Battlefield HardlineTeszt

Szögezzünk le gyorsan valamit, ezzel megválaszolva egy viszonylag gyakran előforduló kérdést: nem, a Battlefield Hardline nem a negyedik rész újrafestett változata. Sőt, a Visceral által fejlesztett játék nem is állhatna messzebb a DICE számozott részeitől - egyszerre sajnos és szerencsére. Ha valaki tavaly nyár óta épp valahol a Déli-sarkon számolta a pingvineket, gyorsan foglaljuk össze, hogy miről van szó: a Battlefield Hardline lecserélte a harmadik, illetve negyedik rész „amerikai (speciális) katonák vs valami gonosz valakik” receptjét, helyette kitaláltak egyfajta rabló-pandúros felállást, ezzel jócskán lecsökkentve a rendelkezésre álló területet, járműparkot és alapból elérhető fegyverválasztékot, viszont potenciálisan izgalmasabbá téve a játékot új multiplayer játékmódokkal és még inkább új egyjátékos trükkökkel. De csak potenciálisan, mert a valóságban kihagyott ziccerek és rossz megoldások szomorú áriáját kaptuk.

A változás nyomban tetten érhető a játék egyjátékos módjában, mely ahelyett, hogy körbeutaztatna, minket a világon a megszokott kommandós gúnyában inkább megpróbál úgy kinézni, mintha valami modern zsarus sorozatba csöppentünk volna bele. Nem pályák vannak, hanem epizódok, melyek rendeltetésszerűen játszva olyan 30-45 percesek, ha félúton újrakezdenénk akkor „legutóbb ez történt” összefoglalót kapunk… Éppen csak reklámok nincsenek tízpercenként (de ezt csak halkan írom, nem akarok ötleteket adni). Természetesen nagyjából megvan az átívelő történet is, de egy-egy epizód önmagában is műkőképes. Minden adva volt tehát egy jóféle Battlefield Miami Vice-hoz, a probléma az, hogy ehhez nem ártott volna egy épkézláb történet is. A sztori első fele egész egyszerűen dögunalom, majd a (kilométerekről előre látható) Meglepő Fordulat után már valamivel érdekesebbé válik, de inkább valami B kategóriás sorozat szintjén mozog, mintsem mondjuk egy The Shield komolyságában. Ami nem is feltétlen lenne baj, az utolsó két-három helyszín például egész jól keveri a Battlefield játékokra jellemző over-the-top jeleneteket a „rossz zsaruk tesznek rosszat a még rosszabb zsarukkal, de viccesen” megoldással, csak közben a Hardline mindvégig próbál valami komoly üzenetet tolni az arcunkba, ami miatt a sztori az utolsó lövés után kártyavárként omlik önmagába. És ez azért zavaró, mert amikor a játék nem veszi komolyan magát, akkor már-már meglepően szórakoztató: a tavalyi Gamescom demóban is látott sivatagi pálya a tipikus rasszista redneck tökfejekkel nagyon bejött, a négy főszereplő párbeszédje meglepően sokszor mosolyra derített és volt néhány olyan jelenet, melynél teli szájjal vigyorogtam. A Battlefield Hardline nagyon jól tudott volna működni a játékvilág Halálos (vagy még inkább: Haláli) Fegyvereként, de a szükségtelen komolykodással sikerült ezt lábon lőni.

De még egy száz százalékosan összerakott, vérprofi sztorit is képes lenne a Hardline játékmenete kivégezni. Újra le kell írnom: valami olyat kapunk, ami ötlet szinten (és mondjuk a játék első pályáján) működik, de mikor élesbe vált akkor csúfosan leszerepel. Az "új" trükk a lopakodás, ami alapvetően nem is rossz dolog és valamennyire még életszerű is, mármint szimpla zsaruk viszonylag ritkán rontanak egy bűntanyára hat gépágyúval felfegyverkezve és gránátokat hajigálva. Egy faék egyszerűségű lopakodási modellt kapunk: az ellenfelek „eddig látok” háromszögét tisztán látjuk a térképen, még akár be is jelölhetjük őket a mobil eszközünkkel (igen, mint a Far Cry-ban), ha a háromszögön belül vagyunk, akkor látnak minket, ha azon kívül akkor nem. Még fényes nappal se. Mikor hét méterrel előttük guggolunk és éppen gúzsba kötjük egy társukat. Komolyan mondom, volt már dolgom buta AI-val, de ebből a szempontból a Hardline a kicsit se dicsőséges élmezőnybe tartozik. Az őrület tortáján a habot pedig mindenképp az jelenti, hogy a velünk lévő AI társ gyakorlatilag láthatatlan az ellenfelek részéről, nem egy pályán volt olyan, hogy konkrétan egymásnak mentek anélkül, hogy az őrjáratozó zsoldos bármit is észrevett volna. Pedig - és megint itt az a pedig! A Hardline nagyon jól működött volna ezzel a lopakodós megoldással. A játék értékeli, ha nem rontunk az ellenfelekre, ha csak letartóztatjuk őket (oké, ez a játék második felében már a sztoriból adódóan kicsit nevetséges, de ezen most lépjünk túl), érezni lehet, hogy így kellene játszani, még a szinteket is így tudjuk gyorsabban meglépni - mely szintlépésekért egyébként hangos, erős fegyvereket kapunk ami megint kicsit tökön lövi ezt a lopakodásos játékmenetet, de ezen már nincs is energiám fennakadni. Mellette pedig ott vannak az összegyűjthető bizonyítékok, ott vannak a beazonosítandó és elfogandó bűnözők… Újra: egészen érdekes ötletek lennének ezek, ha nem lenne kritikán aluli a megvalósításuk. Ja igen, természetesen aki nem akar szöszmötölni az nyugodtan végigrambózhatja magát a pályákon, de jeleznem kell, hogy a mesterséges intelligencia még "harci módban" sem komolyabban ügyes, ha valamennyi kihívást szeretnétek, akkor nyugodtan toljátok a legmagasabbra a nehézséget.

Gyorsan fussunk végig a technikai tényeken, mert erről végképp nem tudok elismerően nyilatkozni. A Hardline legjobb pillanataiban is maximum átlagos kinézetű, néhol pedig határozottan csúnya. A belső terek még csak-csak, de a külső területek határozottan kiesnek hatnak, elnagyolt, csúf textúrákkal, megkockáztatom még a Battlefield 4 is többet tudott letenni az asztalra látvány terén. Egyedül a főszereplők kidolgozása az, amibe nem igazán tudok belekötni (egészen addig, míg vizesek / izzadtak nem lesznek, mert akkor olyan, mintha le akarna olvadni az arcuk), a filmsorozat hangulathoz nagyon jól passzol, ahogy ügyesen grimaszolnak. Oké, ilyet láttunk már évekkel ezelőtt is, de én tényleg próbálom a jót keresni. A zenei aláfestés viszont valóban egész kellemesre sikerült, ügyesen vannak a pörgős, témához illeszkedő számok összeválogatva, az utolsó pálya nyitánya például határozottan emlékezetes színezetet kapott a megfelelően kiválasztott zene miatt.

Dióhéjban

## Mi ez?

Battlefield találkozik a Miami Vice-szal. Vicces helyzetek, pocsék mesterséges intelligencia és tucatnyi kihagyott ziccer.

## Mire hasonlít?

[Battlefield 3](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=870&article), [Battlefield 4](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=1326&article)

## Mire jelent meg?

PS4, Xbox One (teszelt), PC, Xbox 360, PS3

## Mennyibe kerül?

Platformtól függően 14-20ezer Ft.

A megváltozott tematika a multiplayer részre is határozottan rányomta a bélyegét, sokkal kisebb területen, sokkal jobban sűrített, nyomokban már-már Call of Duty tempójú játékot kapunk. A méret csökkenése miatt a játékban nem fogunk találni repülőket és az alapból választható, illetve megnyitható fegyverválaszték is inkább a közeli és közepes távolságra fókuszál, rakétavetővel és társaival jellemzően csak a pályákon elszórva találkozunk (Nem mintha ez életszerűbb lenne, de mindegy...). Játékmódok tekintetében is van néhány újdonság, mint például a Hotwire mód, mely lényegében a klasszikus Conquest, csak zászlók helyett vezethető járművekkel. Ez a mód meglepően mókás lett, bár durván kihasználható tapasztalati pont és pénz gyűjtésére. Mivel ezeket akkor kapjuk, mikor az autókban ezerrel tekerünk a pályákon (akár sofőrként, akár utasként), nem egyszer sikerült olyan játékba lépnem, ahol a tökéletes békesség jegyében a két szembenálló csapat egyetlen lövésváltás nélkül rallizott csak körbe-körbe a pályán. A Heist is alapvetően egy ismerős játékmód témához passzoló átalakítása, egyik csapat véd egy rakat pénzt / drogot / akármit, míg a másiknak azt el kell lopnia, a Blood Money pedig ezt bonyolítja tovább azzal, hogy egymástól is lophatunk. Ezeken kívül találunk még klasszikus módokat (TDM és Conquest), illetve néhány olyat, amiben nem lehet újjáéledni, szóval a változatosság alapvetően garantált. A játék motorja egyébként itt is valamivel kisebb fordulatszámon forog, nyoma sincs a negyedik rész látványos Levolution megoldásának, pedig talán a kisebb pályákon ez pont egyszerűbben megoldható lett volna.

Kicsit nevetségesnek tűnik, de ismerve a negyedik rész kálváriáját mindenképpen örömteli tény, hogy a Hardline multiplayer része lényegében hiba nélkül működik. Viszonylag gyorsan találtam játékot, bármelyik módot is választottam, a több tucat meccs közül nem emlékszem olyanra, ahonnan kiestem volna és csak nagyon-nagyon elvétve tudtam észrevenni egészen minimális lagot. A játék valamennyire átalakított fejlődési és boost rendszere is egészen összeszedettnek tűnik, nekem elsőre kicsit bonyolult volt átlátni, hogy szinte minden külön-külön, egymástól viszonylag függetlenül is tud fejlődni, illetve meg kellett értenem a tapasztalati pontok / pénz / reputáció kapcsolatrendszerét, de ez azért nem atomfizika és viszonylag logikusan vannak egymásra építve. Ennél valamivel érdekesebb a boost csomagok helyi megoldása, melyeket most egy-egy karakterosztályhoz lehet kapcsolni és csak akkor „használódnak”, ha az adott osztállyal játszunk. Mondjuk a fenti Hotwire példában egy jól elhelyezett boost csomaggal durván lehet szinteket lépni lényegében zéró belefektetett munkával, de ezeket a balansz hibákat valószínűleg (oké: remélhetőleg) bizonyos idő után javítják majd. És nagyon remélem, hogy ha már ott vannak, akkor a járművek botrányosan béna irányításán is tekernek egy méreteset, mert egy olyan játékban, ahol ezekkel kellene „versenyezni” elég idegesítő, hogy egy kanyart nem lehet normálisan bevenni, illetve hogy az apróbb pályákon rendszeresen sikerül kiszaladni a helyszín határaiból. Összességében elmondható, hogy bár annyira nem jelentenek nagy újdonságot - itt általánosságban tényleg néhány korábbi játékmód kicsit átalakított, átnevezett változatáról van szó - a multiplayer része a játéknak határozottan kellemes lett - vagy legalábbis hasonlóan kellemes, mint egy standard BF játék. Az igazi kérdés persze az, hogy a komoly Battlefield-veteránok hajlandóak lesznek-e egy kicsit más tempójú, egy kicsit más tematikájú játékra átnyergelni, illetve képes lesz-e az újoncokat magánál tartani? Erre viszont csak az idő adja meg a választ.

Beteg kis paripa lett ez a Battlefield Hardline. A probléma az, hogy ha csak egy újabb katonás FPS-t kaptunk volna, akkor talán kicsit keserű szájízzel, de bele tudtam volna törődni a dolgok állásába - nem mondom, hogy örültem volna neki, de valamivel könnyebb elfogadni a rosszat, ha az ember nem látja a pozitívumok lehetőségét. Viszont a Hardline sztori módjában ott volt a lehetőség egy nagyobb villantásra, ott volt a lehetőség, hogy hasonlóan a Bad Company pároshoz egy kicsit más, egy kicsit érdekesebb játékot kapjunk a számozott sorozatnál. Ez az, amivel végül egészen csúfosan befürdött a Visceral, a multiplayer mód pedig bár alapvetően működik, közel se tartalmaz annyi tényleges újdonságot, hogy nyugodt szívvel ajánlhassam a korábbi részek veteránjainak.