New Super Lucky's TaleTeszt

A meglepetés erejével hatott beindítani a New Super Lucky's Tale-t. Megmondom őszintén, az eredeti Super Lucky-t annyira nem tartom nagyra - egy kicsit hiányoltam belőle azt az egész élményt egybentartó kohéziós erőt, amitől a Mario, a Spyro vagy mondjuk a legutóbbi Yooka Laylee maradandó élményt képesek nyújtani. A meglepetés pedig abból adódott, hogy a „New” titulus mögött nem egy gyengített Switch változatot kaptam, hanem épp ellenkezőleg, egy feszesebbre hangolt, tökös mákos rókás kis csodát, amely alapvetően felülírta a hőssel való viszonyomat.

Ennek egyszerű oka van: a Playful megnézte, hogy min lehetett volna javítani az alapjáték tekintetében, és olyan érzésem volt, mintha minden ponton faragtak volna valamicskét. Ám ez a faragás nem az élmény kárára, hanem inkább a játék előnyére változott. Kevesebb egy picit a grafika. Egyszerűbb a hub világ. Konkrétan elsőre azt sem tudtam, hogy most ez tényleg a Super Lucky's Tale Switch kiadása-e, annyira belenyúltak a pályadesignba, mintha sok részt, puzzle-t, ugrabugra kihívást teljesen át is szabtak volna. Aztán gyorsan jött a felismerés: itt egy masszív áramvonalasításnak lehetünk tanúi. A karakter irányítása és az ellenfelekkel való interakciók is sokkal simábbak. Sőt, a föld alatti túrás mechanikája a csúszással és ugrabugrával is sokkal folyamatosabb. A közepes platformerből egy kifejezetten jó platformer vált, szinte csak a mozgás érzetének újrahangolásával.

A pályáknak is jót tett a változás. Vidámabb, világosabb, talán kicsit átláthatóbb lett a terep. Ha csak suhansz a szintek között, akkor nem túl nehéz az előrehaladás, ha viszont gyűjtögetsz és a 100%-ra mész, akkor lesz kihívás is. Egy dolgot dobhattak volna még a készítők: az életek gyűjtögetését. Bár X-en sokkal jobban fogyott a kisróka fejét szimbolizáló ikon mellett elhelyezett számláló, itt is olykor frusztráló tud lenni, hogy az életekkel kell foglalkozni, nem a tényleges feladattal...

Mint várható volt, a Switch kiadás nem villant akkorát grafikailag, de ez így van jól. A stilizált pályák és ellenfelek mellé egy szépen animált kisrókát kapunk végre 360°-os kamerával, amely viszonylagosan éles képpel mozog (kézikonzol-módban is), a nagyjábóli 30 FPS-t pedig a játszhatóság szintjén belül tartja a Unity motor, itt-ott minimális bedöccenési jelenségek kíséretében. Vannak, akik a töltési időkre panaszkodtak. Én általában altatom a gépet, így maximum a rókalyukak közti átvezetők miatt morogtam, de emiatt nem vesznék össze a motor memóriakezeléséért felelős fejlesztő munkatárssal. Még egyszer hangsúlyozom: inkább a gyengébb, itt-ott megakadó látvány, szuper módon áramló irányítással, mint a kissé hebehurgya platforming 4K és stabil FPS értékek mellett. Ilyen szemmel fura belegondolni, hogy melyik a definitív változat, nemde?

Amennyire egyett kellett értenem Klárink cikkével (KATT!), és amennyire nem értettem a játék mögötti viszonylagos hype-ot, most annyival másképpp jöttem el Luckytól. Ez olyan szempontból is nagy teljesítmény, hogy menet közben azért volt egy ütős Yooka-Laylee epizód, és hát Spyro valamint Crash is nagyokat mentek a maguk újrázásaival. A New Super Lucky's Tale egy patent kis Switch játék lett, ami bátran ajánlható a műfaj kedvelőinek. Bár nem pontozom a játékot (újrakiadásokat, remakeket ritkán szoktunk), egy hetest bátran ráírnék, lágyultabb pillanataimban a magasabb pontszámon is elgondolkodnék.