Enigma of Fear – Könnyed cidriTeszt

A brazil illetőségű Dumativa alkotásában egy Mia nevű paranormális nyomozót alakíthatunk, aki eltűnt apja után kutatva érkezik meg történetünk helyszínére, egy elhagyatott, vidéki kúriába. Azt, hogy az öreg mégis mit keresett itt, nem tudhatjuk, az azonban már első pillantásra egyértelmű, hogy a hellyel valami nagyon nincs rendben. A kertet és az épület szobáit torz rémségek járják, míg a mindenfelé elrejtett feljegyzések szerint az előző lakók a félelem istenségét tisztelték a maguk kifacsart rituáléival. Mia természetesen egy pillanatig sem habozik fejest ugrani ebbe az első pillantásra is sötét és nyomasztó rejtélybe, az pedig, hogy mindezt túléli-e, egyedül rajtunk áll majd.

És bár az Enigma of Fear története elsőre nem tűnik olyan nagy eresztésnek, avagy ezeket az alapokat rengeteg horrorhoz köthető alkotásban láthattuk már, ahogy haladunk előre a kampányban, úgy mélyül el a sztori is, amibe ráadásul néhány kimondottan ügyes csavart is elrejtettek a készítők. Mindehhez az is sokat hozzátesz, hogy a karakterek kellően mélyre és izgalmasra sikeredtek, ráadásul a szinkronjuk is korrekt, ami azért az indie projektekről nem mindig mondható el. Itt-ott ugyan előfordul néhány fásultan vagy sután kiejtett sor, de az összkép így is több mint meggyőző.

Ami a játékmenetet illeti, az Enigma of Fear ezen a téren leginkább egy régivágású túlélőhorrornak mondható, csak azért érezhetően felhasználóbarátabb köntösbe csomagolva. Eleinte Miával mindössze egy nagyobb házat és annak közvetlen környezetét fedezhetjük fel, azonban hamar rá fogunk jönni, hogy a térkép ennél jóval nagyobb, ráadásul szó szerint tömve van megoldandó rejtélyekkel, elolvasandó feljegyzésekkel, és a vérünkre szomjazó rémségekkel, akiket csak egy egészséges adag ólom tud meggyőzni arról, hogy jobb lenne békén hagyniuk minket.

Ha pedig már szóba kerültek a szörnyek, muszáj a harcrendszerre is kitérni, ami sajnos a játéknak talán a leggyengébb komponense lett. A műfaj szabályainak megfelelően a lövöldözés elég körülményes, és célzás közben nem is mozoghatunk, ez pedig abszolút rendben van, hiszen egy klasszikus túlélőhorrortól pont ezt várja az ember. A gond inkább abban keresendő, hogy az esetek túlnyomó többségében egyszerűen nem lesz szükségünk a pisztolyunkra, ugyanis az életünkre törő bestiákat meglehetősen könnyedén elkerülhetjük, ha pedig egyszer mögéjük osontunk, akkor onnantól kezdve két gombnyomással instant agyon is verhetjük őket.

Bevallom, én egyáltalán nem vagyok mestere a zsánernek, de az Enigma of Fearben lépten-nyomon azon kaptam magam, hogy egyáltalán nem aggódok a túlélésemért a fenti megoldások miatt. Ehhez pedig érdemes azt is hozzávenni, hogy a Dumativa alkotásában a felszerelésünk menedzselésére se helyeződik akkora hangsúly. Eleve nem kell olyan sok tárggyal zsonglőrkődnünk, mint a hasonló címek többségében, ráadásul a különféle erőforrások a térkép minden pontján bőségesen rendelkezésünkre állnak, így tartalékolnunk se kell nagyon őket. Mindez a gyakorlatban egy percig sem csap át monotonitásba vagy unalomba, csak azért érdemes észben tartani, hogy az Enigma of Fearnek ezek a vonulatai jelentősen megengedőbbek az iparági sztenderdnél.

Ahol viszont nem érheti szó a ház elejét, az a játék összes többi aspektusa. A pályák felépítése például zseniális, aminek hála a kampány minden pontján ötletes útlevágások és változatos helyszínek sorával fogunk találkozni, a vérfagyasztó hangulat abszolút a helyén van, és a kamera is remekül lett megoldva. Az esetek túlnyomó többségében izometrikus nézetből terelgethetjük Miát egyik borzalomtól a másikig, az igazán látványos részeken azonban változik a nézőpont, és a kép direktben a lényeges elemekre fókuszál, így garantálva, hogy semmi fontos vagy epikus ne kerülje el a figyelmünket.

És aztán ott vannak még a fejtörők is. Minden magára valamit adó túlélőhorrornak szerves részét képezik a különböző logikai feladványok, és nincs ez másként az Enigma of Fearben sem. Hogy mást ne mondjunk, rögtön a kampány elindításához is egy egyszerű kis puzzle megoldása szükséges, és innentől kezdve csak nőni fog a feladatok változatossága és összetettsége egyaránt. Megijedni nem kell, ugyanis annyira sosem lesz absztrakt egyetlen fejtörő se, hogy józan ésszel és némi logikával ne lehessen rájönni a nyitjára, de azért a kampány során érdemes egy jegyzetfüzetet is a kezünk ügyébe tartani, mert jó eséllyel szükségünk lesz rá.

A feladványok megfejtésének élményéhez pedig az is sokat hozzátesz, hogy az Enigma of Fear nem fél elengedni a kezünket. A fejlesztők nem rágják a szánkba a megoldásokat, és Mia se fogja elárulni, hogy mégis mit kéne tennünk, ha huzamosabb ideig megakadunk egy-egy összetettebb rejtvénynél. Mondjuk az valahol kicsit szomorú, hogy ezt pozitívumként lehet emlegetni, de azért mindenképp felüdítő napjainkban egy olyan „gondolkodós” címmel találkozni, ami értelmes emberként kezeli a játékosát.

Röviden és tömören az Enigma of Fear egy igazi indie nagyágyú lett 2024 végére. Igaz, hogy a túlélőhorrorok túlélés részét nem hozza olyan fajsúlyosan a túlságosan is hatékony lopakodás és a faék egyszerűségű erőforrás menedzsment miatt, de cserébe a története remek, a hangulata hátborzongató, a fejtörői pedig embert próbálóak, de sosem megoldhatatlanok. Továbbá a játék atmoszférája és tematikája kicsit könnyedebb, mint például a SIGNALIS-nak, így ha valakit érdekel a zsáner, de annyira nem kenyere a rettegés, annak is érdemes lehet egy próbát tennie a Dumativa alkotásával.

PLATFORM PC KIADÓ DUMATIVA, NUUVEM INC FEJLESZTŐ DUMATIVA, CELLBIT MEGJELENÉS 2024. november 28. ÁR 24,5 EUR