Cotton: mindent a pamutboszirólTeszt

Az első epizód, amely az árkádokból indult hódító útjára. A tipikus cute 'em up játékban boszinkat tündérek és varázslatok kísérik útján - menet közben pedig kristályokkal boostolhatjuk a szintünket, vagy elementális támadásainkat. A Cotton: Reboot-ot külön teszteltük, így aki kíváncsi a Fantastic Night Dreams újrakiadására, az olvassa el a fentebb linkelt korábbi cikket, kezdjétek itt az ismerkedést.

Direkt folytatjuk ezzel a résszel - mivel körülbelül ez az a játék, ami technológiailag utódja az első epizódnak. A játék SNES-re jelent meg, és sajnos látszik rajta, hogy kicsit butított technológia áll mögötte az elődhöz képest.

Ezzel együtt a Cotton 100% egy jópofa shooter cucc, amely Switchen is ügyesen csúszik és hamar rácsavarodik az ember. A Ratalaika-féle emulációs keretrendszer áll a kód futtatása mögött, úgyhogy hasonló jóságokra, igényes CRT filterre és visszatekerésre számíhatunk, mint amiről a Gleylancer tesztünkben is beszéltünk.

Nem biztos, hogy ezt a részt ajánlanám a kezdőknek, ma a Cotton 100% inkább egy érdekesség, amit a Reboot után jól eshet még végigküldeni. Előremutató fejlesztések azonban ebben a játékban nem nagyon voltak, főleg a SNES-hez képest mérten is színes és izgalmas hátterek, valamint a felhőtlen Cotton hangulat az, ami viszi előre az embert. Az emulációnak és az állítható nehézségnek hála nincs baj a végigjátszás kihívásával sem. Nagy hiányosság azonban, hogy a feliratok maradtak japánul - egy fordítás hack igazán beleférhetett volna az amúgy 15 Euróért mért újrakiadásba.

Nem volt ritka, hogy egy-egy játék hasonló időben jelenjen meg SNES és Mega Drive platformokra annak idején. A Cotton 100% ellenpólusa a Panorama Cotton volt a SEGA gépein, de itt nem egy szimpla shooterről volt szó, hanem egy korai 3D-s megoldásról, ami valahol a Space Harrier és a Starfox között tanyázik. Technológiailag a Panorama viszi a pálmát, és simán magasabb szintű játéknak tűnik, mint a SNES változat. A látványa ugyanis ma is döbbenetes - pláne az lehetett a maga korában, eredeti gépen, CRT tévén szemlélve a pörgést. A mindössze 4000 nyomott példányt megélt Panorama Cotton a techdemók bonyolultságával rendereli a háttereit, amolyan Segás-skálázós, Mode-7-jellegű megoldással.

A pályáknak tényleg van térbeli érzete, olykor még alternatív elágazásokon is repülhetünk, és a repülés iránya is látványosan vált nézetet. Lesz barlangban, földfelszín felett, kastélyt megközelítve, furcsa fantasy-járatokban való suhanás is - a Panorama változatossága csúcsra van járatva. A játék legnagyobb problémája, hogy a pamutboszi spriteja túl nagy, és nehéz belátni, hogy mi van előttünk. Ezt sokkal jobban csinálta a Space Harrier, de némi beleszokás után rá lehet kapni a változatos, Cotton-mechanikákat 3D-be átültető játékba. 15 Euróért már csak kíváncsiságból is érdemes lehet beszerezni.

A két játék a Saturnról érkezett, és technikailag, valamint látvány tekintetében is ők volnának a legizgalmasabb epizódok a fenti felsorolást figyelembe véve. A Cotton 2 önmagában is óriási fun: fantasztikus főellenfelek, szépséges hátterek és érdekes pályatervezési megoldások jellemzik. Például az ellenfelek befogásának és dobálásának a lehetősége, ami juggle, és lepattanó mechanikákat is lehetővé tesz. Csak ámulunk és bámulunk, de sajnos a dupla Saturn Tribute egy nagy hibától van terhelve.

A City Connection által gondozott cím olykor 10-11 frame lagot képes produkálni, ami egy lövegpokol közepén a közel vállalhatatlan késleletetésnek számít. Az ok? Természetesen a bonyolult Saturn emuláció, de akármennyire is para a mostani állapot, a City Connection már tud az ügyről és több fronton is tájékoztatott arról, hogy dolgoznak a probléma orvoslásán. A további probléma, hogy az európai kiadás itt sem tartalmaz angol feliratot, tehát a sztoriból nem sokat fogunk megtudni (bár lehet én vagyok béna, és nem találtam a fordítás kulcsát a menükben).