Yuri felejthetetlen bosszúja óta tart a gyötrelmes várakozás. Hét kerek év kellett, hogy a Red Alert harmadik epizódja is debütáljon végre. Ám most ismét felharsan a vörös riadó, zúgnak az apokalipszis tankok, és sorlépésben dübörögnek az elvtársak surranói. Mindenki vágja magát vigyázba, hisz a harmadik ütközet sorsdöntő lesz: a Red Alert hű lesz a patinás névhez, vagy átsorol a tucat RTS-ek birodalmába?
Lássuk a történetet. Az oroszok Dr. Zlinsky segedelmével tesznek egy röpke kitérőt a múltban, hogy Einstein figuráját kiradírozzák az emberi történelemből. Hogy miért? Semmi szükség atombombára és a időjárást manipuláló szerkezetre, mondván, az ominózus tudós felfedezései behozhatatlan előnyt vernek a vörösökre. Na de álljunk csak megy kósza gondolatra: az atombomba nem az oroszok aduásza? És a többi innováció? Mirage tank, kronotechnológia? Mind maradtak. Ennek fényében Albert barátunk még talán hasznukra is volt, nem beszélve arról, hogy ha már ekkora sanszuk van (időutazás), miért pont egy ilyen kisstílű húzással akarnak a helyzetükön fordítani? És ez nem az egyetlen inkoherens esemény a sztoriban. Következetességből egyes. Lényeg a lényeg: tervük sikerrel jár, ám ezen “apró” korrekció (a pillangó effektushoz hűen) egy nem várt mellékhatással jelentkezik: a Japán Birodalom felemelkedésével.
A világuralomért tehát ezúttal már három fél száll harcba. A kampány e szerint, kronológiailag, illetve nehézségük alapján három felé lett osztva. Az első újdonság itt lép képbe, miszerint a kampány összes küldetését végigküzdhetjük kooperatívban. Kellemes újítás, ám a magányos stratégák kénytelenek lesznek beérni egy AI kontrollálta beosztottal, akinek nagyrészt önálló tevékenységét négy alapvető paranccsal koordinálhatjuk. Mivel mind az orosz, mind a szövetséges kampány összes pályája rettentő mód könnyű (részben miattuk), az esetek többségében nincs is szükség a pesztrálásukra, ami bizony egy (hozzám hasonló) önérzetes, mindent a közvetlen irányítása alatt tudni akaró sztratégoszt nem érint túl jól. Vagyis a kampány mindenképp koop-ban javallott, máskülönben búcsút inthetünk a kihívás és a csapatmunka okozta örömöknek egyaránt.
Az Xbox 360 verzió
A Red Alert 3 Xbox 360 verziója korrekt átirat, sőt, a fejlesztők szerint még csak nem is átirat - a X360-as kivetülés párhuzamossan készült, gyakran a PC változat előtt járva. A kontrolleres irányítás a C&C3 kiegészítőjéből megismert rendszert alkalmazza, és a felfokozott tempó ellenére is uralható vele a játék. A grafika a PC-n látottakhoz hasonló, talán kevésbé vibráns, és helyenként v-sync problémmákkal is küzd - a sebesség azért szerencsére rendben van.
A játékmechanizmusnak is megvannak a maga problémái. Leginkább az, hogy az újdonságok sora szinte egytől-egyig máshonnan átemelt ötletek halmaza. Ami alapvetően nem lenne baj, ha ügyesen van csomagolva, ha nem annyira szemtelen hogy szemet szúr, és ha az összkép mégis újnak hat. Erről azonban szó sincs. Elsőként itt a speciális képességek lehetősége. Egységenként egy darab, melyek valóban színesítik a taktikai repertoárt, ám jobban és nagyobb számban kivitelezett formátumban mindezt pl. a World in Conflict is megadta anno. A különbség annyi, hogy a kevesebb, de radikálisabb képességekben nem igazán keveredhet el a játékos, rendeltetésszerű használatukhoz nem kell annyira megterhelnie magát - rendszer az abszolút kezdők figyelembe vételével lett kialakítva. Sokat hangoztatott differencia, hogy ezúttal a víz, mint terület, sokkal nagyobb szerepet kap. Ami igaz is: építkezhetünk rá, anyagi forrás is akad benne, valamint rengeteg egység kétéltű lett. Kivitelezését illetően nem lehet rá panasz, de így önmagában még kevés, hogy maradandóként legyen számon tartva. A Tiberium Wars-ban megismert rengeteg (bár sokszor hasztalan) fajspecifikus támogatások (speciális légicsapás, tibérium rakéta, stb.) itt is jelen vannak, ám konszolidáltabb formában. Az elpusztított egységekért pontokat kapunk, amiket kevesebb, de jobban használható képességekre válthatunk be. Rendben van, de mintha ilyet is láttunk volna már...
Mégis, ami legnagyobb szívfájdalmam, hogy a dinamikát illetően átvették a Tiberium Wars tempóját. Kicsi, felületesen megtervezett pályák, gyorsan mozgó, formációkba nem rendezhető egységek, villámgyors gyártás és építkezés. Mindez ötvöződik a kő-papír-olló mechanizmussal (nincs mindent elsöprő egység / taktika), illetve a speciális képességekkel. Ergo egyenes út egy klasszikus csukló RTS-hez, ami a Red Alert korábbi részeire messze nem volt ennyire jellemző, és nekem speciel csalódást okozott. Olybá tűnik, hogy az új idők új szava a Red Alert esetében is az "akció" a lassabb, meggondoltabb, taktikusabb RTS vonal a háttérbe szorult. A magam részéről sajnálom, még akkor is, ha a játék ezzel a felfokozott tempóval együtt is működik, élvezhető, sőt, szerethető.
A híres-nevezetes, B kategóriás átvezető jelenetek maradtak, ahogy a szatirikus, humoros hangvétel is, ám a sztori számtalan botlása miatt az egészre árny vetül, amit szemmel láthatóan a formás női idomok hivatottak korrigálni. Szép lányok pár dekás öltözetekben, morcos szamurájok, David Hasselhoff. Minden, ami kell... és mégis, a játék saját belső logikájára is nyelvet öltő új történetszál nehezen tudja megidézni a régi szép időket.
A megjelenítésért felelős SAGE motorról sokan nem tudják, hogy kezdeti manifesztációja majd egyidős a Westwood-dal, bár mai nevét csak a Generals megjelenésével kapta meg. Vagyis nagyon öreg technológiáról beszélünk, amit az idők során folyton fejlesztgettek. Nem értem, hogy egy ilyen volumenű visszatérés (Red Alert 3 és Tiberium Wars) alkalmával miért nem voltak hajlandóak egy új motort tető alá hozni, egyfelől ugyanis erőforrás és pénz is volt rá, másfelől pedig az, ami a TW esetében még csak illendő, az a Red Alert 3-nál már-már kötelező lett volna. A stilizált megjelenítés ugyan ellensúlyozza némiképp, de az egységek, objektumok részletessége már nem feltétlenül üti meg a ma elvárt szintet. A vízzel, mint elemmel sokat, és láthatóan kiemelten foglalkoztak, jól is néz ki - de ezzel nagyjából véget is ért a témához kapcsolódó pozitívumok felsorolása.
A körítés ezzel szemben nagyon is étvágygerjesztő. Stílusos, letisztult menü és kezelőfelület, karakteres, fülbemászó dallamok Frank Kelpacki-tól (RA, Tiberian Sun), melyek méltóak a múlthoz. A kampány átvezetői és a tutorial gondos kezek munkáját dicséri, valamint a multiplayer-ben sincsenek komoly egyensúly-problémák. Sok pálya, bár a korábban említett felszínes tervezés, illetve a kis méret itt is játszik a gyors játékmenet jegyében.
Összegzés. A Red Alert 3 gyakorlatilag semmi újat nem mutatott fel a Tiberium Wars óta, csupán más köntösbe bújt. Felamás folytatása a patinás sorozatnak, és a beígért innovációk többsége is csupán kölcsönzött ötleteket takar. Maradtak egy olyan receptnél, ami már a közelmúltban sem aratott osztatlan sikert, és mindezt egy olyan névvel tették, amitől sokan sokkal többet, mást vártak. Mindezek ellenére egy élvezhető, szerethető, multiplayerre kihegyezett RTS, ami korántsem rossz, ha hajlamosak vagyunk eltekinteni elődjeitől. A Red Alert 3 korrekt játék, ami inkább szól a szériával most ismerkedőknek, mint a sorozat veteránjainak.