Car Mechanic Simulator 2021Teszt

A globális chiphiány, az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normák, és a gyenge forint miatt (is) dráguló autók sem jelentettek akadályt a rzeszówi Red Dot Gamesnek, bő négy év után így új epizóddal bővült a csapat könnyed autószerelő-szériája. A Car Mechanic Simulator 2021-ben pedig bőven van mit szeretni, még ha a szerviz szolgáltatásai hagynak is kívánnivalót maguk után.

Tény persze, hogy a COVID-19 járvány a gépzsírbukét kedvelő független lengyel csapaton is kifogott, a jelen cikkben műszaki vizsgára küldött Car Mechanic Simulator 2021 (innentől CMS2021) ugyanis cirka egy év csúszással érkezett meg a kereskedésekbe. Az okok mögött esélyesen a home officeba kényszerült stáb és a csapatmunka abból adódó nehézségei állhatnak, a virtuális Technic legózásra vágyó verdakedvelőknek mindenesetre nem kell tovább vágniuk a centit a mérőszalagon. A kérdés már csak az, hogy az új évjárat vajon teljesen új konstrukció-e, vagy csak merő faceliftről van szó?

Ser, víz, service!

Rutinosabb olvasóink persze már sejthetik a választ a fenti kérdésre (elvégre, ha egy cikk bevezetője költői kérdéssel zárul, biztosak lehetünk benne, hogy "nem" rá a válasz), noha kénytelen vagyok azonnal árnyalni is a képet. Dacára ugyanis, hogy a CMS2021 nem épül új padlólemezre (szemben a 2017-es elődjével), az új autószerelő-opusz ennek ellenére is egy jól sikerült, számtalan gameplay újítást és javítást felmutató évjárat lett.

Az alapok persze nem változtak: a célunk ezúttal is egy jó nevű márkafüggetlen szerviz felépítése, amelyhez az út megjavítandó gépkocsi-flottákon (illetve velük együtt beakadt csavarok, rozsdás alkatrészek, és leeresztett fáradtolaj tengerén) keresztül vezet. Szerelői karrierünket megbízott szakemberként, a kedves ügyfelek garázsunk elé leparkolt (vagy rosszabb esetben betolt) autóinak a ráncba szedésével kezdjük. Kötelező szervizelés (avagy olaj-, szűrő-, és fékcsere), a rozsdás kopó-fogyó alkatrészek kevésbé kopott-fogyott darabokra váltása, illetve a karrierünk előrehaladtával egyre komolyabbá váló hibajelenségek (kehes motor, akadozó váltó, hangos kipufogó, darabjaira hulló kocsi, stb.) abszolválása vár ránk.

A telefonon befutó megbízatások (az elődhöz hasonlóan) két ízesítésben érkeznek: a véletlengenerált, változó nehézségű és bonyolultságú munkák mellett 30, egyre nehezedő "sztoriküldetés" is próbára teszi az alkatrész-legózási képességeinket. Utóbbiak során az izzadást (az egyre hosszabbra nyúló hibalista mellett) az adja, hogy a randomgenerált melókkal szemben a játék ezeknél nem jelzi a javítást igénylő alkatrészcsoportokat (azaz, hogy a motort, futóművet, fékeket, vagy mondjuk a kipufogórendszert kell-e csekkolnunk), helyette a kedves ügyfél panaszaiból kell kiindulnunk a hibakeresésnél. A kihívás tehát adott, mellette viszont a humor is, egyes "bevetések" ugyanis kifejezetten mókás görbe tükröt tartanak az autóstársadalom sztereotipikus "ügyfelei" elé (kezdve pl. a fater rommá tört kocsiját stikában hozzánk elhozó sráctól a lóerőfaló influenszeren át a lelakott bontószökevényt csak kívülről kicsinosító nepperig).

Verdaőrültként persze a bérmunkák - noha végtelen számban állnak rendelkezésre a sztorimelók kipipálása után is - csak az endgamehez vezető ugratóként funkcionálnak. Amint ugyanis elegendő pénzt gyűjtöttünk össze, saját autókat is vásárolhatunk a helyi kereskedésben, roncstelepen vagy aukciós házban, amelyeket aztán ízlésesen (?) restaurálhatunk és tuningolhatunk, hogy aztán vagy szép summáért túladjunk rajtuk, vagy a bérelt parkolóinkban gyönyörködhessünk bennük (esetleg elvigyük néha őket egy-két magányos körre a helyi versenypályán).

Like a BOSCH!

A fentebb taglalt ügymenet persze semmi újat nem mond a tapasztalt autószerelőknek, dehát ugye az ördög (a gyári hibákhoz hasonlóan) a részletekben lakozik, az új résszel behozott gameplay változások pedig nem csak hangulatosabbá, hanem változatosabbá és kényelmesebbé is teszik a műszaki legózást. Kezdjük a sort a játék főszereplőinek, azaz az autóknak a kidolgozottságával, ami az elődökhöz képest ismét fejlődött. A motorháztető alatt új elemekként köszönthetjük a fék-, hűtő-, szervo-, és ablakmosó-folyadék tartályokat, az ECU-dobozt, valamint a biztosítéktáblákat, míg a karosszéria terén a deformálódott/tört elemeket. Mindkettő örvendetes fejlemény, főleg hogy alapjáraton bő 90 (vegyesen új és a régi etapokból ismerős) verdát érint a változás - a paletta a klasszikus amerikai izomautóktól és kockaszedánoktól az ismertebb európai népautókon át a megbízható és egzotikus japán csodákig terjed.

Nincs gond a tálalással sem: a korábbi epizódok zárt terei után szerelőműhelyünk ezúttal kívül-belül bejárható, a történelmi 66-os amerikai országút mentén felhúzott sivatagos délnyugati ingatlan pedig remekül meg is teremti a benzingőzös alaphangulatot (még ha egyébként a játék valamilyen motorikus purgatóriumban is játszódhat, tekintve hogy Kanadától Dubaion át Romániáig mindenféle rendszámú gépkocsi megfordul a telephelyünkön). Bár a telek nagy, a kínált szolgáltatásaink kezdetben igen szerények (csápos emelőből is csak egy darab árválkodik a műhelyben), az előző részhez képest némileg módosított fejlődési rendszernek hála viszont már pár óra játék után belakhatjuk az ósdi(nak induló) állomást. A sikeresen (vagy többé-kevésbé) teljesített megbízatások után ezúttal is pénz és sárm tapasztalati pont üti a markunkat, a CMS2018-hoz képest pedig ezúttal mindkét "erőforrásra" szükségünk lesz a fejlődéshez.

Az elődhöz hasonlóan a tapasztalati pontokkal most is a karakterünket tápolhatjuk: a szintlépések után gyorsabb hibakeresés, fürgébb be- és ki csavarozás, tempósabb alkatrészcsere, a kiszerelt elemek restaurálásának lehetősége, vagy épp az alkukészségünk javítása (és így olcsóbb vételárak) lehetnek a kioldható jussaink. A CMS2018-cal szemben a garázsunk fejlesztései azonban már az egyenlegünkön lévő pénzmagból finanszírozhatóak. A tárca kinyitásával így egyrészt a meló során nyúzott kézi ketyeréket (pl. OBD hibakód-kiolvasót, multimétert, nyomásmérőt, stb.) oldhatunk ki, másrészt a garázsunkat (és imigyen az elvállalható munkák körét is) kibővítő vizsgasort, tuning mérőpadot, fényezőműhelyet, vagy pl. az alkatrészek javítását lehetővé tévő munkaasztalokat építhetünk.

A kioldható kütyük és termek persze a játékmenet terén is hoztak pár újdonságot. Egyrészt kapunk pár új eszközt (a kéziszerszámok között a tartályok ürítésére szolgáló kéziszivattyút, míg a felépíthető munkaállomásoknál az autómosót és a féktárcsák javítására szolgáló esztergagépet), másrészt a meglévő állomások némelyike is plusz funkcióval bővült (a vizsgasornál pl. futómű- és fényszóróbeállítást is végezhetünk). Jópofa újítás ugyanakkor az is, hogy a különböző munkafolyamatok (pl. a kerékcentírozás vagy a munkaasztalnál való javítás) immár nem várakozásra vagy százalékban jelzett próba-cseresznye alapokra épülnek: egyszerűbb ügyességi feladatokat kell megoldanunk a sikeres géphasználathoz, ami örvendetes fejlemény (még ha zavaróan sokszor is él ugyanazon ritmusjátékkal a program a különböző szerszámoknál).

A be- és kicsavarozás többé szintén nem rutinmunka, ugyanis rosszabb állapotú alkatrészeknél előfordulhat, hogy megszorul a csavar - azokat némi jól irányzott WD-40 permettel szabadíthatjuk ki. Végezetül ott van az újrahasznosító-konténer is, ahol a javíthatatlan alkatrészekből a játék harmadik "valutájaként" szolgáló lomokat állíthatunk elő, amiket aztán a jó állapotú alkatrészeinkbe beépítve megnövelhetjük azok értékét (és imígyen azon gépkocsik árát is, amikbe beleszereljük azokat).

Az új funkciók mellett érdemes viszont megemlíteni a kisebb, de a játékmenetre hosszú távon érezhetően kiható javításokat-fejlesztéseket is. Egyrészt végre a saját autónk hergelésén túl is van értelme a tuningeszközöknek (egyes megbízatások során ugyanis extra kakaót kell kisajtolnunk a kedves megrendelő kocsijából), másrészt ugyanakkor jelentősen ráncba szedték az in-game bevásárlólistát is. Utóbbira immár egy jobbklikkel felkörmölhetjük a cserélendő alkatrészeket, a lista pedig a webshopokat megnyitva is elérhető, az azon szereplő tételek pedig azonnal kikereshetők és megvásárolhatók. Persze, triviálisnak hangzik mindez, de mégiscsak négy epizód kellett hozzá, hogy eljussunk a könnyen és gyorsan lezongorázható in-game utánrendelésig, szóval UX téren is van minek örülni.

Utángyártott fejfájás

Az autóipari legózás alapjai tehát továbbra is erősek, az új etap újdonságai és javításai pedig kifejezetten kellemesek, ennek ellenére örömünk mégsem lehet felhőtlen, az elődmodellekhez képest ugyanis az idei évjárat is jópár tervezési hibával gördült le a gyártósorról. Ott van először is a fentebb már említett, elismerésre méltó gépjárműflotta, ami bár tekintélyes mennyiségű szerelnivalót kínál, túlnyomórészt fiktív márkajelzésekkel (és emiatt kissé egykaptafára épülő motortérrel) bíró kocsikkal érkezik. Kivételt e sorok írásakor csak négy Nissan-szépség képez, amelyek viszont külön fizetős DLC-ben érhetőek el (és sanszos, hogy az előző részekhez hasonlóan a további valós emblémájú vasak is így kerülnek majd a játékba). Hasonlóan zavaró ugyanakkor az is, hogy a korábban nagy elánnal bejelentett elektromos üzemű autók szintén nem részei az alapjátéknak - a zéró emissziós modellekért szintén villantani kell a bankkártyát, amit főleg azért nem értek, mert a zöld verdák még csak eredeti márkajelzést sem kaptak.

Nem vagyok kibékülve ugyanakkor több, a játékmenetet érintő módosítással sem. Ott vannak pl. a korábban említett tuningolási feladatok, amik bár leírva (azaz, hogy növeljük meg egy adott százalékkal a vas alapteljesítményét) jól hangzanak, a gyakorlatban sajnos borzasztó rugalmatlan megvalósítást kaptak. A gyors chiptuning e feladatok során ugyanis valamiért nem elérhető (azzal csak saját autó esetén játszadozhatunk), marad hát a gyári alkatrészek performance változatra való cseréje, ami amellett, hogy elég időigényes folyamat, teljesen kiszámíthatatlan is. Ugyanis bár a tuning webshop jelzi, hogy egy adott alkatrész beszerelése kb. hány százalék plusz kakaót nyújt, a jelzett értékekből kiindulva ténylegesen sosem jött ki a matek a mérőpadon, a megadott plusz lóerő-intervallumot így mindig csak próba-szerencse alapon sikerült eltalálnom (ami azért problémás, mert az extra teljesítménynek a megadott intervallumon belül kell lennie, ha attól csak egy százalékkal is eltérünk, már nem fogadja el teljesítettként a munkát a játék).

Az alkatrészek kézi átvizsgálásának módja szintén megváltozott, és sajnos nem előnyére. Míg a korábbi részekben a be- és összeszerelési nézetet bármikor átállíthattuk vizsgálati módba (amivel gyorsan és könnyedén ellenőrizhettük az egyes kiválasztott alkatrészek állapotát), az új részben az inspekcióhoz ki kell lépnünk a géplegózásból, és csak a verdát gyalogosan körbejárva lehet hibák után kutakodni (bár cserébe legalább már a karrier legelején, skillpont elköltése nélkül alaposan megvizsgálhatjuk az autó összes blokkját). Apropó, főelemek: bár a biztosítékok és folyadéktartályok megjelenése kellemes újítás, komolyabb elektromos- és folyadékszimulációt nem hoznak az extra alkatrészek. A biztosítékokat és egyéb elektromos rendszereket (pl. az ABS pumpát) így minden kábelezés nélkül szereljük ki- és be, a fék-, hűtő-, ablakmosó-, olaj- és szervófolyadékok ugyanakkor bármilyen valósidejű löttyszimuláció nélkül, 3-4 előre letárolt mennyiségben, statikusan erjednek a motorháztető alatt, ami azért 2021-ben elég megmosolyogtató egy magára szimulátorként hivatkozó játéktól. Végezetül ott van a felfedezett hibás alkatrészek opcionális kontúrokkal való jelölése is: bár eme szisztéma hosszú hibalista esetén sokat segít a javításban-cserében, sajnos daruval kiemelt (és emelőre rakott) motor esetén az előző részhez hasonlóan a CMS2021-ben sem tudjuk megjelölni a hibás motoralkatrészeket - ahhoz a motortérben kell maradnia az erőforrásnak, ami az emelő állandó állítgatásával azért kényelmetlenebb alternatíva.

Műszaki tekintetben a CMS2021 egyébként rendben van. Bár grafikailag lényeges előrelépés nem történt, a vizuális minőség még mindig elfogadható - legalábbis ha túltesszük magunkat azon, hogy még a legrozsdásabb állapotú bontószökevények is tökéletes beltérrel várják a restaurációt, és amíg kisebb területeken (a garázsunknál, a szeméttelepen, vagy épp csűrökben) kolbászolunk. A nagyobb teszt- és versenypályák ugyanis ezúttal is kifejezetten kopárul festenek a kevés tereptárgy és az elnagyolt textúrák miatt, aki tehát élményautózásra vágyik, a számításait nem a Red Dot játékában fogja megtalálni (még ha maga a vezetési modell egyébként rendben is van).

A hangok terén a fejlesztők szintén nem erőltették meg magukat: az effektek java az előző részekből érkezik, de még a jogdíjmentes zenei anyag jó része is a korábbi évjáratokból átemelt, ismerős dallamokkal támad a fedélzeti audiorendszerből. Ami a digitális lóerőket illeti, a játék szintén korrektül teljesít: nálam ugyanazon a gépen a CMS2021 már megjelenésekor jobban futott, mint az előző etap, bár a vizsgasornál lébecolva és a csápos emelőket használva azért hajlamos néha megreccenni a program. A játékmenetet tekintve végezetül fontos kiemelni azt is, hogy bár a fejlesztők már régóta tervezgetik, többjátékos módot a 2021-es etap sem kapott (pedig a kooperatív kocsilegózásban esélyesen lenne potenciál).

Szeretem, ha a verdát szerelem!

Bár a fentiek után forradalmi előrelépésnek nem nevezném az idei epizódot, összességében a CMS2021 mégis elegendő tartalommal és újdonsággal/javítással hagyta el a gyártósort ahhoz, hogy magabiztosan megőrizhesse pole pozícióját a könnyed puzzle-szerelőszimulátorok kategóriájában. A tálalás rendben van, a gépkocsikat nem érheti panasz, a garázsműszakokat pedig épp elég új gameplay fejlesztés és tartalom tarkítja ahhoz, hogy az új epizóddal is jó pár tucat órát elüssenek a könnyed legózásra vágyó autófogyasztók.

Tény ugyanakkor, hogy a sorozat játékmenetének alapjai ezúttal is változatlanok maradtak, az autószerelői szakmát így továbbra sem a Car Mechanic Simulator 2021-ből fogják kitanulni a lelkes játékosok - ahhoz ugyanis mind az egyes munkafolyamatok, mind a szerelhető gépkocsik megvalósítása túl egyszerű. A keményvonalas kalapáláshoz így továbbra is inkább az Automation beszerzését ajánlom a veterán verdaőrülteknek - amennyiben viszont egy könnyed, szórakoztató munka-puzzleszimulátort keresel, akkor a CMS2021-el nem hajthatsz zsákutcába, még akkor sem, ha egyébként (hozzám hasonlóan) nem különösebben értesz vagy rajongsz a négykerekűekért.