Albatroz – Elő a hátizsákkal!Teszt

Ez a tematika az elmúlt évtizedekben a játékiparba is átszivárgott olyan címek segítségével, mint a Journey, a Pacific Drive vagy épp a Death Stranding. Nem csoda hát, hogy a brazil Among Giants csapata úgy döntött, hogy legújabb alkotásuk a túrázásra, vad tájak meghódítására fog fókuszálni, néhány túlélő mechanikával, valamint egy misztikummal kacérkodó háttérvilággal is feldobva a folyamatos talpalás élményét. Így született meg az Albatroz, amiben első pillantásra minden megvan ahhoz, hogy indie gyöngyszemként hivatkozhassunk rá, a tetszetős felszín alatt azonban sajnos néhány igen súlyos probléma lapul.

Az Albatroz középpontjában egy Isla nevű fiatal nő áll, aki egy szép napon hátrahagyja monoton életét, és felkerekedik, hogy előkerítse bátyját, akinek a messzi dél vadregényes tájain veszett nyoma pár évvel ezelőtt. Főhősünk útja először nem tűnik többnek némi hétköznapi kutyagolásnál, azonban egy idő után egyre szürreálisabb és szürreálisabb eseményeknek lesz a tanúja, valamint hozzácsapódik pár érdekes figura is, akiknek a segítségével nem csak testvére sorsát ismerheti meg, hanem saját magát is…

Röviden összefoglalva az Albatroz nem áll elő túl nagy meglepetésekkel, inkább marad az utazásra épülő történetek bejáratott megoldásainál. Isla vándorlása, önmaga megismerése pont úgy zajlik, ahogy arra számítani lehet, a szürreális elemek pedig, bár elsőre ígéretesnek hatnak, közel sem kapnak elég teret ahhoz, hogy egyedi ízt adjanak a sztorinak. Ez pedig lényegében a narratíva minden más eleméről is elmondható: legyen szó akár az NPC-kről, akár a párbeszédekről, akár Isla visszaemlékezéseiről, valahogy minden csak átlagosnak érződik, semmiben sincs meg az az átütő erő, ami ahhoz kéne, hogy az Albatroz kiemelkedjen a történetre fókuszáló címek felhozatalából.

Ami a mechanikákat illeti, az Among Giants alkotása ezen a téren talán a Death Strandinghez áll a legközelebb, már persze ha figyelembe vesszük az indie büdzsé jelentette korlátokat. A játékmenet fő kihívását ennek megfelelően maga a túrázás adja, avagy arra jó előre készüljünk fel, hogy a világot bejárni egyáltalán nem lesz sétagalopp. Kalandjaink során a legfőbb feladatunk, hogy kitaláljuk, a rendelkezésünkre álló erőforrások segítségével hogyan juthatunk el A pontból B-be, néhol kocsival, néhol gyalog haladva, dolgunkat pedig csak nehezíti, hogy a fejlesztők sok esetben elnagyolt térképekkel látnak csak el minket, ezzel is ösztönözve arra, hogy figyeljünk a környezetünkre, ne csak menjünk bele a vakvilágba.

Túrázás közben éhségünket, szomjúságunkat, valamint karunk és lábunk frissességét kell menedzselnünk, ha pedig valamelyik mutatónk nullára zuhanna, mielőtt elérjük a célunkat, akkor nemes egyszerűséggel elájulunk, és kezdhetjük újból az adott szakaszt. Egyes tulajdonságaink szinten tartása meglehetősen egyszerű: ha éhesek vagy szomjasak vagyunk, azt evéssel és ivással orvosolhatjuk, míg ha az izmaink nem bírják tovább a strapát, akkor érdemes letáboroznunk, mielőtt a kimerültségtől összeesnénk. Emellett az sem mindegy, hogy milyen terepen és milyen öltözetben mozgunk, de összességében Isla istápolása így se mondható egy túl összetett feladatnak, aminek „hála” az ájulás elkerüléséért folytatott küzdelem relatív hamar unalomba csap át.

Pedig a túrázás mögött húzódó elgondolás abszolút rendben van. Utunk során időről időre kisebb településekre bukkanhatunk, ahol lehetőséget kapunk készleteink feltöltésére, valamint az előttünk álló út felderítésére, a vándorlásra való felkészülésre. Ilyenkor a helyiek elmondása és társaink véleménye alapján fel kell mérnünk, hogy mire lesz szükségünk a következő szakasz teljesítéséhez, és ha ügyesen töltjük fel a hátizsákunkat, akkor jóval könnyebben legyőzhetjük majd az elénk kerülő akadályokat. Legalábbis elméletben így működik a rendszer.

Az Among Giants emberei saját bevallásuk szerint az előre gondolkodást és a precíz tervezést akarták támogatni ezekkel a megoldásokkal, ami mindenképp dicséretes, viszont a gyakorlatban sajnos az egyes tulajdonságok menedzselése közel sem elég összetett ahhoz, hogy nagy fejfájást okozzon a túrák teljesítése. Röviden és tömören mindegy, milyen környezetbe készülünk, ugyanis a havas pusztáktól kezdve a meredek hegyvidékekig minden tájat meghódíthatunk, ha rogyásig tömjük a hátizsákunkat élelemmel, vízzel meg tűzifával, minden más úri huncutságot pedig nyugodtan dobjunk a sarokba, mert nem lesz rá szükségünk.

Ez a kissé túlzásba vitt egyszerűség pedig sajnos az autós szakaszokra is teljes mértékben rányomja a bélyegét. Az ötlet itt is jópofa, miszerint különféle keréktípusokkal készülhetünk a különböző terepekre, emellett pedig a benzinszintet és járművünk állapotát is folyamatosan figyelnünk kell, azonban a fejlesztők nem mélyítették el eléggé ezeket a mechanikákat se, amik így a túrázáshoz hasonlóan az első rácsodálkozás után villámgyorsan ellaposodnak.

Ahol viszont nem érheti szó a ház elejét, az az Albatroz kinézete. Az Among Giants alkotása elképesztően élénk színekkel operál, ami már önmagában is roppant látványos tud lenni, ráadásul ezt nem egyszer grandiózus tájak is megtámogatják. A készítők között egy interjú tanulsága szerint sok a filmes háttérrel rendelkező szakember, ez pedig abszolút meg is látszik a programon. Utunk során nem egyszer fogunk félelmetesen szép és jól beállított képekkel találkozni, ahogy az is dicséretre méltó, ahogy a kamera néha alig észrevehetően újrapozícionálja magát, hogy egy-egy frissen felfedezett helyszínt a lehető legjobb szögből csodálhassunk meg.

Nagy kár, hogy az Albatroz technikai oldalának minden más aspektusa érezhetően gyengébbre sikeredett. Mi a tesztelés során például kimondottan sok buggal találkoztunk, legyen szó akár eltűnő interakciós lehetőségekről, akár a kamera és a karakter közé bemászó tereptárgyakról, vagy egyik pillanatról a másikra drasztikusan megváltozó fényviszonyokról. Ezek persze nem lehetetlenítik el a továbbjutást, de azért a hangulatnak így is alaposan alávágnak. Az Among Giants becsületére legyen viszont mondva, hogy a megjelenés óta már nem egy javítással előálltak, így könnyen lehet, hogy a program ebből a szempontból hamarosan már teljesen vállalható lesz.