Bayonetta Origins: Cereza and the Lost DemonTeszt

Cereza előzménytörténetét nem lehet a korábbi részek elspoilerezése nélkül felvezetni, így, ha a lore elemeire kíváncsi vagy, akkor érdemes előbb az alapjátékokat lenyomnod. Bayonetta nem mindig volt az a legyőzhetetlen, minden határt szétfeszítő boszi, akit a főjátékokból ismerünk. Élete pedig eleve egy kelletlen nász következménye, amit a sötét és fény erői sem néznek jó szemmel. Lényeg a lényeg, a kicsi Cerezának nem csak saját magát kéne megtalálnia gyerekkorának kellős közepén, de ő próbálja menteni a családi kötelékeket is, és időközben azért az Umbra Witch-é válás feladata is a vállát nyomja. Így indul a kaland, amelynek első mozzanatai után aztán csatalkozik Cereza-hoz egy gyakorlás során megidézett démon is: Chesire.

Chesire a játékmenet működésének fő mozgatórugója. Az izometrikus/felülnézeti kalandozásba ugyanis becsatlakozik a plüsscicába bújt démon is, aki nem épp egy szelíd jószág. A nemrég bemutatott Blanc-hoz hasonlóan most is a két analóg kar jelenti a két hős irányítását. Erre van felfűzve a harc, hiszen Cereza a support, Chesire pedig a tank. És a környezet felderítése is úgy van megvalósítva, hogy egymást kell segítenie a két hősnek, mikor a díszletbe ágyazott fejtörők állják az útjukat. Elegáns tervezői húzással a játék lehetővé teszi azt is, hogy a két karakter összehuppanjon (Cereza ilyenkor öleli a játékcicát), ezzel a feleselges agytekervény-erőszakolást is elkerülhetjük, ami a hasonló szellemben fogant játékoknál a két analóg karos irányítás miatt bizony vastagon előfordul.

Nem is japán program lenne a Cereza, ha nem lennének benne klasszikus konzoljátékos húzások. Igazából végig az volt az érzésem, hogy a Brothers/It Takes Two-féle nyugati kalandozásokat Platinumék megboostolták minden olyan tradícióval, ami a tradicionális japán konzoljátékokban több évtizedes hagyománnyal bír. Ráadásul mindezt nagyon komoly eleganciával valósították meg. A harcban vannak kombók, olykor még random encounter jellegű térugrások is történnek (a tündérek birodalmába átruccanunk ilyenkor harcolni), és minden csak épp annyira bonyolult, amennyire a kellemes-mesekönyves koncepció szerint bonyolult kell hogy legyen. A fejlődéshez gyűjtögetni kell, tudunk főzőcskézni, skill fán fejlődni, van térkép, és a sztorit előremozdító pontok most is az elementális erők. Na meg a hozzájuk tartozó backtrack-elhető területek, harci megoldások, skillek és feladványok. Mindezt a sok jót ráadásul korrekt játékidővel támogatja a játék, simán el lehet 15-20 órára veszni a Cerezában, ha az ember egyszer nekiül mindent kimaxolni. A mentési pontok közötti idő kimérete is pont jó, akár handheld módban, akár a tévé előtt játszik az ember, sikerült okosan szegmentálni az egyes szakaszok hosszát Platinuméknak. A fentiek alapján tehát egy akció-kaland-RPG kombóval kell számolnunk, ami kreatív, szép (nem csak Swtich grafikával mérten!), jól is szól, és szépen is csúszik.

Mégsem vagyok maradéktalanul elégedett a Bayonetta előzménytörténetével. Az például kifejezetten nem tetszett, ahogy a mesekönyv-stílus erőltetése miatt a játék állandóan kivette a kezemből az irányítást, ha el akart nekem mondani valamit. Átvezetőből ráadásul többféle stílusú is van, szóval a játék sokat mesél, de valahogy ezt a részt nem sikerült a gameplay integrális részévé tenni. A sztori is a szokásos animés zagyvaság, amiben a kelta-keresztény mitológia a szokásos JRPG-s témákkal keveredik. A végén már jojózik az ember agya a sok marhaságtól. És ezen az sem segít, hogy a katyvasz kellős közepében egy 10 éves kislány-boszorkány a főszereplő, aki úgy tárogat balettozás közben, meg olyan goth-loli cuccokban van, ami kicsit átlépett az én ízlésem határain… És így húsvét előtt felhívom az arra érzékenyek figyelmét, hogy ebben a játékban is van bőven sötét téma. A helyi „Morgan Le Fay” haja simán sátáni kosfejben csúcsosodik, és ez a karakter nem az ellenség, hanem a főhős mentora. Összességében tehát igazolt a PEGI12-es besorolás, nem igazán kisgyerekek kezébe való a játék, hiába a cuki-mesés alapkörítés.

Egy érdekes (bár nem mindenhol egyenletes) keveredés lett a Cereza and the Lost Demon, amely nem is illeszkedik a korábbi Bayonetta játékok sorába. Teljesen más a játékmenet, más a körítés, talán a célcsoport is más. A készítők alapoztak a kétanalógos koop-kalandjátékok nyugati művelőire, és közben telerakták az egészet a japán konzoljáték-iskola letisztult megoldásaival. Nehezen lehet a Bayonetta Origins: Cereza and the Lost Demons identitását definiálni, de talán nem is ez a lényeg. A nap végén egy tartalmas, kalandos, akciódús és agytekervényeket is itt-ott megdolgoztató játékot kapunk, amely a zűrzavar közepette mégis egyedi mesévé elegyedik.

PLATFORM Nintendo Switch
KIADÓ SEGA FEJLESZTŐ PlatinumGames
MEGJELENÉS 2023. március 8. ÁR 20 000 Ft-tól