Magic Realms - VarázsbirodalmakKönyv

A Fighting Fantasy több évnyi előkészület után, 1982-ben indult A Tűzhegy varázslója című kötettel, Steve Jackson és Ian Livingstone ötlete alapján. A sorozat különlegessége az volt, hogy a klasszikus lapozgatós kalandkönyvet összekötötte a szerepjátékok kockadobós mechanikájával: nemcsak dönteni kellett, hanem harcolni, szerencsét próbálni, tárgyakat gyűjteni, statisztikákat vezetni, majd méltósággal elbukni egy ajtó mögött lapuló, irreálisan erős lény ellen. A hivatalos Fighting Fantasy-oldal szerint a sorozatból világszerte több mint 20 millió példány fogyott, legalább háromszor újraindították, 2024-ben pedig az Egyesült Államokban is új, sokkötetes kiadói együttműködéssel kezdődött meg ismét a terjesztése. Ez azért fontos, mert a Fighting Fantasy nem pusztán retró hobbi, hanem ma is működő, élő forma, amelynek lendületét az időszakos leállások és a kiadóváltások is csak átmenetileg tudták megtörni. A 2017 óta tartó Scholastic-korszakban hat új kötet is készült, a negyvenedik évforduló környékén pedig Jackson és Livingstone egyaránt visszatért a sorozathoz.

A könyvek varázsa nem bonyolult: azt ígérik, hogy te vagy a hős, és ezt el is hisszük nekik, pedig szemérmetlenül hazudnak. Ha rossz irányba mész, meghalsz. Ha rosszul dobsz, meghalsz. Ha túl magabiztos vagy, szinte biztosan meghalsz. “Hős”, mi?!? Néha még akkor is meghalsz, ha mindent jól csináltál, csak a szerzőnek éppen rossz napja volt. Mégis elhisszük, hogy mi vagyunk a hősök, mert mindez valahogy nem frusztráló, hanem felszabadítóan játékos, a kudarc pedig nem a végállomás. A magyar megjelenés ezért különösen örömteli. A Chameleon Comix kiadásában megjelent album a hazai olvasók kezébe adja azt a vizuális örökséget, amely a Fighting Fantasyt mindig többé tette egyszerű játékkönyvnél. De mi is ez a kötet? Egyszerre képgyűjtemény, történelemkönyv, információs tárház és különös érdekességek gyűjteménye, több mint 350 oldalon, természetesen kemény kötésben, olyan minőségű papírra nyomva, hogy valószínűleg az olló kicsorbulna, ha megpróbálnád elvágni a lapokat. Persze miért tennél ilyet. Az a helyzet, hogy a 15 000 forintos ár ezért az exkluzív, feltehetően erősen korlátozott példányszámban megjelenő emlékkönyvért kimondottan baráti. Akár befektetésnek is kiváló lehet – bár kétlem, hogy sokan hajlandók lesznek valaha is megválni tőle.

Haladjunk szépen sorban: mi található benne? A középpontban nyilvánvalóan a képek állnak. Persze hogy azok, hiszen a Fighting Fantasyben a képek soha nem csupán illusztrációk voltak. Ezek a rajzok nem a szöveg mellett, hanem a szöveggel együtt működtek; közösen voltak felelősek a Fighting Fantasy-élményért. Egy Russ Nicholson-féle belső rajz nem egyszerűen azt mondta, hogy „itt van egy zombi”, hanem azt, hogy „jó estét, ez a zombi most veled tart néhány órára, de az is lehet, hogy évtizedekig nem tudod majd kitörölni az emlékezetedből”. A borítók és a belső képek pontosan azt az átmenetet ragadták meg, amikor a gyerekszoba padlóján ülő olvasó már nem könyvet nézegetett, hanem küldetésben volt. A külvilág megszűnt létezni, a vacsora kihűlt, a házi feladat pedig jelentőségét vesztette.

A Varázsbirodalmak egyik nagy erénye, hogy nem próbálja túlmagyarázni ezt a mágiát, hanem hagyja, hogy a képek dolgozzanak. Huszonkilenc kiemelt alkotóról röviden, általában egy-másfél oldal terjedelemben olvashatunk is, de valójában a lapozgatás, a képek tanulmányozása és az emlékek felidézése a lényeg, legyen szó színes borítófestményekről vagy fekete-fehér belső illusztrációkról. Van, akitől mindössze három-négy kép szerepel, mások viszont olyan mély nyomot hagytak a sorozaton, hogy húsz-harminc oldalon keresztül nézegethetjük műveik válogatott darabjait. A névsor önmagában olyan, mint egy fantasy-grafikai rockfesztivál plakátja: Chris Achilléos, John Blanche, Jim Burns, Les Edwards, Karl Kopinski, Iain McCaig, Martin McKenna, Ian Miller, Russ Nicholson és még sokan mások – köztük Balla Krisztián is feltűnik. A kiemelt művészek után helyet kapnak azok is, akik az évtizedek során valamivel kevesebbet tettek hozzá a közös vizuális örökséghez, munkájuk mégis megkerülhetetlen. Külön fejezet foglalkozik azokkal a helyi alkotókkal is, akik egy-egy ország saját kiadásához készítettek új illusztrációkat vagy borítókat az eredeti képek helyett. Kifejezetten érdekes művészek akadnak közöttük: nem egy olyan alkotó van, aki néhány évtizeddel korábban, Angliában születve könnyen ikonikus státuszba emelkedhetett volna. Ehelyett jutott neki egy cseh goblin, egy spanyol sárkány és az utókor késedelmes, de megérdemelt fejbólintása.

És ha már a sorozat krónikása, Jonathan Green vállalja, hogy az album történelemkönyvként is funkcionáljon, ízelítőt kapunk a Fighting Fantasy történetéből is. Olvashatunk arról, milyen volt a sorozat a csúcson, majd hogyan támasztották fel évtizedről évtizedre, hogy mára ismét stabil lábakon álljon. Szó esik a tizenhárom számot megélő Warlock magazinról is, mert a nyolcvanas évek közepén annyira ment a szekér, hogy saját, tartalomtól duzzadó folyóiratot is meg tudtak jelentetni. De a képregények és a minifigurák sem maradnak ki az összefoglalóból. 2024-ben összesen 72 kötetet számlált a Fighting Fantasy-könyvtár, de aligha ez lesz az utazás vége.

Nosztalgia ide vagy oda, a Magic Realms: Varázsbirodalmak nemcsak azoknak szól, akik gyerekként rongyosra lapozták a sorozat köteteit. Persze számukra szinte kötelező darab, és valószínűleg veszélyesen erős nosztalgiamágia hatása alá kerülnek majd. De azoknak is izgalmas lehet, akik a fantasyillusztráció, a játéktörténet vagy a nyolcvanas–kilencvenes évek vizuális kultúrája felől érkeznek. Ez a könyv ékes bizonyítéka annak, hogy a Fighting Fantasy képei nem egyszerűen kiegészítették a kalandot, hanem elválaszthatatlanok voltak attól.

És milyen jó, hogy mindez most magyarul is hozzáférhető. Mert ezek a könyvek, ezek a képek és ezek a szörnyek igenis megérdemlik, hogy újra ott legyenek a polcokon. Hogy egy új olvasó is megtudja: néha a legjobb játék nem egy kontroller bekapcsolásával kezdődik, hanem azzal, hogy felírod egy papírra: Ügyesség, Életerő, Szerencse.

Aztán lapozol. És természetesen bemész a bal oldali ajtón, mert ugyan mi baj történhetne? Majd újra bemész rajta. És még oly sokszor megteszed, évtizedeken át.