Generációs forradalmak...
Wolfenstein. Doom. Quake. Unreal Tournament. Counter Strike. A mártírok, az új eszméket és értékrendeket bevezető forradalmárok. Ők az FPS műfaj koronázatlan királyai, világtalanokat terelgető hősei, a játékipar vérbosszút esküdt jótevői - egyben stílusai, melyekből egész generációk merítettek erőt a hadviseléshez. Vajon képes-e felülkerekedni a sarj az ősei által elért sikereken? Jár-e nyomában remegés, mely ledönti az évtizedek kolosszusait? Hisszük, hogy igen - de vajon látjuk-e? Éreztük-e a Doom 3-ban? Tapasztaltuk-e a Counter Strike: Source-ban? Éltünk-e vele a Quake III: Arena kapcsán? Nincs egyértelmű válasz, azonban egy régi vándor visszaköszönte újfent a remény kalodájába zárja a harcos lelkületű játékost. A bilincset lerázva határozott kézfogással köszöntjük a többjátékos hancúrozások, a cyberpunk kultúrát idéző marconák, és az észvesztő pörgéssel megkent hadviselés trónörökösét: íme, az Unreal bajnokságok harmadik fordulója, lépj elő, és mutasd magad!
Félelem járta át a katonát, mikor érzékszervei felfogták a földrengést előidéző, súlyos léptekkel haladó tripod közeledtét: arcára fakó bánat ült, mialatt a vaskos páncélon végigfutottak a működést visszaigazoló öntesztek. Derék barátunk minden bizonnyal összerogyott volna az irtózatos súly alatt, ám az öltözetbe épített szervómotorok játszi könnyedséggel mozgatták a végtagokat. A lassú fémes hang erősödése félelmet keltett a környék lakóiban: sűrű homály ölelte át a kihalt bányásztelep magányosan éktelenkedő romhalmazait, csak a tartalékcsapat katonáinak zsörtölődése törte meg a baljós csöndet. A torony emeletén megbúvó mesterlövészben egyszer csak megdermedt a vér: Tripoooood! Ordította a csapatrádióba! Fegyvereket élesíí...! Mondatát azonban képtelen volt befejezni, mert a pillanat törtrésze alatt miszlikbe aprította a háromlábú szörnyeteg pilótafülkéjéből pozícionált ionsugár. Légdeszkákat csatolj! Egyes osztag a skorpiókba, kettes osztag a völgy felől közelít! A többiek velem tartanak! Azzal a szakaszparancsnok lebegő Mantrájára pattant, és körfűrészeit beindítva egy szemvillanás alatt eltűnt a látóhatárról. Nem tudni, ki adta le az első lövést, de hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Gránátvetők füstje sötétítette el a levegőt, az ionsugarak húsba maró szaga, és a szénné égett testek orrfacsaró bűze lepte el a csatateret. Nem, ez nem egy háborús anekdota, ez egy átlagos Team Deathmatch, amely az Unreal Tournament III világának hétköznapi szüleménye.
“Sikerült megvalósítanunk azt, amit szerettünk volna - az Unreal Tournament III hosszú idő után az első olyan gyermekünk, amely kapcsán büszkén állíthatjuk azt, hogy elődeinek érdemeit saját profizmusával emeli magasabbra” - említette meg egyik nyilatkozatában Mark Rein, az Epic Games vezetője, az UT3 fejlesztőcsapatának egyik kulcsfigurája. És valóban: az Unreal Tournament hosszú idő után újra magában hordozza mindazt az esszenciát, amellyel anno sikerült a Quake fölé emelkednie. Egyedi, pörgős, és balanszos játékmenetével egyértelműen hozza azt a hangulatot, amelyet még az első Unreal Tournament alatt tapasztalhattunk meg, s amely a 2004-es bajnokság alatt csúcsosodott ki - mind a bevezetett játékmódozatok, mind az új szabályok, és stílusok kapcsán. Bár a konkurencia az elmúlt évben ugrásszerű fejlődésnek indult a multiplayer központú játékok gyártásában (gondoljunk csak a világháborús helyzeteket szülő COD-ra, a zseniális TF-re, vagy a CS-re), az Unreal sajátságos pergő játékmenetét, groteszk és a valóságtól elrugaszkodó cyberpunk világát nem sikerült lekoppintania. A riválisok jelenleg is erős kompániával (Enemy Territory: Quake Wars, TF2, COD4) ostromolják az UT3 által emelt barikádokat, de az Epic gyermeke állja a sarat. Az elképesztő sebességet diktáló összecsapások alatt duruzsoló, bámulatos Unreal 3 Engine szemkápráztató látványvilágával, marcona tengerészgyalogosaival, és a szabadjára engedett képzelőerejének járműveivel eddig soha nem látott mértékben rugdossa felfelé az online/offline multiplayer-központú játékok mércéjét.
Az UT3-ról ugyan nem könnyű írni, játszani viszont felejthetetlen érzés. Előbbi főként a stílus akciódús jelleme miatt emelhető ki, ugyanis az elsődleges szempont (a gyilkolás legjobb tudásod szerint) nem igényel különösebb magyarázatot, azonban a kivitelezése már bonyodalmakba ütközhet. Adva van ugye egy elvileg tökéletesre csiszolt UT2004-ünk, amely minden ízében kimeríti az ideális multiplayer játék jelzője mögötti értékeket. A készítők ezt fejelték meg a rakás új járművel, pályával, játékmóddal és karakterrel, amely a hajlepakolós látványvilággal karöltve még arrogánsabbá tette az Unreal eddig is bámulatos világképét. Az Unreal Tournament jellemzői, mint a gyors csapatmozgás, és az egyik pillanatról a másikra változó harci helyzetek még realisztikusabbá váltak azáltal, hogy harcosaink bármikor járművekbe pattanhatnak, vagy helyhiányban belekapaszkodhatnak a szállító egységekbe. A nagy távolságokat legyőzendő, bekerült a repertoárba egy ötletes újítás is, amely leginkább a Vissza a Jövőbe második epizódjában felbukkanó légdeszkára hasonlít: ezt hősünk bármikor előkaphatja, hogy az őrült sebességre képes masinán lavírozva utolérje társait, vagy épp elmeneküljön a problémás gócpontokról. Nincs felemelőbb érzés, mint a veszélyes helyzetekben nyúlcipőt ragadni, hogy aztán egy csapatnyi marcona, vagy egy dalkstalker (alias Tripod) támogatását élvezve jól odapörköljünk a győzelmét ünnepelő ellenfélnek.
Nagyon nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!
Merthogy az Unreal világában roppantmód gyorsan megváltozhatnak az erőviszonyok: az egyik pillanatban egy skorpió vezetőfülkéjében próbálod elgázolni az ellent, a másikban pedig sűrűn folyó masszaként csordogálsz át az örökkévalóság mezejére, hogy a respawn ponton újjáéledve egy Darkstalker ülésébe pattanhass. Ez pediglen nem elhanyagolható szempont - lévén, hogy az igazi erő igenis csak egy gigantikus gyilkológép pilótafülkéjébe huppanva tapasztalható meg. Kíváncsi vagy rá, milyen lehet lassú úthengerrel hangyákat gyilkolászni? Akkor neked a Darkstalkerre van szükséged, csak vigyázz: nehogy az egyik ízeltlábú célpontod egy ionsugarat szegezzen a homlokodnak. Bizony, a sorsnak igencsak van érzéke az erőviszonyok megváltozásához... talán nem véletlenül termelődnek olyan gyorsan újra a legtutibb csúzlik sem. A fegyverek elhelyezkedése ugyanis tipikusan UT-s, így nem kell meglepődni azon, ha a nyílt terepeken csak az általános gyilkoló eszközök (mellesleg arcpirítóan változatos) arzenálját találod meg, és a triplacsövű rakétavetőért, vagy az ionsugárvetőért olykor masszív harcot kell vívnod. Választhatod ugyan a közelharcot is, hiszen a szervópáncélokban futkorászó harcosoknak igazán nem kerül erőfeszítésébe balerina módjára pörögni-forogni - csak ember legyen a talpán, aki megfelelő képzettség, és szaktudás hiányában gond nélkül le tudja teríteni az ellenfelét. Az UT azonban már csak ilyen kemény ujj- és egérgyakorlatot kívánó reflexjáték hírében áll, ahol egyedül a Sniper Rifle mágusoknak adatik meg a szüttyögés öröme. Mezei katonaként úgysincs időd taktikusan célpontot választani, hiszen Double- és Multi killek, vagy a Killing Spree hatásfok eléréséhez a durvább halálosztókat kell bevetni. Tippünk a Grenade Launcher - Flak Cannon - Multi Rocket Launcher trió, amelyből érdemes néhány tárat magadnál tartani a helyi bulik rendfenntartása céljából.
A rakoncátlan, vagy masszív ellenállás felszámolására azonban már a technika vívmányaihoz kell folyamodnod: mindegy, hogy a Carmageddon-féle aprítókba (pl. Mantra), a kerekes Skorpióba, vagy a góliát típusú, masszívan páncélozott Leviathan tankba merészkedsz, maximálisan kiélvezheted a vas brutális erejét. Azonban ha a dicsőség a fejedbe száll, még a félméteres páncél mögül is fűbe haraphatsz: a járművek ugyanis teljesen egyedi harcstílust követelnek meg, nem lehet csak úgy vakon, mindenféle kötelezettség nélkül ledarálni velük az ellenséges célpontokat. A kisebbek könnyedebb tűzerővel rendelkeznek, ugyanakkor gyorsak - míg az óriások rendszerint lomha és lassú jószágok, ellenben akár egy egész osztag is kivégezhető velük egyetlen jól irányzott lövés segítségével. Ha volt szerencséd az UT 2004 világához, ezek a dolgok igencsak ismerősek lesznek a számodra - azonban újdonságul hathat, hogy némelyik jármű bizony alakváltó képességekkel is rendelkezik. A megfelelő gomb lenyomásával ugyanis áthelyezhetőek a lövegek, így a társak éberségén múlik majd, mennyire veszed hasznukat a csata hevében.
Az alkalmazott taktika természetesen függ a választott játékmódoktól is. Bár az UT3 single kampányt is tartalmaz (erről később), multiplayer tekintetében igen erőteljes a felhozatal - mondhatnánk azt is, hogy az elődök nyomdokain haladva a legtöbb játékmód itt is szerepel, (némelyik akár újítva, mint pl. a VCTF, amely a klasszikus CTF küzdelmekbe vonja be a járműveket) bár legnagyobb sajnálatunkra az UT2004 két nagy újdonságát, az Assault és Onslaught módozatot egy az egyben kinyesték a folytatásból. Mielőtt megszerveznétek a vasvillás felvonulásokat a Midway székháza ellen, eláruljuk, hogy az Epic eme két játékmódot lényegében egy újjá, a Warfare kompilációvá gyúrta össze - a játékban debütált opció ugyanis a lerohanós és terület/node foglalós játékmenetet foglalja magában, amely a zseniális célzási képesség mellett némi taktikai gondolkodást is megkíván a résztvevőktől. A Warfare-ban a valós idejű stratégiai játékokból ismerős elemekkel futhatunk össze, hiszen a két nyolcfős csapat a pályák rendelkezésre álló erőforrásait elfoglalva, azok tartalékait bázispontok és járművek építésére használva igyekszik majd elpusztítani az ellenség központi idegrendszerét. Időigényes, ámde remek szórakozás, amely tökéletesen kárpótol az Assault-Onslaught duó elvesztéséért.
Unreal ide, Tournament oda, sajnos az Epic grandiózus alkotása sem mentes a hiányosságoktól: mint ahogy azt a fentebbiekben is említettem, létezik ugyan egyjátékos kampány, de... és ezzel el is mondtam a lényeget. Bár az Unreal folytatások a klasszikus alapjáték második epizódja óta főként a többjátékos hancúrozásra fényesítették a kéjlécet, hellyel-közzel mindig tartalmaztak amolyan bevezető jellegű, tutorial szintekkel bővített elbeszéléseket. Ez most sincs másképp, bár Mark Rein szerint soha nem készült még ennyire klassz single kampány Unreal Tournamenthez. A kijelentést alá is írom, azonban ne feledjük, hogy az úriember magát a bajnoki sorozatot jelölte meg, nem pedig az egyjátékos kalandokat, amely bizony sok félreértést szült a rajongók között. Ennek megfelelően kapunk egy kis alaptörténetet, melyben groteszk barátunk vérbosszút esküszik a közeli hozzátartozókat lemészároló necrisek ellen, hogy aztán a játékbeli helyszínekhez hasonló útvesztőkben öldökölje le őket botok formájában. Íme, egy klasszikus alapötlet nem épp UT3-hoz méltó megvalósítása, amely amellett, hogy a kezdők számára bővelkedik a multiplayer alatt kamatoztatható jótanácsok tálalásában, szegényesen teljesít az átvezetők, és az izgalmi állapotok terén. A szingli mód végeredményben jól teljesít: a harcedzett játékosok alig néhány óra alatt végigszaladgálhatnak rajta, újoncok pedig elsajátíthatják az Unreal bajnokságok minden csínját-bínját - ámbár, ha utóbbiról van szó, a bemelegítést elősegítendő, inkább masszív UT2k4 kúrát ajánlanék az UT3 dobozának erős markolászása előtt.
Ettől eltekintve, amit az Epic az elmúlt néhány évben művelt a sorozattal, az minden bizonnyal példaértékű, és itt főként a finomhangolásra, illetve az állkapocs-vadászó katartikus látványvilágra értsétek a kijelentést. Döbbenet, mire képes az Unreal 3 Engine mozgás közben - láttunk néhány techdemót, láttuk a Crysist, láttuk a Gears of War-t, de az Unreal Tournament III bizony már első pillantásra masszívan beleég a retinába. A párját ritkító helyszínek, stílusok és a fejlesztői képzelőerő keveredése olyan zseniális képi világgá fonódik össze, amelyért joggal jár dicséret az Epic munkatársainak. A játék amellett, hogy hozza a klasszikus UT bajnokságok gyors és veszettül pergő játékmenetét, látvány tekintetében sem hazudtolja meg önmagát. A régi-új Warfare játékmód, illetve a járművek aktív bevonása minden multiplayer-alapú játékkal szemben támasztott igényt kiszolgál, a cyberpunk nézeteket valló, fantáziában és futurisztikus jellemben gazdag játékos kör pedig bátran fellélegezhet: az Unreal Tournament visszatért, és jogosan jelenti be igényét a trónra.