a szemnek kellemes látképeket, ezzel együtt is gyakran az arcunkba tolakodik a silány bevilágítás, a karaktereken megjelenő effektek gyenge minősége és a korábban már említett élettelen világ sivársága. Bár a készítők megadják a lehetőséget, hogy a szokásos minőség és teljesítmény mellett akár kimondottan ray tracingre koncentráló megjelenítést is válasszunk, mivel a játék erőteljesen épít a gyors mozgásra, illetve a látványos, folyamatos harcra és mivel még a teljesítményt előtérbe helyezve is előfordult hogy egy intenzív, több tucat ellenfelet egyszerre mozgató harcnál megbillenjen a képfrissítés stabilitása, ezért fel sem merült bennem, hogy megpróbáljam a látványra helyezni a fókuszt.

Hangok terén ennél jobban teljesít a játék, legalábbis ami a zenei aláfestést illeti. Azok között könnyen találni olyat, amit az ember akár a játékon kívül is elhallgatna, sajnos azonban a szinkron tekintetében már nem brillírozik ennyire a játék. Ez egyrészt a már említett, rendkívül kínosan megírt párbeszédekből adódik, amit sok esetben nem is tudnak kellő átéléssel átadni a színészek. Másrészt érintőlegesen ismét egy technikai baki ássa alá az egészet, nevezetesen a szöveg és a karakterek szájmozgása közötti összhang teljes hiányából adódóan. Bár ha a többi hiányosság mellé tesszük, akkor mondhatjuk azt, hogy illenek az összképbe. Sajnálatosan.

A Forspokennek bár megadatott egy rendkívül látványos harcrendszer, illetve képes élvezetessé tenni a nyílt világban való közlekedést, sajnos emellé csak érdektelen történetet, ellenszenves karaktereket, zavaró párbeszédeket és egy sivár, sokszor félkésznek tűnő világot tud párosítani. A pozitívumai pedig hiába erősek és kidolgozottak, ha könnyen elhomályosítják a negatívumok, emiatt pedig a valós értéke is jelentősen csökken. Elképzelhető, hogy egy folytatásra már rendesen gatyába tudnák rázni a többi elemet is, jelen formájában azonban Athia világa még a megmentése után is kudarcra van ítélve.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt)
KIADÓ Square Enix FEJLESZTŐ Luminous Productions
MEGJELENÉS 2023. január 24. ÁR 24890 Ft