A Musical StoryTeszt

A ritmusjátékok az utóbbi években - az utolsó Guitar Hero-k alapos alulteljesítését követően - visszaszorultak az indie berkekbe, ami talán nem is akkora probléma: a sokadik gitárhősködést felváltották a friss ötleteken alapuló megoldások, melyek legújabb jeles képviselőjeként köszönthetjük a Musical Story-t. Eme remek kis játék célja, hogy előadjon egy történetet anélkül, hogy bármelyik szereplő, akár egy bőbeszédű narrátor egyetlen hangot is kiadna magából. Csupán a zene és a képek mesélik el az erősen Hendrix beütésű Gabriel és zenekara történetét.

Nade milyen zenekar és micsoda remek melódiák! Dob, gitár és billentyű (hammond/zongora/moog) triumvirátus, két gombra hangszerelve. A Musical Story nem bajlódik a mechanikák túlbonyolításával és erre őszintén szólva nincs is szükség: a témák szépen fokozatosan építkeznek, a program pedig szépen adja körbe a hangszereket, amelyeket gondos kezeink alatt kelnek életre, hol a bal, hol a jobb ravaszt időben meghúzva. Ez így első blikkre nem tűnhet túl izgalmasnak, de a szerepét tökéletesen betölti, a zene és a sztori pedig folyamatosan rántanak tovább és tovább.

A sztori - amiről olyan sokat nem szeretnék elárulni - egészen emberközeli, két lábbal a földön áll. A szereplők teljesen hétköznapi srácok, hétköznapi álmokkal és problémákkal. A zenészlét körül lebegő szex/drogok/rock&roll triumvirátus hol felemeli, hol mélybe taszítja szereplőink lelkét, a mindezek alá duruzsoló erősen experimentális, de mégis a korszakra jellemző hangzásvilágban megelevenedő zene tökéletesen hat. A közel két órás “utazás” végére viszont kissé elfogy a koncepció üzemanyaga, az eleinte tökéletesen organikusnak ható dallamok ritmikája néha-néha megmagyarázhatatlanul, mesterkélten bonyolódik, a sztori kusza végkifejlete is hagy némi furcsa mellékízt a szájban.

Mindezt leszámítva a Musical Story kifejezetten kellemes élményt nyújt, fantasztikus zenei témái (milyen jól szólnak!), könnyed kezelése, megkapó története és képi világa gondoskodik róla, hogy ne tedd le anélkül, hogy befejeznéd. Ha kedveled a Doors-t, a Pink Floyd-ot vagy esetleg a kurrensebb csapatok közül a Pure Reason Revolution-t - vagy ha csak egyszerűen oda vagy a hetvenes évek nyugati kultúrájáért - egyértelműen bedobod majd a kosaradba.