[Teszt] Curse of the Sea Rats

Curse of the Sea Rats

dragCsető Zsolt2023.03.31. 10:00

Egy kézzel rajzolt, kalózos-patkányos metroidvania? Ide vele – gondolhatták sokan, amikor annak idején elstartolt a Curse of the Sea Rats kampánya a Kickstarteren, hiszen ekkor még minden új megjelenésnek önfeledten örültünk a műfajon belül. Az indie fejlesztőknek hála azonban mostanra nemhogy reneszánszról, hanem valódi fénykorról beszélhetünk a szekvenciális akció-platformerek zsánerén belül, így aztán a Petoons Studio csapatának nincs egyszerű dolga most, amikor eljött végre a bizonyítás ideje, hiszen az a bizonyos léc igencsak magasra került az évek során.

Kalózokkal és foglyokkal teli hajó tér vissza Nagy-Britannia partjaihoz, ahol a söpredékre jó eséllyel már csak a kötélhalál vár, sorsunk azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a gonosz boszorkány, Flora Burn mindenkit patkánnyá változtat, majd megszökik – méghozzá az admirális fiával a hóna alatt. A tengernagy minket (és három bajtársunkat) bíz meg azzal, hogy csípjük nyakon a kalózt, szerezzük meg a nála lévő nagy hatalmú relikviát, és persze mentsük meg szegény Timothyt – mindezt a szabadságunkért cserébe. Ideje tehát kardot ragadni, hogy bejárjuk ezt a veszélyes vidéket, megküzdve ellenfelek tucatjaival.

A mesébe illő alaphelyzet szuperül harmonizál a klasszikus Disney-műveket eszünkbe juttató karaktergrafikákkal és a kézzel festett animációkkal, melyek talán mondhatjuk, hogy a kezdetek óta a Curse of the Sea Rats legfőbb selling pointjaiként lettek lebegtetve. Nagy kár, hogy mindezt meglehetősen semmilyen 3D-modellek támogatják meg háttér gyanánt, valamint a szinkronmunkának is inkább a jelenlétét lehet értékelni, mintsem a színvonalát. Összességében azonban így sem lehet panasz a hangulatra: garantáltan lelkesen fog mindenki kalandra indulni, változatos helyszíneket bejárva a megfeneklett hajótól és a homokos partról indulva. Hamar kiderül azonban, hogy valami nagyon nem stimmel – és sajnos itt jön az a rész, amikor a játékdizájnról vagyunk kénytelenek értekezni...

Nyilván szinte minden műfajra igaz, hogy rendkívül fontos az egyes játékelemek harmóniája, a metroidvaniák esetében azonban ez még inkább kritikus pont: ahogy maga a felépítés is erősen rétegelt, úgy az alkotószervek szimbiózusa is elengedhetetlen az igazán szórakoztató végeredményhez. Gondoljunk csak bele: a pályadizájn a karakterfejlődésen, a mozgásrepertoáron és az irányításon keresztül kihat a komplett harcrendszerre is – és ez csak néhány a számos összefüggés közül, melyet szem előtt kell tartaniuk a fejlesztőknek. Ehhez képest a Curse of the Sea Rats sajnos teljesen elemi hibákat vét, olyan alapvető baklövésekkel, melyek – csúnya tükörfordítással élve – „eltörik” a játékot. Az ellenfelekre például egy nagyon fura kettősség jellemző. A nagy részük simán staggerelhető, ugyanakkor jelentős contact damage is jelen van, méghozzá piszok rövid i-frame átmenettel, ami igencsak szembemegy a műfajban megszokott iparági standarddal. Magyarra fordítva: az ilyenekből jönnek az afféle anomáliák, hogy rögtön a második bossnál belefutottam egy olyanba, hogy sarokba szorított, és úgy bedarált, hogy semmit nem tudtam tenni ellene. A főnökök nyilván nem torpannak már meg az ütéseinktől, regenerálódni sem volt elég idő, és hát azt még nem is említettem, hogy nincs semmiféle érdemi dodge-mechanika – később megnyílik ugyan egy ilyen mozdulat, de ez is inkább az ugrándozás során bizonyul hasznosnak. A nagyon fura időzítésű parryről pedig kár is beszélni, annyira kevés szituációban hasznos.

Ez az egész ráadásul csak a jéghegy csúcsa, még hamarabb kiderül ugyanis, hogy a spanyol fejlesztők képtelenek voltak megteremteni egy egészséges játékegyensúlyt. Kezdjük ott, hogy az ellenfelek brutálisan sokat sebeznek: még a leggagyibb mobok is pillanatok alatt eltesznek bennünket láb alól. A gyógyítás ezzel szemben ritka kincs: szó szerint, hiszen ládákban találhatunk csak ilyen itemeket nagy ritkán, illetve a boltban tudunk venni a nehezen összekuporgatott pénzünkből, ez azonban érthetetlen aránytalanság. Gondolhatnánk, hogy esetleg a pályákon szétszórt hordókból esik némi energia, de nem: azok szinte mindig üresek – kivéve akkor, amikor egy-egy kalóz ugrik elő belőlük. Mondjam tovább? Oké: a gonoszok minden egyes képernyőváltással újratermelődnek, ha pedig véletlenül lepottyansz egy szakadékba, akkor azonnal meghalsz és mehetsz vissza a legutóbbi checkpointra. Ha most egy brutálisan nehéz és könyörtelen játék rajzolódott ki lelki szemeid előtt, akkor mondanám, hogy tévedsz, van ugyanis még egy csavar a történetben! A folyamatos újratermelődés miatt ugyanis a Curse of the Sea Rats egészen pofátlan és egyszerű módon farmolható, hiszen van karakterfejlődés és szintlépés (bár az XP-t sehol nem jelöli, WTF?), és szerencsére hamar kiszúrtam a nem túl terebélyes képességfán, hogy az egyik skill gyógyítást ad a sikeres ütéseink után. Miután ez meglett (nagyjából már a játék negyedénél), onnantól minden kihívás kiveszett a játékból, és még csak a közelébe sem jutottam annak, hogy meghaljak harc közben. Na nem mintha mechanikailag bármi komolyabbat fel tudna mutatni: még a bossok is nagyon primitív patternekkel dolgoznak. A sebzés-gyógyulás egyensúly ilyen szintű el nem találása azonban totálisan érthetetlen számomra.

Ami különösen fájó, hogy a Curse of the Sea Rats metroidvaniaként is elbukik. A közlekedésünket és az előrehaladásunkat befolyásoló képességekből alig pár van csak például, a továbbjutáshoz a legtöbb esetben inkább kulcsokat kell gyűjtenünk, ami pont a műfaj lényegét nyírja ki. Emiatt a korábbi helyszínekre való visszalátogatás sem rejt különösebben sok titkot (az is inkább „X megszerzett tárgyat vigyük vissza Y karakternek” jellegű), illetve – ahogy arra már utaltam – mechanikailag sem mélyül így érdemben a játék. Ami még érdekes lehetett volna, az a karakterváltási lehetőség, a négy patkánypajtás ugyanis eltérő harcstílussal és képességfával rendelkezik, de maga a játék semmivel sem motivál erre (főleg ahogy fejlődsz és haladsz előre), így aztán az volt a benyomásom, hogy ez inkább a 4 fős kooperatív lehetőség egyfajta maradványa csupán. És ha már metroidvania alapvetések: nem tudok elmenni szó nélkül a térkép mellett sem, ez ugyanis már a sokadik olyan indie alkotás, amely rosszul implementálja ezt az esszenciális funkciót. Itt maguk a szobák éppenséggel jól lettek felrajzolva, viszont nagyjából semmi nincs jelölve (pedig ez elengedhetetlen lenne a rengeteg karakter miatt), így bár szinte minden műfajbeli címet ki szoktam maxolni a gyűjtögetnivalók tekintetében, itt nagyon hamar elillant a motiváció.

Tudjátok, mi a legszomorúbb az egészben? Az, hogy a Curse of the Sea Rats hiányosságai már régóta látszódtak: egy jó ideje csúszó játékról beszélünk, melyet több ízben is ki lehetett már próbálni korábban – volt tehát visszajelzés dögivel. A Steam fórumait böngészve azonban a fejlesztők szinte semmin sem javítottak érdemben – hogy itt arroganciáról, esetleg tehetségtelenségről van szó, vagy simán csak elfogyott a pénz, arról legfeljebb csak találgatni lehet. Az azonban biztos, hogy iszonyatosan szomorú érzés volt nézni a végigjátszást követően a stáblistát, az ott felsorolt több ezer támogató nagy része ugyanis biztosan csalódott lesz, amikor a megjelenés napján kézhez kapja ezt a meglehetősen gyenge játékot.

PLATFORM PC (tesztelt), PS5, PS4, Xbox Series, Xbox One, Switch
KIADÓ PQube FEJLESZTŐ Petoons Studio
MEGJELENÉS 2023. április 6. ÁR €29.99

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Wild Hearts S - a Switch 2 változat

A Capcom 2004-ben valami igazán különlegeset tett le az asztalra, mivel életre hívott egy új műfajt a Monster Hunterrel. A szörnyvadászós formula, amely elsőre talán rétegjátéknak tűnt, hamar megtalálta a saját közönségét és sokunknak lett belőle életre szóló játékélmény. Bár azóta sokan próbálkoztak a nyomdokaiba lépni, de igazán senkinek nem sikerült megragadnia azt az esszenciát, amit a Capcom annak idején megteremtett.

2 órája

Wonder Boy: Asha in Monster World - a legfrisebb generáción

A Monster Boy sorozat a SEGA ikonikus brandjének fontos tartópillére volt annak idején. A Wonder Boy/Monster Boy széria újrakiadott elemeit többször is teszteltük már, most a PS5 és Xbox Series X (valamint Microsoft Store)-ba megérkezett Wonder Boy: Asha in Monster World, ebből kaptunk friss tesztpéldányt.

4 órája

PlayStation Plus: az augusztusi hármas

Az utóbbi évek egyik legjobb soulslike debütálása. Egy masszív többjátékos cím. Némi anime csihipuhi. Ez várja az előfizetőket a következő hónapban.

8 órája

Asterix & Obelix újból akcióban, Thunderful felvásárlás – ez történt kedden

Továbbá: Godbreakers, Cronos: The New Dawn, I Hate This Place, Slime Rancher 2.

9 órája
1

Tony Hawk's Pro Skater 3+4 - a Switch 2 változat

A Tony Hawk’s Pro Skater 1+2 után sokan azt hittük, hogy az Activision már elengedte az újabb gördeszkás remake gondolatát, de egy új epizóddal lepett meg minket az Iron Galaxy Studios. Lássuk, hogy a Nintendo Switch 2 változatnak megy-e a kickflip!

1 napja
12

God of War-sorozat infómorzsák, Hollow Knight: Silksong életjelek – ez történt hétfőn

Továbbá: FlexStrike, Witchfire, Sony vs. Tencent.

1 napja
5

Heti megjelenések

2 napja
2

Bambas!

A sétaszimulátorok az indie-szcéna előretörésével virágkorukat élik, mégsem született olyan alkotás, ami _konkrétan_ a séta mikéntjére, a séta működésének mélyebb értelmezésére (...) helyezte volna a fókuszt - egészen eddig. Bár lehet meglettünk volna nélküle is.

2 napja
5

Songs of Conquest - Roots

Gyökereket eresztett a HoMM 3-ra hajazó stratégia második faj DLC-je, hogy kiteljesítse az élet körforgását. Zöldek, előre!

2 napja
2

Old Skies

Egy klasszikus point and click receptet követő lineáris, világépítés tekintetében mégis grandiózusnak ható kaland a Wadjet Eye Games legújabb címe, a korokon át is örökérvényű emberi érzéseket boncolgató Old Skies.

3 napja
5

Wolfenstein sorozat a láthatáron - ez történt pénteken

Továbbá: Elden Ring Nightreign, Frostpunk 2, Dying Light: The Beast, Code Violet.

4 napja
1

Chinese Frontiers - épül-szépül a Nagy Fal

Van az úgy, hogy az ember belefárad a sok menekülésbe és folyamatos túlélési kényszerbe és valami nyugira vágyik. A SolidGames játéka megkísérli a kettőt elegyíteni: egy alapvetően feszített rendszert átültetni egy lassabb folyású keretbe.

5 napja
3

Battlefield 6 trailer, Sony-Namco partnerség - ez történt csütörtökön

Továbbá: Borderlands 4, Lollipop Chainsaw, Wuchang: Fallen Feathers, Invincible VS, Assassin's Creed Shadows.

5 napja
12

and Roger

Egy apró, letisztult, de kreatív megoldásokkal narratív kaland, amely három fejezetben mesél el egy apránként összeálló történetet.

6 napja
3

Pihenőre megy a Splitgate 2 - ez történt szerdán

Továbbá: Borderlands 4, Out of Time, Slopecrashers, Cronos: The New Dawn, NoCode.

6 napja
2

Wheel World

Ki mondta, hogy bringáról nem lehet megmenteni a világot? Bele is vágtunk a kalandba, de amilyen izgalmasan indult, olyan döcögősen folytatódott.

6 napja
8

Battlefield 6 teaser, Supermassive Games leépítés – ez történt kedden

Továbbá: Clive Barker's Hellraiser: Revival, Viewfinder, Pokémon Champions, Borderlands 4.

7 napja

Wuchang: Fallen Feathers

Újabb képviselő lép a soulslike címek telített ringjébe, a Leenzee pedig csatlakozna az ígéretes újoncok táborába. De vajon megvan bennük és játékukban ami ehhez kell?

7 napja
35

Phantom Squad

A SWAT-os játékok visszatértek, ám még így sincs belőlük túlkínálat. A Phantom Squad egy érdekes próbálkozás a felülnézetes kommandózgatások között. Doorkickers és Rainbow Six Siege fanok, most figyeljetek!

8 napja
2

Avatar: Frontiers of Pandora frissítés, magyar szinkron az Elflockban – ez történt hétfőn

Továbbá: Atari 50: The Anniversary Celebration, The King is Watching, Nicktoons & The Dice of Destiny, Descenders Next.

8 napja
4