A Highland SongTeszt

Pedig az Inkle csapatától akár valami könnyed decemberi kis andalgást is várhattunk volna, és a Higland Song minden külső elemében tényleg a "wholesome" kategória hirdetője. Moira McKinnon megszökik otthonról, a tengernél pedig várja egy rejtélyes megfejtés - a háza és a tengerpart között viszont ott van a vadregényes Skót-felföld, amely titkokat, természeti kincseket, monológokat, a vadon rejtelmeit és egyszerű emberi drámákat rejt. A felfedezés közben dinamikusan elhelyezett tárgyakat találhatunk, térképeket és nevezetes pontokat fedezünk fel a csúcsok környékén. Közben pedig rétegről-rétegre közelebb kerülünk a háttérben megbúvó tengerparthoz. A "szabad-platforming" itt nem reklámszöveg. Tényleg kevés a valódi korlát, mindig van út jobbra-balra, rengeteg az elágazás, fel-le átmenet a rétegek között. Szinte biztos, hogy egy végigjátszásra a teljes terepnek csak a töredékét fogod látni. A hosszabb szakaszokon rohanva beindul a csupaszív folk muzsika, Moira pedig ritmusra ugrál, amivel energiát veszíthet, vagy lelkesítő vágtákban épp az erejét nyerheti vissza.

Erejéééét? Energiájááát? Bizony, az Inkle megpróbálta játékosítani a narratív platformert, és belerakott az egész kirándulósdiba egy túlélő-rendszert. Moira, ha leesik, veszít energiájából. Ha jön az eső vagy az éj, meg kell bújnia, de ha nincs hol, akkor nem hogy pihenni nem tud, de tovább veszít erejéből. A játék ráadásul könyörtelen időkorlátot állít, a homokóra pergését jelentő napokban számítva. Emiatt az első végigjátszásra garantált, hogy nem érünk oda a partra, és ráadásul az állandó sietség miatt a felfedezés öröme is elvész. Persze az újrajátszás ösztönzése így valóban teljesül (pláne, hogy a cuccaink megmaradnak), de a Highland Song minden lélekemelő látkép és dallam ellenére lépten-nyomon (bocs) azon fáradozik, hogy stresszhelyzet alá helyezzen. Az egyes mechanikák állandó súrlódást okoznak a játékosban; a program sem tudja eldönteni, hogy a jutalom-kihívás tengelyen mit hova illesszen. És tényleg van olyan szeglet, ahonnan nagyon nehéz kikecmeregni, ahol inkább leveted magad a mélybe, mintsem kimássz. Idővel a dalokra való szaladgálás is inkább feladatszerű lesz, mint az a felszabadító érzés, amit szerintem a szerzők szerettek volna kihozni a koncepciójából.