JujuTeszt

Jótól lopni nem bűn, tartja a mondás - mi magunk is szívesen befogadjuk az ismerős ízeket, ha kellemes emlékek fűződnek hozzájuk. Nem árt azonban, ha mindeközben a mértékletességet is szem előtt tartjuk, máskülönben előfordulhat, hogy végül visszájára sül el a dolog. Na ez az, ami nem teljesen sikerült a Flying Wild Hog csapata számára, a lengyel stúdió első platformer-próbálkozása, a Juju ugyanis egy kicsivel többet merít a legfőbb inspirációs forrásokból, mint amennyit még elegánsnak tudnánk nevezni. Egészen konkrétan pofátlanul koppintja a Donkey Kong Country és a modern Rayman játékokat.

Bántani mindezek ellenére sem szeretném a hipercuki pandaplatformert, alapjaiban nézve ugyanis egy teljesen korrektül összerakott ügyességi játékkal állunk szemben. Adott négy teljesen eltérő hangulatú világ, melyek alsóhangon 5-6 órányi szórakozást nyújtanak a műfajra fogékony játékosok számára - és ekkor még nem számoltuk az időfutamokat és a hardcore nehézségi szintet, melyek alaposan kitolhatják a játékidőt, így a letölthető címek viszonylatában abszolút rendben van a szavatosság. A játékmenet kapcsán sincs sok kifogásolnivaló: a pálya- és az ellenféldizájn sok újat ugyan nem mutat, panaszra azonban aligha lehet okunk, hiszen minden tekintetben egy korrekt, szórakoztató színvonalat képvisel a játék. Mint ilyen, hiánypótló élmény - PS3, Xbox 360 és PC platformokon nagyítóval kell keresni az oldalnézetes platformereket, így a Juju már csak ezért is említésre méltó darab.

A fő gond éppen az, hogy ha a műfaj kedvelője vagy, akkor a korrekt megvalósítás ellenére sem tudod maradéktalanul élvezni a Jujut, saját ötlete ugyanis szinte egyáltalán nincs, így sokkal inkább mondható a fenti referenciák budget kiadásának, mintsem önálló alkotásának. Jobban érzékeltetve, hogy pontosan miről is beszélek: nem csupán annyiról van szó, hogy a képi világ, illetve összességében az audiovizuális megvalósítás óriási hasonlóságot mutat az említett címekkel, hiszen a játékdizájn legmélyebb szintjein is óriási nyúlásokkal szembesülünk. A Rayman karaterúgásának megfeleltethető mozdulat itteni megfelelőjén még csak mosolyogni fogsz, talán még azon is, hogy a Donkey Kong Country hordói és csillekocsis szakaszai is visszaköszönnek egy-két pályán. Amikor azonban azzal szembesülsz, hogy a Rayman Legendsből konkrét pályadizájnelemeket (kezüket nyújtó felhők, bónusz pályákhoz vezető rejtett kapuk), patterneket (utazás és gyűjtögetés sárkányháton) és vizuális elemeket (kiértékelő képernyő) vesz át a játék egy-az-egyben (!), azt már valóban nehéz lenyelni.

Saját ötletekkel persze javíthatna valamelyest megítélésén a Juju, erre azonban aligha képes: túlságosan sok kreatív húzással nem képes előrukkolni, így ami igazán emlékezetes a játékban (gondolva itt konkrét pályaszakaszokra), az valójában mind-mind olyasvalami, amivel máshol - de nem kifejezetten más formában - már találkozhattunk. Ami tehát marad, az egy egyéniség nélküli produktum: egy platformer-katyvasz, amely ideig-óráig ugyan szórakoztató, a végigjátszást követően azonban hamar el fogod felejteni, és a későbbiekben is inkább a műfaj csúcsához fogsz visszatérni, mintsem a lila pandához. Nem azért, mert annyira rossz (egyáltalán nem rossz), hanem mert egy Donkey Kong Country Returns vagy egy Rayman Legends százszorta kreatívabb, tartalmasabb és minőségibb formában nyújtja pontosan ugyanezt, és még sokkal többet, méghozzá tökéletes irányítás mellett - Juju egy-két mozdulata kicsit súlytalanra sikeredett ahhoz, hogy ez utóbbit elmondhassuk róla.

Magamat ismételve: a rengeteg lopás ellenére sem szeretném bántani a Jujut, összességében ugyanis jelenlegi formájában is egy ajánlható játék a Flying Wild Hog platformere - és nem csak annak, aki minden áron szeretne már egy friss stílusbeli címet. Családbarát jellege például határozottan említésre méltó: a kihívás átlag alattinak mondható, ami jól illeszkedik a gyerekek képességeihez, mindez ráadásul nagyon jól belőtt nehézségi ívvel párosul, biztosítva ezáltal a konstans szórakozást. De ott van a bármikor aktiválható, drop-in / drop-out jellegű kooperatív játéklehetőség is, mellyel Juju gekkó cimboráját, Peyót is behívhatjuk a buliba, közös élmény keretein belül nyújtva ezáltal segítséget. Ha ehhez hozzádobjuk az aranyos és többnyire jól animált karaktereket, valamint a képernyőről ránk zúduló színkavalkádot, akkor megállapítható, hogy nyugodt szívvel leültethetjük a gyerkőcöket a Juju elé, valószínűleg élvezni fogják.

A Juju meglehetősen sokat merít a műfaj legjobbjaitól - talán túlságosan is sokat, hiszen saját ötleteket nagyon nem is tud már hozzátenni az olykor egy-az-egyben átvett elemekhez. Sok újra tehát nem érdemes számítani tőle, reálisan belőtt elvárások mellett azonban egy teljesen korrektül összerakott, szórakoztató platformert kapsz, mely a közepes szinten ugyan nem tud túllépni, ám hiánypótló címként nyugodtan ajánlható, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

JUJU | Fejlesztő: Flying Wild Hog | Platformok: PS3, Xbox 360, PC