A Juggler's TaleTeszt

A kaleidoscube apró csapata első ránézésre a megfelelő húrokat pendíti meg, hogy játékuk kitűnjön a tömegből. Egyedi látványvilág, remek zenei aláfestés, erős narratíva. Történetünk egy bábszínházba kalauzol, ahol a mesélő elénk tárja Abby kalandját. A kislány egy cirkuszban tengette napjait, mint akrobata és zsonglőr, mígnem egy estén úgy nem döntött, hogy márpedig ő világgá megy, hogy szabad legyen.

A történet felütése és annak eseményei valóban meseszerű megközelítést kaptak, maga a játékmenet pedig egy egyszerű, logikai feladatokkal megtoldott platformer. Érdekességét az adja, hogy mivel Abby és a játék többi szereplője is marionettbábú, ezért az előrehaladásban és a feladatok megoldásában is komoly szerepet kapnak a figurákat mozgató zsinórok. Egyrészt ezek miatt képesek vagyunk fennakadni bizonyos tereptárgyakon, míg más eseteknél épp ezeket használva tudunk túljutni egy akadályon.

A Juggler's Tale másik pozitívuma, hogy a mesés körítés nem pusztán egy arculat, a játék története valóban beillik egy tanmesének. Abby utazása egy pontján drasztikusan szakít az őt visszatartó béklyókkal, amit a mesélő próbál a tőle telhető legerősebb eszközökkel is visszafordítani, a megszokott, általa dirigált mederbe terelni az eseményeket. Ezen a ponton pedig nem csak az addig derűs, rendkívül nyugodt, kellemes hangulat vesz némileg 180 fokos fordulatot, de kicsit a játék maga is.

A kaleidoscube egyáltalán nem vállalta túl magát, már ami az előttünk álló feladványok komolyságát illeti. Abby eszköztára meglehetősen korlátozott, így az is erősen behatárolt, hogy bizonyos szituációkban mit tehetünk. A készítők bár igyekeztek kellően egyértelművé tenni, hogy mit is várnak el tőlünk, még így is belefuthatunk olyan helyzetbe, amikor csak többszöri próbálkozás után tudunk továbbjutni. Ez egyrészt adódik Abby már említett szegényes repertoárjából, gondolva itt elsősorban a mozgásra, valamint abból, hogy az alapjáraton beállított vizuális segítség (adott színnel jelöli az interakcióba léphető tárgyakat) néhány esetben észrevehetetlenül olvad bele a környezetbe, máskor pedig kicsit félrevezetően navigál minket.

A Juggler's Tale legerősebb eleme kétségkívül a dizájnban és a körítésben keresendő. A szálakat mozgató mesélő a történet minden mozzanatát rímekben adja át - ezzel is erősítve a mese mivoltát -, az egyedi látványvilág mellé pedig a már említett zenei oldal társul, ami olyan remek képviselőkkel rendelkezik, hogy a főtémát a meglehetősen rövid játékidőn túl is élvezettel hallgattam.

Sajnos a fenti pozitívumok mellé oda lehet tenni azt a nézőpontot is, hogy pont azok miatt a Juggler's Tale olyan játék képét is festi, amit pusztán nézni jobb lehet, mint játszani vele. A mondanivalója ugyanúgy érthető, a benne található utalások nem veszítenek az erejükből, ha valaki más vezeti végig Abby-t a rövid kalandon, cserébe viszont az ember meg tudja kímélni magát a feladatok túlgondolásától (amit súlyosbítani tudnak a néha előforduló bugok), az audiovizuális ereje pedig éppúgy erőteljes, ha nem a mi kezünkben van az irányítás.

A kaleidoscube első játékával talán nem sikerült annyira berobbanniuk, mint szerették volna, azonban már ennyiből is látszik, hogy megvan bennük az a fajta kreativitás, amivel a jövőben sikereket érhetnek el. Az A Juggler's Tale rövid, mesébe illő története bár játékként kicsit felemás képet mutat, főleg az egyszerű, de néha félrevezető feladványokkal, itt-ott nehézkes irányításával, ezt könnyűszerrel ellensúlyozza egyedi látványvilágával, remek zenéivel, valamint egy olyan mondanivalóval, ami minden korosztály számára érthető.

A Juggler's Tale | 6/10

Mixtvision / kaleidoscube | PC, PS4, PS5, One, Series S/X, Switch | 2021. 09. 29.