9 hónappal a posztapokaliptikus Open World zombikaland folytatás után a lengyel fiúk tartották magukat az ígéretükhöz, és kihozták első DLC-jüket, egy véres akciódús aréna-harcokkal dúsított mellékágat, melyben Aiden többek közt egy szomorú családi dráma sűrű közepébe pottyan.
A Dying Light 2-t év elején kifejezetten kellemes szájízzel fogadtam, nagyszabású zombis Open World RPG-ként élmény- és tartalomdús hiánypótlással kecsegtetett. Ám nem feltétlenül egyes elemeiben volt komolyabb, hanem inkább összképben és hangulatban. Azóta viszont sok játék… víz lefolyt a Dunán, (minden platformot tekintve) jöttek szép számmal a jobbnál-jobb címek, így mára sajnos némileg megkopott a februári megjelenés bája. A relatív hatalmas tartalom mellé viszont megígérte a Techland, hogy 5 évig támogatják a játékukat. Hasznos patcheket és többek közt grafikai upgrade-eket eddig is láthattunk már tőlük, lásd blogomat, de bizony ez a tartalmi ígéret DLC-ket is jelent, első körben a (fizetős) Bloody Ties-t.
Ugye megvan az a mondás, hogy: „Tudod, hogy lehet eljutni a Carnegie Hall-ba? Gyakorlással. Sok gyakorlással!” Na itt most frappánsan a „Carnage Hall”-ba jutunk el (carnage = mészárlás). Villedor környékének legelvetemültebb söpredéke és harcosai gyűlnek itt össze, hogy véres gladiátorharcok közepette megmérkőzzenek egymással, és csak egy valaki maradhasson, az új bajnok.
A küzdelmeket némiképpen még érdekesebbé teszi, hogy már az elején megismerkedünk a fiatal Ciro-val, egy élelmes kis tolvajjal, aki szintén versenyzői babérokra tör, kezdetben társunkként. Az apja pedig (mint volt bajnok) a lelkünkre köti, hogy vigyázzunk a fiúra, de közben próbáljuk már meg az egész szervezetet is romba dönteni. Ez valahol érdekes vonal persze, mivel Aiden addigra nem éppen egy ismeretlen figura a városban, így nem biztos, hogy a legalkalmasabb „beépített ügynöknek”.
A DLC-ről előzetesen érdemes megemlíteni, hogy bár a fő sztoriban már relatív korán ellátogathatunk a kezdő helyszínre (egy amolyan harcos klub helyiségbe), magát a fő vonalat csak a (felhőkarcolókkal teli) B helyszínre érve tudjuk teljesíteni, arról nem is beszélve, hogy a Bloody Ties-ban fejlettebb combat és parkour képességekre lesz szükségünk. Egyrészt, ha túl korán kezdjük meg a DLC-t, akkor még csak kvalifikációkon vehetünk részt, és mielőtt a „Carnage Hall”-ba mehetnénk valódi versenyzőként, a játék visszaküld minket, hogy haladjunk tovább a fő sztorimódban, míg át nem jutunk a Central Loopba.
Másrészt a Bloody Ties nem egy sztorizós-lájtos piknikezés. Van története, de sokkal inkább AZOKNAK szánták (szánhatták?), akik kenik-vágják a játék mechanikáját és komolyabb kihívásokra vágynak.
A Bloody Ties-t ne akarjuk minden áron idő előtt letudni, sokkal inkább maradjon egy extra kihívás, ha már alaposan kiveséztük a Dying Light 2 fő sztorivonalát és az érdekesebb mellékküldetéseket, valamint alaposan feltápoltuk magunkat fejlett ugribugri harcossá. Magának a sztorinak egyébként kvázi semmi köze a DL2 fő történetvonalához. Mindegy tehát, hogy korábban milyen döntéseket hoztunk (vagyis, hogy a bazáriaknak vagy a PK-nak segítettünk), de ezt amúgy is említettem korábban tesztben, hogy ezek a „döntések” egyébként sincsenek bizonyos fő történési pontokra kihatással, erre a DLC-re pedig pláne nincsenek, és a Bloody Ties sincsen hatással a main sztorira, röviden egy teljesen független mellékág.
Maga a DLC pedig tömény akció. Már a kvalifikációban is brutális tömegbunyók fogadnak, kezdetben egy romos (leeresztett) uszodai medencében, később a Carnage Hallban pedig hatalmas díszes fényes arénában. Vannak ugyanakkor amolyan skill pályák, ahol szörnyek között ugrálva kell checkpointról checkpontra tovaszökkenni, vagy ott vannak a kombinált kihívások, kapcsolókkal, és persze rengeteg szörnnyel. Végül a boss harcok is tiszteletüket teszik, a küldetéscsomag végén természetesen a korábbi bajnokkal, a brutális Skullface-el (kb. mint Blaster a Mad Max 3-ból).
Eközben megvannak persze a kulcsfontosságú karakterek is, mint pl. a gátlástalan műsorvezető Astrid, az Éjjel-nappal Budapest Bécijére hajazó nagymenő Severus, az aggódó apuka (és volt bajnok) Ogar, és persze az újdonsült fiatal barátom Ciro.
A probléma leginkább azzal van, hogy a Bloody Ties összegyűjtötte a Dying Light 2 összes olyan elemét, ami a játéknál középszerű benyomást kelthet, gondolok itt főleg a robotos hatású szereplők dialógusaira, a nem annyira érdekfeszítő történetre, és az akcióelemekre. Persze nagyon vagány a sok akrobatikus parkour elem, és nagyon hasznos, hogy akadnak bőven közelharci elemek a main sztori küldetései során, de EZEKRE építeni egy DLC-t sajnos pont a hiányosságokra mutat rá, vegyes végeredménnyel (mintha egy korai GTA-hoz kiadtak volna tömény autóversenyzős/lövöldözős DLC-t).
A Bloody Ties adrenalindús DLC persze, szórakoztató is tud lenni, és egyáltalán nem is könnyű teljesíteni, de a pénzünkért végső soron kapunk egy arénaharcokkal meg különféle mellékküldetésekkel teli minimum 4, de maximum 6-7 órás csomagot, amely leginkább csak azoknak ajánlott, akik a Dying Light 2 kivesézése után még több kihívásra vágynak. Egynek nem rossz, de a következő DLC meríthetne többet a játék eredeti hangulatából és lehetne tartalmasabb is.
Platform: PC, Series X (tesztelt), PS5, Series S, PS4, XOne, Switch | Fejlesztő: Techland | Kiadó: Techland | Megjelenés: 2022. november 10.