// DRAG

• Resident Evil Requiem - A RE esetében már-már hagyomány, hogy komoly kitérők és zsákutcák övezik a fejlesztést, így aztán a kilencedik (nem) számozott rész sem jött össze egyszerűen a híresztelések szerint. De én pont ezt szeretem a Capcomban: ha valamit, hát azt biztosan nem lehet mondani az újvonalas Resident Evil-játékokra, hogy sablonosak és kiszámíthatóak, és ez nagyban köszönhető a rengeteg iterálásnak is. Meglepetésekben márpedig úgy sejtem, itt sem lesz hiány... [Trailer]

• Order of the Sinking Star - Amennyire könnyű volt szeretni a Braidet, annyira kemény dió volt a The Witness. Nálam brutálisan betalált - a zseniális szóról jó eséllyel örökre ez lesz az első dolog, ami eszembe jut majd videójátékos kontextusban. Ezek után nem kérdés, hogy türelmetlenül várom Jonathan Blow következő alkotását, ami ismételten monumentálisnak ígérkezik, alighanem nem kevés gameplay csavarral. [Trailer]

• Control Resonant - A külső nézetű gunplay koronázatlan királyai visszatérnek, a megszokott brainfuck sztorival megspékelve, amivel engem mindig meg lehet venni kilóra. Még egy ugyanolyan Control különösebben nem csigázott volna fel, mint az első rész, abból annyi és ott éppen elég volt nekem, de a folytatás az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy tartogat bőven újdonságot. Nem mintha a Remedynek a szomszédba kellene mennie kreativitásért, de jó látni, hogy már az első trailer is egy új irányt sejtet. [Trailer]

• MIO: Memories in Orbit - Bár kicsit már uncsi lehet sokaknak, én nem különösebben bánom az elmúlt évek metroidvania-dömpingjét, nálam ugyanis az első számú komfortműfajjá nőtte ki magát ez a zsáner. Így aztán minden ígéretes darabot érdeklődve várok, hátha képes felnőni a legjobbakhoz - leginkább egyediséggel. A MIO platformer fókuszú megközelítése pedig nagyon szimpatikus a sok harcra kihegyezett cím mellett, nem is beszélve a sajátos képi világról. [Trailer]

// KHAREX

• Valor Mortis – A Ghostrunner-széria anno egy pillanat alatt elrabolta a szívemet, így számomra 2026 egyik legvártabb címe a fejlesztők új alkotása. A Valor Mortisnak már a háttérvilága is roppant ígéretesnek hangzik, hiszen a sztori a napóleoni háborúk világát vegyíti fekete mágiával és egyéb dark fantasy toposzokkal, emellett pedig a játékmenet is izgalmasnak tűnik a maga belső nézetes soulslike módján. Jó kérdés persze, hogy ez a kicsit szokatlan kombináció a gyakorlatban mennyire fog jól muzsikálni, de ha van olyan csapat, aki sikerre vihet egy ilyen projektet, akkor a One More Level tuti az. [Trailer]

• Reanimal – A Little Nightmares I és II után a Tarsier Studios új alkotására kérdés nélkül roppant kíváncsi vagyok. A Reanimal a demója alapján ugyanazt a gyermeki félelmekre alapozott horror vonalat képviseli, ami a fejlesztők korábbi alkotásait is jellemezte, emellett pedig az elborult helyszínekben és az önmagukból kifacsart ellenfelekben sem lesz hiány. Egy szó mint száz, a stúdió a jelek szerint az új IP-jével ott folytatja, ahol a Little Nightmares II-vel abbahagyta, nekem pedig ennél jobb ajánlólevélre nincs is szükségem. [Trailer]

• Replaced – A cyberpunk történetek azóta piszkálják a fantáziámat, hogy tiniként a kezembe került életem első Shadowrun regénye, így a Replaced megjelenését is izgatottan várom. A Sad Cat Studios bemutatkozó alkotása egy alternatív múltba kalauzol el majd minket, ahol az lesz a feladatunk, hogy fényt derítsünk egy rejtélyes összeesküvésre. Mindezt az előzetesek alapján egy 2,5D-s platformer keretein belül tehetjük majd meg, pixeles grafika és neonban tocsogó helyszínek mellett. Igaz, a játék elég sokat csúszott az első bejelentése óta, ami intő jel lehet, de én reménykedek benne, hogy a Sad Cat Studios így is egy felejthetetlen kalanddal lep majd meg minket. [Trailer]

• Directive 8020 – A Supermassive Games renoméja az utóbbi években kicsit megkopott a The Dark Pictures Anthology és a The Casting of Frank Stone vegyes fogadtatásával, de én bízok benne, hogy a Directive 8020 segítségével ki tudnak lábalni ebből a gödöről. A brit stúdió legújabb alkotása az eddigiek alapján egy narratív fókuszú sci-fi horror lesz, a csapattól megszokott interaktív mozi élménnyel és szerteágazó történettel, ennél több pedig nekem személy szerint nem is kell. A futurisztikus borzongás nagy rajongójaként már a Directive 8020 első előzetesei is megvettek kilóra, így reménykedem, hogy a Supermassive Games idén ismét valami emlékezeteset tesz majd le az asztalra. [Trailer]

// MCMACKO

• Ace Combat 8: Wings of Theve - Az ötös, a hatos és a hetes epizódot is nagyon csíptem, így komolyan várom, hogy 2026-ban mire jutnak a formulával, és tudják-e fokozni a grandiózus stílust, ami az AC-játékokat mindig is jellemezte. Jó lesz felszállni a levegőbe, és átélni néhány over-the-top jelenetet, ahogyan azt csak az AC-k tudják prezentálni! [Trailer]

• Deus Ex Remastered - Elvoltam a System Shock felújításokkal, de a Deus Ex tetézni fogja ezt. A játék állandó eleme a helyi meghajtóról bármikor indítható játékaimnak, még a Steam Decken is. A dözé'-re (ahogy Draggel emlegettük egy fáradtságtól kába Gamescom során) ráfér egy kis felújítás, és tudom, hogy a későbbi pályák között vannak gyengébbek is, mégis kíváncsi vagyok, hogy mit tudok kihozni a címből, mondjuk Xbox és a nagytévé előtt ülve. [Trailer]

• No Straight Roads 2 - A maláj boss-rush játék pattogós ritmusokra épülő első része is lebilincselő marhaság volt, mintha csak a Double Fine egyik testvérstúdiója készítette volna. A folytatás remélhetően ott bővít majd, ahol az első résznél hiányérzetünk támadt (például az átkötő részek mélységét tekintve), de ha csak a stílusban és megvalósításban folytatják a skacok a mókát, én annak is örülni fogok. [Trailer]

• Yoshi and the Mysterious Book - Stop-motion / könyvlapokra álmodott látványvilág és Yoshi. Ezzel nem lehet mellélőni. Bár szemmel láthatóan gyerkőcöknek készült a játék, és a kevésbé kedvelt N64-es Yoshi's Story egyszerűbb stílusát követi a felépítésével, azért én várom. Nem is kicsit. A különböző lény-környezet interakciók nagyon izgalmasnak tűnnek. [Trailer]

// NE5H

• Nioh 3 - A Team Ninja már 2017-ben bebizonyította, hogy nemcsak érti a soulslike formulát, de azt is tudja, miként formálja azt saját képére, hogy ne egyszerű másolatnak tűnjön. Az első részt a változatos harcrendszer, a megannyi szett és build sokszínűsége tette naggyá, a New Game+-okkal érkező új tartalmakról és változtatásokról nem is beszélve. A második epizód erre tett rá egy nagyobb lapáttal, a harmadik felvonásra pedig mindezen betonbiztos pilléreken túl a játéktér is alaposan bővül egyet, ami új módon rázhatja fel a már ismerős alapokat. [Trailer]

• Pragmata - A PlatinumGames renoméjának egyik talán kissé elfeledett ékköve a Vanquish. A Pragmata pedig már a bemutatkozása óta egyfajta szellemi örökösként véste be magát az emlékezetembe. Talán csak a futurisztikus, steril körítés, a páncélba bújt főhős vagy az egyedi harcrendszer miatt, azonban remélem, pont olyan emlékezetes pillanatokat fog nyújtani, mint Mikamiék klasszikusa tette 15 évvel ezelőtt. [Trailer]

• Spine - Néha elég csak egy jó ötlet. A Nekki játéka pedig pontosan ezt igyekszik megtestesíteni a pusztakezes és lőfegyveres akció pörgős, folyamatos adagolásával. Az eddigi látnivalók leginkább a John Wick-stílusúan megkoreografált összecsapásokra helyezték a hangsúlyt, nekem pedig ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy radarra kerüljön. [Trailer]

• Super Meat Boy 3D - Ha a platformer műfaj legjobbjairól beszélünk, elkerülhetetlen, hogy szóba hozzuk a Team Meat 15 éves remekművét, a csapat pedig most úgy döntött, hogy mindezt egy új dimenzióba emeli. Szó szerint. A 3D-s folytatás bár elsőre kissé szokatlannak tűnhet a két 2D-s rész után, én bízom benne, hogy Meat Boy esszenciája továbbra is megmarad. [Trailer]

// SIKLARA

• Control Resonant – Ha a Remedy alkot, megdelejezett molyként repülök bele a fénybe, amely ezúttal kaleidoszkóposan lüktető óriáspupillával, széthulló valósággal, Keanu-szexuálisra vett Dylan Fadennel, püfölős-repkedős játékmenettel és az elmaradhatatlan kávéimádattal kecsegtet. A Control Resonanttal már a leleplező trailer alapján nagyon rezonálok, és epekedve várom a RemedyVerse csodálatosan bizarr őrületének tovább gyűrűzését. [Trailer]

• ONTOS – Az Ontos nekem nagyon fontos, hehe, mert a mögötte álló Frictional Games előző játéka, a szintén sci-fi SOMA máig életem leglibabőrösebb egzisztenciális horrorja a lélek mibenlétéről, amit bárcsak újra átélhetnék. Az Ontostól sem várok kevesebbet a lelkemig ható libabőrnél és a stáblista után napokig döbbenten magam elé meredésnél. [Trailer]

• Resident Evil Requiem – Leonkám és a függönyhaja meg a pörgőrúgása visszatér Raccoon Citybe? Nem is kérdés, hogy vele tartok, és bár ezúttal nem motoros-bőrkabátos Klárival túlélősködik egy zombiapokalipszis kellős közepén, ahogy Albert Wesker és a lenyalt haja is távoli emlék már, a két főhőst párhuzamosan mozgató játékmenet óhatatlanul az örök kedvenc Resi 2 iránti nosztalgiát váltja ki belőlem. Az esernyős cégnek és a fura kukkeres csókának esélye sincs! [Trailer]

• Tomb Raider: Legacy of Atlantis – Nem is tudom, mit írhatnék Lara Croft első kalandjának sokadik megújulásáról azon túl, hogy 12 éves koromban semmit nem akartam jobban, mint Lara Croft lenni, és bár ez az érzés azóta némiképp enyhült, sosem múlt el egészen. Az, hogy Alix Wilton Reganként születik újjá sokadjára, csak hab a tortán, úgyhogy cseppet sem érzem megterhelőnek sokadjára is összeszedni a scionokat és elmenni Atlantiszig, ahol remélem, hogy egy 4K-s bacon Lara vár! [Trailer]

// SQR

• Phantom Blade Zero - A mobiljátékok világából kitörő keleti fejlesztők az utóbbi években már többször okoztak kellemes meglepetést, így talán nem teljesen alaptalan az S-GAME kínai stúdiójába vetett előzetes bizalmam. A “kungfupunk” egy izgalmas világot tár elénk, ahol a klasszikus hongkongi akciófilmek öröksége keveredik a füstölgő fém masinák csattogó zajával. Látványos mozdulatok, több mint 30 különböző fegyvert forgatva. Szövevényes, változatos nyílt tereket összekötő, nonlineáris térkép. Üdítően kreatív főellenfél harcok és választható nehézségi szintek. Mi kell még? [Trailer]

• Marvel’s Wolverine - Bár a képregényfilmek és -sorozatok pár éve teljesen elvesztettek, és valószínűleg soha nem fogom már pótolni a lemaradásom, az Insomniac Games játékaiban még nem kellett csalódnom. Az utolsó hosszabb előzetesben ráadásul minden benne van, amire személy szerint asszociálok Rozsomák hallatán: egzotikus helyszínek, őrülten látványos akció, kendőzetlen brutalitás. Na meg egy melankolikus, érett és csavaros történet. Utóbbira azt hiszem a narratíváért felelős Walt Williams (Spec Ops: The Line) neve lehet ezúttal garancia. [Trailer]

• 007 First Light - Nem vagyok hatalmas Bond-rajongó, és a kopasz bérgyilkos megbízásaiból sem vállaltam el túl sokat az utóbbi években. De ha valaki képes lehet az ikonikus brit titkosügynök fél várost lebontó autósüldözései és égett pattogatott kukorica szagú akciójelenetei mögé hosszú távon is szórakoztató, változatos és komplex játékmechanikákat pakolni, akkor az a dán IO Interactive. Így a bő évtizedes kihagyás után remélhetőleg méltó módon térhet végre vissza Ian Fleming karaktere. Azért bízom benne, hogy a kéthónapos csúszással jut idő egy kis optimalizációra is, mert a 24 fps csak a vászonra elég. [Trailer]

• Bradley the Badger - Christian Cantamessa (Red Dead Redemption, Manhunt, Middle-earth: Shadow of Mordor) és Davide Soliani (Mario + Rabbids Kingdom Battle) közös projektje, Grant Kirkhope (Banjo-Kazooie, Donkey Kong) dallamaival? Ha nem dobálózott volna ilyen nevekkel a hivatalos bejelentés, mint egy figyeleméhes nepo bébi, akkor is pillanatok alatt elrabolja a szívem ez a könnyed humorú, végtelenül kreatív, önreflektáló szerelmeslevél a játékfejlesztéshez. Az egyértelmű kikacsintások talán licence oldalról bűzlenek, de én BORZalmasan várom! [Trailer]

// ŐKET IS VÁRJUK

• Crimson Desert - Ez az a játék, amit nem tudok elhinni, mármint: nézem és olvasom róla az előzeteseket, és nehezen feldolgozhatóan egyszerre MINDEN, ami egy akció-RPG-ről a fejedben létezik. Tavasszal (remélhetően) meglátjuk. (liquid) [Trailer]

• Dragon Quest VII Reimagined - Az eredetileg PlayStation 1-re megjelent, majd Nintendo 3DS-en is újjászületett Dragon Quest VII most ismét megújul. A klasszikus epizód legendásan monumentális hossza és nehézsége még a gyakorlott JRPG-rajongókat is komoly kihívás elé állította, ám a készítők ezúttal modernizálják az élményt. A történetet átdolgozzák és feszesebbre húzzák a jobb tempó érdekében, a játékmenet pedig áramvonalasabbá válik. A felfedezés kevésbé lesz lineáris, a frusztráló véletlenszerű ütközeteket pedig teljesen elhagyják. A leglátványosabb változás mégis a vizualitást érinti, mivel a szereplőket valódi figurák modellezésével alkotják meg, így egy egyedi, dioráma hatású látványvilág elevenedik meg, amely hűen adja vissza az Akira Toriyama által megálmodott karakterek varázsát. Én ezt a címet várom a legjobban, ugyanis ez az egyik kedvenc sorozatom, és minden jel arra utal, hogy ezúttal sem fog csalódást okozni. (Kenny) [Trailer]

• The Duskbloods - Azon felül, hogy vajmi keveset tudunk róla, a The Duskbloods a Bloodborne és a Nightreign érdekes házasításának ígérkezik. Na meg egy From játék megjelenése önmagában is egy kisebb ünnep, bár erős a gyanúm, hogy lekési 2026-ot. (keviny) [Trailer]

• Fable - A széria második részéhez annyi pozitív élményem fűződik, hogy nem tudok nem lelkesedni a következő felvonása iránt, ami sokszori próbálkozás (a viszonylag kevesek egyike voltam, akik játszottak az eredetileg elképzelt, de elkaszált koop utózmánnyal) után talán végre tényleg visszavarázsol minket a Fable szerteágazó mesevilágába. (liquid) [Trailer]

• Fire Emblem: Fortune's Weave - A Fire Emblem-sorozat az SRPG műfaj egyik etalonja, amely három évvel a Fire Emblem Engage megjelenése után, a Nintendo új konzolján tér vissza egy vadonatúj epizóddal. A Fire Emblem: Fortune’s Weave a széria 18. része, amely Dagsion földjén játszódik, vagyis abban a világban, amelyet a Three Houses során ismerhettünk meg. Minden jel arra mutat, hogy egy előzménytörténetet mesél el. A cselekményt négy különböző hős szemszögéből követhetjük végig, akik közül Alucard…. akarom mondani Dietrich emelkedik ki leginkább a karakterdizájn alapján. A történet középpontjában az úgynevezett Heroic Games áll, egy gladiátorszerű tornasorozat, amely látványos összecsapásokkal kecsegtet. A bemutató alapján a játék vizuálisan is erős lesz, és az Intelligent Systems eddigi munkáit ismerve a minőségre sem lehet panasz. Számomra a Fire Emblem már a GBA-s, első angol nyelvű megjelenése óta különleges helyet foglal el, köszönhetően az egyedi hangulatnak és a kiválóan megtervezett taktikai csatáinak. (Kenny) [Trailer]

• Forza Horizon 6 - Forza. Horizon. Hat. Japán. Kell ennél többet mondanom? Valószínűleg nem, de ha mégis: ez a széria az árkád autóversenyek jelenlegi zászlóshajója, és mint ilyen, részemről 2026 magasan várt játéka. (liquid) [Trailer]

• Grand Theft Auto VI - Az ünnepi időszak "vasalattal együtt rúgom be az ajtót" várományosa - már ha tényleg méltóztatik megjelenni, ami az egész iparágat fejvesztett újratervezésre sarkallja. Annak idején a Vice City volt az, aminek a végére jutottam, és bár szívszerelmem, a nyolcvanas évek helyett ezúttal a modernkorba tolták a sztorit, Leonida álom-állam még így is vonzó maradt számomra. Aztán meglátjuk. Annyi biztos, amikor kijön, letarol mindent - én pedig az első sorokban fogok pogózni. (dracoo) [Trailer]

• Heroes of Might and Magic: Olden Era - Az év végi demó ígéretes volt, de némi bizonytalanságot is hagyott maga után. Az biztos, hogy az elmúlt részek tesze-tosza útkeresése után látszódik esély arra, hogy igaznak bizonyulnak a fogadkozások a harmadik epizódhoz való nagy visszatéréssel kapcsolatban. De az is látszik, hogy az újítások egy része kilóg ebből a koncepcióból. Jó lenne már látni a teljes képet, az eddigi benyomasok minimum bíztatók. (Vega) [Trailer]