Witcher 3 (Switch)Teszt

Furcsa dolog a technológia. Száguldunk a nano-tartomány felé, miközben röpködnek a tranzisztor-milliárdok. Érezzük az egyre olcsósodó és egyre többet tudó kütyükön, hogy itt a jövő. És ha a hardverek menetelése meg is áll egy kis időre, akkor a szoftverfejlesztők csavarnak egyet az ámulatba ejtés művészetén. A technika fejlődése pedig, nekünk játékosoknak, sokszor a hordozhatóság minőségén ütközött ki. Hihetetlen dolgonak tűnt 2005-ben, hogy egy Ridge Racert magunkkal vihetünk a buszon. Ugyanígy csodaszámba ment 2012-ben, hogy egy közel teljes értékű Uncharted játékot nyomkodjunk végig a Vitán. Most pedig még mindig próbáljuk felfogni, hogy Geralttal lovagoltunk a napsütötte mezőn - mindezt egy kezünkben tartott Nintendo konzolon. A Saber megcsinálta, a csapat képes volt egy tévére és monitorra teremtett, méltóságteljes szerepjátékot, talán a „Generáció Játékát” Nintendo Switchre átültetni. Még ha ehhez néhány olyan kompromisszumot kellett is kötni, amitől a port értékelése nem lehet felhőtlen.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a Switcher 3 nem szép, mi több, egyenesen ronda. Meglepő az előző nyílegyenes kijelentés? Jobban belegondolva nincs is ebben semmi túlzás, hiszen ezt vártuk. Gondoljatok csak bele, 10 Watt alatt van a masina hordozható üzemmódú energiafelvétele. Ezzel párhuzamosan pedig egyszerűen nincs az a fizikai, analóg, digitális, szoftveres fekete mágia, amely igazolná, hogy a Witcher 3 legalább úgy nézzen ki, mint annak idején az egy nagyságrenddel többet zabáló X-en vagy PS-en tette. A tenyerünkben tartott kijelzőn messziről kiütközik a homály, és az, hogy messze vagyunk a natív felbontástól, főleg a tájon való kószálás során. A tereptárgyak, házak, árnyékok olyan durva pop-up jelenséget produkálnak, ami elsővonalbéli címeknél már a 32 bites konzolok idejében sem volt elfogadható. A textúrák általánosan is homályosak, de egyik-másik tapétánál megállunk várni, hogy hátha rátölt valami élesebb anyagot a program. Nem fog. Máskor pedig olyan érzésünk is támadhat, mintha egy PS2 emulátort próbálnánk jobb belátásra bírni egy tíz évvel ezelőtti PC-n. Pláne amikor a lapraszerelt pázsitot, vagy furcsán bevilágított beltereket látunk. Vagy amikor bizonyos helyszíneken és érezhető FPS-ejtéseket, a régi motorosok számára ismerős memória-swappolás jellegű döccenéseket tapasztalunk.

A fenti galériában a játék handheld képlopásait nézhetitek meg.

Ugyanakkor a Switcher 3 gyönyörű is egyben. Döbbenetes látni a kezedben, hogy egy komplett közép-európai táj mozog előtted, várakkal, erdővel, párával, füsttel, tevékenykedő emberekkel, széltől megrészegült, imbolygó faágakkal. Legyen szó Kaer Morhen hegyeiről, vagy Toussaint mediterrán lugasairól, a fantáziavilágot egy pillanat műve lesz magadba szippantani. Az ég fényárja és felhői mintha csak egy festményről másztak volna le, a nedves hajnali talajon pedig csillog a Hold szórt sugara. A szörnyek mozdulataiban ott van a gonoszság és az átkozott sorsuk fájdalma, Geralt kardokra és vaják bűbájra hangszerelt haláltánca pedig folyamatos és dinamikus - olyan, aminek a színvonala még ma is szokatlan egy kézben tartott konzolon. Az utolsó átvezetőn is látszik a gondos operatőri munka, a karakterek arca, ruházata, a páncélokon lévő szegecsek, varrások, apró részletek pedig megbolondítanak minket és állandó screenshot készítésre késztetnek (persze csak ha marad hely a memóriakártyán a 30 gigás telepítés mellett). Mondtam már? A Witcher 3 sokszor olyat is mutat, amit „kézikonzolon” tényleg nem láttál még.

A fenti galériában a játék dokkolt képlopásait nézhetitek meg.

Kérdés azonban, hogy a Switch kézikonzolnak nevezhető-e. Ha szerinted annak, akkor ne legyenek kétségeid - megkapod a magaddal vihető Witcher 3 élményt, sőt még annál is többet, hiszen itt a két kiegészítő, amivel együtt a CD Projekt RED magnum opusa szó szerint hónapokra szóló elfoglaltságot nyújt. Mivel bármikor elaltathatod a gépet, ezért a játék elvileg gyorsan és praktikusan megállítható. Ne félj attól, hogy a kezelőfelület kicsi vagy kásás lesz! A HUD áttekinthető marad a kis képernyőn is, és ha nem öt percre akarod elővenni két villamosmegálló között a játékot, akkor az ettől hosszabb utakon, fotelbe süppedős kézi-gaming során, vagy épp a televízió foglaltságában nyugodtan folytathatod a kalandot a kezedben is. Meglepő, de a Witcher 3, mint videojáték, így is működik.

Ha azonban úgy gondolod, hogy a Switch tényleg egy hibrid konzol, és gyakran jár a tévé melletti dokkban a kis gép, akkor érdemes lehet felülbírálni a Witcher 3 portja iránt nyújtott lelkesedést. Nagy televízión a port szimpla oldalai túlságosan is felerősödnek. Hiába töltesz egyre több időt a programmal, ezzel együtt egyre zavaróbb is lesz mindaz, amit a fanyalgó bekezdésben olvashattál. Ha mindenképp tévén akarod a Witcher 3-at játszani, tegyél le a Switch portról és olcsón vegyél egy használt PS4-et, mellé egy filléres Witcher 3 GOTY-t. Egész egyszerűen más lesz az élmény. Pont úgy, mint amikor a DVD kiadás után beraksz egy Blu-Ray változatot a kedvenc filmedből.

Durva látni, hogy a Witcher 3 mennyire jól össze lett rakva annak idején, mi több, a kelet/közép-európai játékfejlesztés eddigi csúcsteljesítményeként a szívünknek ismerős és kedves mesekultúra is megdicsőül. Geralt iszonyú jól megalkotott hős, a Witcher 3 pedig az unalmasabb mellékküldetéseiben is többet mesél neked erről a karakterről, Sapkowski világáról, mint amit sok más játék egy teljes kalandon át sem képes elmondani neked. A Witcher 3 designjából süt a videojátékok intézményével szembeni alázat és rajongás. Látod benne a szeretetet, amit a készítői beletettek. És látod a fanatizmust is, ami a kidolgozottság apró, tökéletesség felé hajló részleteit illeti.

A Witcher 3 Switch verziójában pedig mindez jelen van. Legyen bármennyire is kompromisszumos a vizualitás, ezt a sok jót még a darabos látvány sem tudja elvenni az eredeti játéktól. Bámulatos, hogy eljutottunk arra a szintre, amikor a konzolgeneráció egyik legjobb játéka esszenciális szinten is működni tud egy kézben tartott, nem túl erős hardveren. Az emlékeimből mohón táplálkozó, kamutetriszt nyomkodó kisiskolás énem most könnyezik. És töredelmesen bevallom, a lassan harmincnégy éves önmagam is. Csodálatos idő ez játékosnak lenni!