Beer Factory - lökd ide a sört!Teszt

Ekkora felhozatalból már elég nehéz kitűnni, de azért mindig akadnak olyan stúdiók, akik ilyen vagy olyan módszerekkel megkísérlik ezt a feladatot. Az AKEL által fémjelezett Beer Factory például örökzöld témaválasztásával próbálja magára felhívni a figyelmünket, hiszen ahogy a cím is sugallja, ebben a játékban sörgyárosként törhetünk Dreher Antal babérjaira. És bár az alkohol alighanem sokak szívéhez közel áll, azért csak adja magát a kérdés, hogy egyetlen érdekes alapötlet elég lehet-e az üdvösséghez? Spoiler: hosszabb távon tuti nem.

De ne szaladjunk nagyon előre, kezdjük inkább az alapokkal! A Beer Factory első pillantásra nem nagyon tér el a zsáner bevett formuláitól, azaz a kampány elején kapunk egy meglehetősen lepusztult épületet és párezer dollárt, innentől kezdve pedig a mi feladatunk lesz, hogy ezekből kiindulva lassan, de biztosan kiépítsük és minden földi jóval felszereljük kezdetben szerény komplexumunkat. A gép először még különféle egyszerű kis küldetésekkel terelget minket a nagyüzemi sörgyárossá válás rögös útján, de ahogy haladunk előre, úgy kell egyre inkább a saját lábunkra állnunk, hogy a végén piacvezető céggé válhassunk.

A Beer Factory ennek megfelelően nem tartogat olyan nagy meglepetéseket azok számára, akik játszottak már hasonló címekkel, a fejlesztők egyetlen komoly újításának az tekinthető, hogy ha nem pacifista nehézségi módon ugrunk neki a sörgyártásnak, akkor a környékünkön néha megjelenik egy meglehetősen rosszul meganimált hajléktalan, akit addig kell szeméttel dobálnunk, amíg el nem menekül a birtokunkról. És bár emberünk minden egyes alkalommal hátrahagy maga után egy alkatrészt, amit targoncánk fejlesztésére fordíthatunk, a vele való „összecsapások” így is inkább unalmasnak és monotonnak, semmint izgalmasnak vagy legalább hasznosnak érződnek, ráadásul a mi figyelmünket is elterelik a gyár menedzseléséről, pedig elvileg ez lenne a program lényege.

Magával a játékmenettel ezt leszámítva amúgy nincsenek olyan komoly bajok, avagy a zsáner bejáratott megoldásai itt is betonbiztosan működnek. Igaz, a fejlesztők által ígért reális gazdaság csak erősen felvizezve érhető tetten a kampányban, de ezen kívül minden más adott ahhoz, hogy tényleg úgy érezzük magunkat, mintha a Borsodi vezérigazgatói székét tolták volna alánk. Azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy mindez rengeteg munkával jár: nekünk kell menedzselnünk a megbízásainkat, az alkalmazottainkat és effektíve a gyártási folyamatainkat is, ezek mellett pedig az se árt, ha felszerelésünk fejlesztésére, telephelyünk tisztán tartására, az alapanyagok berendelésére és mozgatására, valamint sörreceptjeink finomhangolására is nagy figyelmet fordítunk.

Talán már a fenti felsorolásból is érződik, hogy ezt a játékot nem arra találták ki, hogy egymagunk intézzük a gyár ügyes-bajos életének minden aspektusát, és ezt a fejlesztők is igyekeznek hangsúlyozni. Bár az első megrendelésünket még egyedül kell teljesítenünk, innentől kezdve lehetőséget kapunk alkalmazottak felbérlésére, és futószalagok, valamint rakodási pontok létesítésére, ezt a kettőt kombinálva pedig hamar automatizálhatjuk a folyamataink javát, így nekünk csak a legfontosabb döntésekre, valamint a targonca kezelésére kell figyelni, ezeket ugyanis nem tudják intézni helyettünk az embereink, akármilyen szépen kérjük őket.

Mindez elsőre egy érdekes megközelítésnek tűnhet, hiszen ki ne szeretne mindenféle bonyolult, de hatékony gyártósort megtervezni és kivitelezni, hogy utána előállíthassa a világ legjobb ananászos-sajttortás, ironikusan komlózott lágerjét, a gyakorlatban azonban van a koncepcióval egy kis gond: messze nem elég összetett ahhoz, hogy hosszabb távon is le tudja kötni az embert. A végeredmény iránt érzett szeretetünktől elvonatkoztatva be kell látnunk, hogy a sörfőzés nem a világ legösszetettebb folyamata, így a Beer Factory is viszonylag gyorsan kifogy a különböző menedzselésre váró alapanyagokból és automatizálható gyártási folyamatokból. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a játéktér maga is elég szűkös a bővítési lehetőségeink ellenére is, akkor kimondható, hogy az AKEL alkotása minden téren látványosan kevesebb lehetőséget tartogat az ember számára, mint a gyárszimulátor zsáner meghatározó szereplői.

A sekélyes automatizálási lehetőségek azonban még így is eltörpülnek a Beer Factory valódi Achilles-sarka mellett, ami a játék enyhén szólva is problémás technikai oldala. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tesztelés során a program egy korábbi verzióját próbálhattuk ki, így lehet, hogy ezeket a hibákat a fejlesztők egy későbbi patch segítségével kikalapálják majd, de ettől függetlenül tény, hogy a mi verziónkban a fizika valósággal hemzsegett a bugoktól.

A legdurvábban ilyen téren a raklapok viselkedtek, melyek előszerettel repültek, borultak és darvadoztak mindenfelé, ha rossz szögből közelítettünk feléjük, de a kézi raklapemelőt/békát se kellett félteni, az is hatalmas lendülettel lógott át falakon, egyéb berendezési tárgyakon vagy magán a talajon. A helyzetet jól szimbolizálja, hogy a fejlesztők egy dedikált gombot is beraktak a játékba, mely megnyomásával elvileg bármilyen objektum orientációját visszaállíthatjuk az eredeti állapotba, azonban az egyes tárgyak néha ennek a hatására is vad pörgésbe-forgásba kezdtek ahelyett, hogy lenyugodtak volna.

Ezek mellett pedig számtalan apróbb probléma is színesíti a játékmenetet. A korábban már emlegetett hajléktalan például a legelső feltűnésekor hajlamos a még lezárt gyárrészekre is beteleportálni, így ellehetetlenítve a bevezető szakasz teljesítését, az üres raklapokat pedig sokszor nem lehet felvenni, mert egyszerűen átesnek a targonca villáján. Épp ezért a kampány során lépten-nyomon érezni lehet, hogy a program technikai oldalára alaposan ráfért volna még a finomhangolás a megjelenés előtt.

A fentiek fényében a Beer Factory talán úgy jellemezhető legjobban, mint a kétliteres PET-palackban felszolgált Kőbányai, amit fogyasztás előtt gondosan megbontunk, majd pár óráig a tűző napon hagyunk. Ha nagyon nincs más, végső soron el lehet vele lenni, de azért közben végig érezni fogjuk, hogy nem a legjobb minőséget kaptuk a pénzünkért cserébe. Az AKEL alkotása egy örökzöld témából indul ki, és néhány érdekes ötlet is akad benne, azonban végeredményben így se nagyon tud túlmutatni a zsáner bevett sablonjain, emellett pedig a technikai oldala se az igazi, avagy arra készüljünk fel, hogy sörgyárunk igazgatását a gazdasági nehézségeken túl rengeteg bug is hátráltatja majd.