Call of Duty: Modern Warfare 3Teszt

Ha törik, ha szakad, akkor is - mormolhatták magukban az Activisionnél erős másfél éve, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Call of Duty sorozatot eredetileg jegyző Infinity Ward bizony törik és szakad egyszerre, harcképes gárda nélkül hagyva a Világ Legsikeresebb Játékszériájának következő felvonását. A csapat az EA ölelő karjaiba dezertáló kreatív magjának távozásával az Activisionnek súlyos döntést kellett meghoznia. Vagy nem lesz 2011-ben Modern Warfare 3, vagy beállítanak mögé mindenkit aki az ésszerűség határain belül odaállítható, és izzadságos munkával összerakják a folytatást. Így lett a MW3 az Infinity Ward, a Sledgehammer (a soros fintora: EA-től átigazolt Dead Space veteránok), a Raven (a multiplayer pályákban segítettek), és a Treyarch (Wii verzió) közös gyermeke. Az ilyen nagy összedolgozásoknál mindig fennáll a veszély, hogy az elvárt közös gyöngyszem helyett toldozott-foltozott kreatúra, Frankenstein szörnyének játékmegfelelője születik.

Megnyugtatásul: nem így történt. A Call of Duty: Modern Warfare 3 a széria CoD4 / MW1-et követő vonalába tökéletesen belesimuló, az ott lerakott alapokra biztos kézzel építkező folytatás. A történetet szinte majdnem percre pontosan ott folytatja, ahol az MW2 abbahagyta (a nagyon rossz bőrben lévő Soap és Price keresnek maguknak búvóhelyet), a második rész konfliktusa pedig tovább bonyolódik, az amerikai-orosz háború most már világméretű. Ennek megfelelően a szokásosan több játszható karaktert felvonultató sztori szépen végigzavarja a játékost a fél világon, alig akad kontinens, amit nem látogatunk meg - a kevésbé hangsúlyos ázsiai kaland mellett sok időt fogunk eltölteni Észak-Amerikában, Európa három fővárosában, és Afrikában is. A történetvezetés ügyes, meglepetés is akad, és az IW / Sledgehammer páros látványos karakter-haláloktól sem riad vissza, ennek fejében viszont a Modern Warfare történetszál korrekt, kielégítő végpontot adó lezárását is sikeresen végrehatja. Negyedik rész ugyan még így elképzelhető, de az már nem a 2007-ben elkezdett történet lesz (ha lesz), hanem valami teljesen új.

Ha láttad a premier alkalmából kiadott trailert (ha nem, nézd meg most), nagyjából képet alkothatsz róla, hogy milyen az MW3 egyjátékos kampánya. Bombasztikus, harsány, és nem spórol a látványelemekkel. Ostromlott, romba döntött nagyvárosok; látványosan megsemmisülő építészeti nevezetességek; lángok, pusztulás és robbanások mindenütt, amerre csak a szem ellát. Szinte minden pályán adódik olyan jelenet, amikor a játékos lába alatt összeomlik valami, zuhan egy hatalmasat, közben jobb oldalon összedől egy méretes toronyház, bal oldalon megsemmisül egy tankoszlop, mögötted felrobban egy terepjáró, elhúz melletted egy füstölgő helikopter, a levegőben rakéták, a romos háztetőkön pedig lézerpengés, lángoló nindzsák ugrálnak, rakétahajtóművel a hátukon. Oké, nindzsák persze nincsenek, de remélem vágod, hogy mit akarok kihozni a dologból, kedves olvasó - a Modern Warfare 3 pusztítás és (szkriptelt) látványelemek tekintetében az első öt percben berakja magát hatodik (tízedik?) sebességbe, és az erős hat órás single kampány végéig egy pillanatig sem veszi le a lábát a gázpedálról.

Ha életedben először találkozol Call of Duty-val, a fentiek sokkoló újdonságként fognak hatni, ha hozzám hasonlóan kötelességtudóan végignyomtad a széria összes (a fősodorba tartozó) epizódját, már kevésbé. Pláne úgy, hogy az „új” IW és a Sledgehammer túlságosan is megfogadta a „győztes csapaton ne változtass” című mondást, és saját ötletek helyett a széria eddigi epizódjainak leginkább kedvelt mozzanataiból próbálták összerakni az MW3-mat. Az MW3 így olyan, mintha kottából játszanák, a sorozatot ismerő játékosok nagy biztonsággal be tudják mondani előre minden sarkon, hogy mi fog történni egy perc múlva. Bár a Call of Duty a negyedik rész óta ezt a jól bevált utat követi, eddig elsősorban a Treyarch által összedobott páratlan epizódokra volt jellemző, hogy fénymásolót játszottak az előző évi ötletekből - most a Modern Warfare tett így, annyira, hogy a tavalyi Black Ops-ban lényegesen több az egyéni íz, mint ebben. Az emberek szerették a sznájperes missziókat? Oké, legyen belőlük több. Mindenki imádta az AC-130-as küldetést? Rendben, csináljuk meg újra, de most tegyük egy nagyváros közepébe. Eddig az összes MW-ben volt legalább egy Hatalmasat Pusztító Robbanás? Szuper, itt is lesz. Dögösen néztek a lassított lövöldözések? Remek, pakoljunk be belőlük egy tucatot. A probléma, az utolsó példánál maradva: a kevesebb (de új) néha jóval több. Az első MW végén található pár lassított pisztolylövés élményszinten kábé tízszer annyit adott, mint az MW3 minden második pályán bevetett belassított lövöldözései. Erre is igaz, a többire is: ha számítasz rájuk, már nem ütnek akkorát - egy idő után meg semekkorát sem ütnek.

Nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!

Élek a gyanúperrel, hogy a méretes (20+ milliós) Call of Duty rajongótábor döntő többsége nem a single player miatt várja minden évben a novembert, hanem a multiplayer okán. Tudja ezt az Activision is, így idén is gondoskodtak róla, hogy a szokásosan sokat kínáló multi szekciót ismételten a „masszív” jelzővel lehessen leginkább körülírni. Modern Warfare, azaz koop zombimód most nincs, van viszont két játékosra méretezett SpecOps, rögtön kétféle ízben. Az első az MW2-ből ismerős küldetéssorozat, a második az újdonságként belépő Survival mód. A Survival a Gears-es Horda mód, vagy a Halo-s Firefight helyi megfelelője, hullámokban támadó ellenfelekkel, és a kompetitív multiból ismerős helyszíneken. Eredetinek nem eredeti, de itt is nagyon élvezetes, van benne szintlépés, és folyamatos, a hullámok közé helyezett cuccvásárlás - az új fegyverektől a muníció és robbanóanyagokon át a behívható támogatásig rengeteg mindent vételezhetünk. Szükség is lesz rá, mert a Survival kemény kihívás, a tízedik hullám felett komoly együttműködést igényel a túlélés.

A kompetitív multi külön kategória, ez az a játékmód, amivel sok-sok (soooook!) hónapot lehet eltölteni. A pályakínálat emberes, alapból tizenhat térkép áll rendelkezésre. Az eddigi tapasztalatok szerint az MW3 pályakínálata jellemzően a kisebb, szűkösebb, vertikális irányban gyakran nyújtózkodó (értsd: sok az emelet, vagy a felső járat), de egyáltalán nem kemper-barát helyszíneket favorizálja, ennek köszönhetően a hagyományosan pörgős multi tovább gyorsult, jóval kevesebb hely és esély van a megállásra, folyamatosan haladni kell, minden forduló potenciális tűzharcot hozhat. Új játékmódok tekintetében két módozat jelentkezik bevetésre, mindkettő jófajta: a Kill Confirmed-ben nem elég ölni, az áldozatok által eldobott dögcédulát is be kell gyűjteni - ha a másik csapat nyalja fel, oda megy a pont. A Team Defender zászlócipelős játékmód, de nem CTF: egy darab zászló van, amelyik csapat birtokolja, oda megy a dupla pont. Utóbbi érdekes taktikákra ad lehetőséget, legkifizetődőbb talán gyorsan elmarni a zászlót bevinni egy jobban védhető épületbe, aztán a bejáratoknál vidám mészárlást rendezni befelé nyomuló ellenfelek közt.

Mi a helyzet a fejlődéssel? Természetesen megmaradt, de máshogy zajlik, mint tavaly. A BO pénzes rendszere ugrott, a szintlépés maradt, de most a fegyverek egyenként, saját ágon fejleszthetők. Egyrészt jönnek hozzájuk az új kiegészítők, másrészt új belépőként megjelennek a proficiency-k, ezek bónusz, a fegyverekre applikálható „tulajdonságok”. Példa: az elsőként megnyíló „kick” képesség a visszarúgást csökkenti le - őket pont úgy, és pont ott pakolhatod fel a fegyverre, mint a kiegészítőket, vagy a festéseket. A perkek egy része maradt, egy része változott, de megmaradtak a megnyitható pro verziók - ezek többsége más, mint a BO-ban, sokak sajnálatára az örök futás pro-perk például távozott, mások viszont „lejöttek” normál szintre, a BO-ban még a Sleight of Hand pro-változataként szereplő Quickscope most azonnal elérhető alapszinten.

Killstreakek frontján visszatérő vendégként üdvözölhetjük a Deathstreakeket, de nem az a Nagy Változás, hanem a Strike Package-ek megjelenése. A SP-k tulajdonképpen csoportokba osztott killstreakek, amik arra lettek kitalálva, hogy jobban igazodjanak a játékstílusodhoz, és ezt a funkciójukat tökéletesen el is látják. A Assault a klasszikus, „hagyományos” killstreak-sor; a Support esetében a halál nem nullázza a killstreaket, ennek fejében szinte kizárólag támogató jellegű jutalmakat tartalmaz. A legérdekesebb a Specialist: itt nincsenek hagyományos értelemben vett jutalmak, viszont 2, 4 és 6 killnél benyomhatsz magadnak egy új perket, nyolc killnél pedig felrakhatod magadra az összes elérhetőt. Jó dolog? Szerintem abszolút jó, az MW3 tán legjobb ötlete a dolog, remélhetőleg megtartják a további epizódokban is.

További epizódok pedig lesznek, a múlt heti Battlefiled 3 tesztnél egyszer már felhasznált kajás hasonlatot tovább fokozva: a Call of Duty olyan, mint a nagymama lekváros palacsintája, biztosan számíthatsz rá a vasárnapi ebéd után - és ez rendben is van így. A problémám az, hogy noha nagyon szeretem a lekváros palacsintát, a nagymama minden héten kötelességtudóan le is gyártja őket, és minden héten egyre több lekvárt pakol beléjük, kezdek telítődni vele. Most már ennék egy kakaósat, vagy almás-diósat is, így, nyolcadik alkalommal még mindig ízlik ugyan, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy kilencedik ugyanilyen adagot is vigyorogva falom majd fel. Nagyi, eljött a változás ideje.