Kingdom Hearts 3D: Dream Drop DistanceTeszt

Ha magunk között kellene voksolunk arra, hogy melyik sorozat kezd lassan totális érdektelenségbe fulladni, akkor a Kingdom Hearts bizonyára kapna pár szavazatot . A Square-Enix folytatásgyára ontja magából a KH leágazásokat, a két PS2-es epizód után a trilógia befejező része csak nem akar megjelenni. Bezzeg a nyakatekert címmel megáldott mellékágak és különböző telefonos, kézikonzolos vadhajtások...

És tudjátok, hogy mi a legdurvább? A széria ezen leágazások ellenére is alig vesztett valamit a bájából, sőt, a rajongóknak sincs eszükben elpártolni Soráéktól. A Kingdom Hearts 3D: Dream Drop Distance bizonyítja, hogy miért is lehetséges a dolgok ilyesfajta együttállása. A japán fejlesztők pedig végre ismét megmutatják, hogy hogyan kell továbbra is értékes matériát kovácsolni a sokadszorra lenyúzott rókabőrről.

3DS-en nem nagyon voltunk eddig eleresztve JRPG-jellegű játékokkal, és még csak most kezdjük elhinni, hogy a kis masina miféle prezentációs fortélyokat képes véghezvinni. És valóban. A KH3D egy újabb mérföldkő a kézikonzolos Nintendo játékok történetében. A Dream Drop Distance kártyájára zsúfolt tartalom és színvonal tekintetében bátran felveszi a kesztyűt az igényesebb prevgen JRPG játékok nívójával, és érzésre a PSP részt is lepipálja jó néhány pontban. Grafikai megvalósítását tekintve mindenképp a 3D hatást érdemes kiemelnünk, amely hihetetlenül flottul passzol a tipikus Square-es látványvilághoz, ráadásul kellemes kalibrációjának köszönhetően erőltetettnek sem tűnik az effektus. Ehhez vegyük hozzá a videókat, a remek szinkronhangokat és a masszív játékidőt, amely során Yen Sid újabb Walt Disney világokba küldi a Keyblade fegyverek harcosait. Az öreg varázsló Sorát és Rikut a Keyblade-mesterré válásuk útjára indítja - néhány világ ugyanis kimaradt a korábbi felszabadító tevékenységünkből. Ezek álomba szunnyadva várják, hogy a világokat elárasztó Álomfalókat valaki végre kiűzze belőlük.

A kesze-kusza történet néhány ponton történő kiszámíthatósága persze előrevetíti, hogy semmi sem alakul úgy, ahogy a két jóbarát szeretné. Már mindjárt az első félórában szeparálódik egymástól Sora és Riku, testük két összetartozó univerzumban létezik, de nem egy síkban. A hősök különválasztással Square-ék egy óriási ötletet mutatnak be nekünk: a sztori így párhuzamosan fut, de a Drop-olás által rá vagyunk kényszerítve, hogy állandóan váltogassunk a hősök között.

De mi is az a droppolás? Nem, nem egy dubstep vagy metalcore parti bólogatós részeire kell itt gondolni, hanem a KH3D egyik fő mozgatórugójára. Két hősünknek adott időszeletek állnak rendelkezésükre az aktivitáshoz, a felderítéshez, a harchoz, mindenhez. Ha ez lejár, akkor a karakterünk kvázi álomba “droppolja” magát a történet pedig a másik karakterrel ott folytatódik, ahol az ő Dropjánál elvesztettük a fonalat. A Drop egyébként az új világokba érkezésnél is kulcsfontosságú. Ilyenkor hőseink egy színes csőben zuhannak az úticél felé és különféle kritériumoknak tesznek eleget, ha azt akarják, hogy a két világ között nyíló portál megnyíljon.

A Drop-rendszer meglehetősen progresszív játékelem és fő előnyeként a Kingdom Hearts játékokra jellemző terebélyességet is kicsit kordában tartja. Ezzel a húzással ugyan a kézikonzolos habitust nem teljesen szolgálják ki a készítők - a Dream Drop Distance továbbra is nagyobb adagokban, kényelmes otthoni pozitúrában érdemes a tartós fogyasztásra.

Lapozz kérlek! A következő oldalon folytatjuk a tesztet!

A másik újdonság legalább ennyire izgalmas tud lenni, az Álomfalók mezsgyéjén ugyanis szintén működik a kettős polaritás: a gonoszok mellett vannak jóságos lények is, akiket egyfajta nevelgetős minijátékban tréningezhetünk hű és hasznos segítőtársakká. A pocakos, színes, csavaros testalkatú, ám mindezek ellenére is cukorfalat szörnyecskék rendszere irgalmatlan nagy mélységeket rejt magában, ugyanakkor olyan gyermeki elhivatottság is kell a kis mukik lelkiismeretes nevelgetéséhez, amelyre az idősebb játékosok talán legyinteni is fognak.

Az akció maradt a szokásos real-time rendszerű kaszabolás, amelyben újra szerepet kap a PSP epizód parancs-paklija. Ha még ez sem lenne elég, akkor azt is eláruljuk, hogy Soráék mozgásrepertoárja egy gyorsító dash mozdulattal is bővült, ami nem csak arra jó, hogy a pályákon gyorsabban navigáljunk (egyébként platformer-skillekben gyenge) hőseinkkel. A becsúszásnak és a különböző tereptárgyakról való elrugaszkodásnak a harcban is óriási használt vesszük majd.

A Flowmotion (így hívja a szisztémát a játék) tényleg a folyékony mozdulatok összefűzéséről és szép támadásláncok kialakításáról is szól. Meg fogtok lepődni, hogy mennyivel gyorsabb és pörgősebb lett ettől a megszokott darálás. Ezen a ponton beszélhetnénk még a többi magvas apróságról (a slingshotokról, a csúszókorlátokról, a kártyajátékról, vagy arról hogy milyen világ- és karakterfüggő minijátékok sorakoznak még a 3DS cartridge-n), de ennyi tömjénezés egyelőre talán elég is lesz. Még a végén elfogultsággal vádoltok majd minket.

Merthogy a Dream Drop Distance ennyi-ennyi pozitív meglepetés mellett is képes néha lelombozni bennünket. Az alkalmazott virtuális operatőrök legalábbis mindenképpen esélyesek a citromdíjra. A KH3D kamerakezelése rendszeresen átmegy botrányos cikázásba, amely leginkább a harcok közben fog hamar fejfájáshoz vezetni. Ezen a helyzeten a rendszert gyorsító Flowmotion is csak ront, és az opcionálisan géphez csatolt Circle Pad Pro sem tud minket mindig kihúzni a csávából, pláne amikor a jobb hüvelykujjunkkal indítunk offenzívát a gaz álomfalók ellen. A másik szubjektív problémánk a Drop rendszerben rejlő ismétlődéssel volt kapcsolatos. Ugye tipikus Kingdom Hearts betegség az idővel unalmassá fajuló random harcok és fásult gombnyomkodásba fulladó arénabunyók kombinációja. A két főhős hiába kap külön történetszálat, saját animációkkal és egyedi fordulatokkal, azért ugyanazon helyszínek leküzdése másodjára már jóval kevésbé lesz izgalmas.

Kicsit hiányoltuk a klasszikus Final Fantasy karaktereket is - a szerepeltetett The World Ends With You hősök közel sem olyan érdekesek, mint a régi FF cimborák, de értékeljük a Square fáradozását, miszerint egy elismert Square-Nintendo játék figuráit menekítették tovább a következő nagy Nintendós dobásukra.

Bár ezek a dolgok leírva nem tűnnek túl veszélyes sarokpontoknak, azért mégiscsak megakadályozzák a Kingdom Hearts 3D-t, hogy az makulátlan klasszikussá váljon 3DS-en. Tartalmi és prezentációs szinten mindenesetre csodálatos az, amit Square-ék véghezvittek. A Dream Drop Distance mondhatni felnő a régi részek színvonalához és egyben újat is tud mutatni a Nintendo (immáron) első számú kézikonzolján. A Sora fan-klub rajongói törhetik a malacperselyt, ha eddig nem ruháztak volna még be egy 3DS-re, a gép tulajai pedig jól gondolják át, hogy ki akarnak-e maradni a gépükre megjelent egyik legjobb akció-JRPG játékról. Szerintünk nem érdemes.