Tekken Tag Tournament 2Teszt

Belefáradtam már abba, hogy idén a sokadik verekedős játékról szóló tesztemet kezdjem úgy, hogy aranykor, hogy második virágzás, hogy bőség, blah-blah-blah. Pedig igaz: elég ránézni a megjelenések listájára, gyakorlatilag minden széria, amiben maradt még egy kis élet, tiszteletét tette ebben az évben. Egy ilyen piacon kétszer is meg kell gondolni, hogy melyik játék mellett kötelezzük el magunkat. A Tekken Tag Tournament 2 megtesz mindent, hogy meggyőzze a játékost arról, hogy érdemes lesz hosszú távon is mellette dönteni.

Pedig a bőrlehúzást és olcsó folytatásokat kiáltóknak alapvetően kifejezetten könnyű dolga lenne a Tekken Tag Tournament 2-vel: az átdolgozott játékmenetet, új pályákat és a sorozatban eddig felbukkant karakterek mindegyikét leszámítva látszólag alig van "tartalom" a játékban. Ez a misztikus szó persze mást jelent egy kompetitív gamer számára, és mást a bunyós játékokat a megnyerésekért és az egyjátékos kihívásért játszó játékosok számára. A TTT2 teljes egészében az előbbi csoport tagjainak készült: a Namco Bandai most meg sem próbált például valami épp, hogy működő minijátékot beleerőszakolni ebbe a részbe, és teljes egészében a bunyóra koncentrált. Az arcade mód végigvitelekor persze vár majd ránk egy-egy percnyi CG, ami ezúttal még a szokottnál is viccesebb lett néhány karakter esetében, és lesz lehetőségünk a szokásos survival/ghost battle opciókra is, de ebben ki is merül az egyjátékos tartalom - ugye nem felejtettem el semmit?

De igen: itt van még a Fight Lab is, ami az eddigi legszórakoztatóbb eleme lett - pedig senki nem gondolta volna róla ezt a bejelentéskor. Egy alaposan feltuningolt training módról van itt szó, átvezető animációkkal, kifejezetten humoros történettel megspékelve - gyakorlatilag egy Combot fejlesztésében vehetünk részt, amit Violet megpróbál majd a Jin/Heihachi/Kazuya/Lars kvartett ellen kitanítani. Az egyre fejlődő Combot irányítását mi vesszük át, és többek közt megismerhetjük a játék harcrendszerének az alapjait, méghozzá interaktív formában. Megtanuljuk majd az oldalra kitérést, a támadások büntetését, megismerkedünk a Bound és a Juggle rendszer alapjaival, aztán végül, de nem utolsósorban a Tag mód páros mozdulatait is kipróbálhatjuk. A FIght Lab viccekre épülő szórakoztató átvezetői nagyon illenek a játékba - a fejlesztők meg sem próbálták komolyan venni magukat itt, és erre már nagyon nagy szükség volt.

Ha korábban nem találkoztál sok Tag-alapú játékkal (ilyen volt például az idei Street Fighter X Tekken vagy éppen a PS2-es Tekken Tag), akkor újdonságként hathat a rendszer jelenléte: a Namco nagyon ügyesen alakította ki a mostani Tag szabályait, ami ügyesen egészíti ki a korábban egy-az-egy elleni csatákra kialakított alapokat. Miután kiválasztottad az egy vagy két karaktered (egyedül is mehetsz, ilyenkor értelemszerűen több sebzést és magasabb életerőt kapsz, kompenzációképpen), egyetlen szabály van életben a ringben: ne halj meg! A TAG rendszerben tehát menedzselned kell a karaktereid életét: a sérülés egy része piros csíkként megmarad, ilyenkor a pihenőre rakott karakter szépen, folyamatosan felgyógyul majd - a taktikus játékos tehát ügyesen cserélgeti a karaktereit, hogy mindig tudjon gyógyulgatni, ha a helyzet úgy adódik.

Ezen felül a TAG csapatos támadásokat is hozhat: a kettős fogás (fogás+tag gomb) lehetővé teszi, hogy egy fogás keretein belül váltsunk embert - így nem tudnak minket megbüntetni a váltás miatt. A tag launcher egy bound jellegű támadás (két ütés+tag), ilyenkor a szokásos juggle kombóknál is hosszabb dolgokra vagyunk képesek - cserébe azonban az ellenséges csapat pihenőben lévő játékosa automatikusan Rage státuszba kerül. Rage? Bizony: a Tekken 6-ban debütált Rage megmaradt, a rendszer lényege, hogy a tag módban ha az egyik játékos alacsony hp-ra kerül, akkor a társa 10-15 másodpercre brutális erejű bónuszt kap a sebzéséhez - ilyenkor még egy-egy rugás is könnyedén végezhet a sérült riválisokkal. A trükk a Tag módban az, hogy néha nem tudjuk majd kihasználni a pihenőben lévő figuránk rage-ét, vagy épp ellenkezőleg a tag bound segítségével az ellenfélnél is beleszólhatunk abba, hogy ki mikor kapjon rage bónuszt. A Tag persze még ennél is több komplikációval jár, amit most nem részleteznék - a lényeg, hogy a harcrendszer nem bonyolódott feleslegesen, mégis, az elődökhöz képest több taktikázást tesz majd lehetővé - ez pedig felpezsdíti a meccseket.

Persze nagyon nincs szüksége a Tekken Tag 2-nek arra, hogy fel kelljen pörgetni, hiszen ha valami, akkor a játékmenet remek és időtálló szórakozást nyújtott a játékosok számára már a hatodik részben is. A TAG 2 hatalmas karakterválasztékával (50+, főleg ha figyelembe vesszük a hamarosan ingyenes DLC formájában érkező arcokat) és a Tag rendszer izgalmaival garantálja azt, hogy a legnagyobb veteránok is hosszú hónapokon át tanulják majd az aktuális rész finomságait. Nyilván nem fogom most szembeállítani a Tekkent más 2d-s vagy 3d-s játékok rendszerével, az azonban néhány hét játék után is egyértelműnek tűnik számomra, hogy a jelenlegi generációban az egyik legélvezetesebb, legszórakoztatóbb harcrendszert sikerült összehozniuk - ez pedig kulcsfontosságú a verekedős játékok esetében. A TTT2 megőrizte elődei komplexitását, a juggle rendszert, a földre kerülés utáni kő-papír-ollót, a néhol falakban végződő pályák továbbra is befolyásolhatják majd az egyes meccsek kimenetelét, a Tag mód extrái pedig egy új színt visznek a játékba.

Persze a jó harcrendszer önmagában nem elég - a játék elődje, a Tekken 6 például alaposan megosztotta a játékosokat, főleg a különösebb grafikai megoldások, a nem túl izgalmas pályaválaszték, és a (kezdetben) gyengén muzsikáló internetes mód okozta a problémák fő forrását. Bár a grafikus motor változatlan maradt, a TTT2 színesebb, élettel telibb pályákkal és teljesen átalakított karaktermodellekkel érkezett: az eredmény egy lendületesebb, egyértelműen látványosabb játék lett.Bár a grafika minősége továbbra sem éri el a kifejezetten konzolokra gyártott Soul Calibur V-öt, azért a TTT2-nek sincs oka a szégyenkezésre, a játék legnagyobb problémája a Tag pillanatokban visszaeső felbontás lesz - ez azonban a meccsek három-négy százalékát, ha kiteszi majd.

Ha már felmerült a Soul Calibur V: a fejlesztők felhasználták az SCV netkódját, és még csiszoltak is rajta, és így született meg a TTT2 online módja, ami az egyik legjobbnak számít műfajában. Az ötös kapcsolatok szinte olyanok, mintha offline nyomnánk (vagyis reakcióból ki tudunk menekülni a fogásokból, adott esetben parryzni is tudunk majd egy-egy mozdulatot), de a négyes-hármas szint is teljesen az élvezhető határain belül mozog - a rendszer ráadásul folyamatosan egy tréningszobában tart minket a meccsek közt, így nyugodtan lehet finnyáskodni, és csak ötös kapcsolatokra keresni, a várakozás alatt sem unatkozunk majd. És hát továbbra is ez a fő játékmód a verekedős játékokban, hiszen itt lehet kitanulni az összes karakter erejét és gyengeségét, itt lehet megmutatni a training alatt elsajátított új technikákat, és itt lehet kontrollereket kettétörni egy-egy izgalmasabb meccset követően...

A Tekken Tag Tournament 2 olyan, mint a koncertek végén adott jutalomjáték. A távol-keleti játéktermekben már többszörösen csiszolt alapok konzolon is remekül mutatnak, a büntetős online játékmód, a pazar látványvilág, a hatalmas karakterválaszték, és a már veteránnak mondható harcrendszer garantálja, hogy ha csak egy pici affinitásod is van a Tekken sorozat iránt, akkor ebben a részben aligha fogsz majd csalódni. Két csoport képviselői érezhetik majd magukat egy picit elhanyagolva. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik a Tekken fejlődésében továbbra is fontos szerepet tulajdonítanak az egyjátékos módoknak. A másik csoportba pedig azok, akik valami forradalmi változtatást szeretnének látni a harcrendszerben. Biztosan arra is megvan majd a hely és az idő - de nem a generáció végén, "all-stars" összecsapásnak készült Tag 2 ad majd otthont ezeknek az újdonságoknak. Arra ott lesz a Tekken 7, talán a következő generáció első éveiben.