Egy szerencsétlen meghurcoltatásai a közegészségügy helyi fellegvárában.

Előzmények.

Történt úgy egy hónappal ezelőtt, hogy lesérültem a cégen belül megszervezett „közösség” építő fociban. Valaki egy pillanatra balerinának képzelhette magát amíg én a „füvön” (félig salak félig szalma) csúsztam a labda irányába, mert az a valaki komolyan úgy döntött, hogy itt a remek alkalom és eltáncolja a hattyúk tavát a bokámtól térdkalácsig húzódó szőrös porondon.

Nem haragszom az illetőre nem is azért írom eme feltáró irományt. Aki sportol, az meg is sérülhet. Benne van a kártyákban. (Bár már hallottam olyan sérültről is aki nem sportolt soha életében.:)

Hetekkel később mikor kezdett kicsúcsosodni a gondolat a fejemben, hogy valami azóta nem oké a lábammal, elhatároztam hogy elnézek a körzeti orvoshoz.

Amilyen hirtelenséggel kigondoltam eme cselekedeted, olyan hirtelenséggel állt bele következő napon a lábamba a casual, de még hc gamerek számára is kibírhatatlan fájdalom. Óra sem telt el és már háromszor akkora volt a jobb bokám mint a bal. Na, gondoltam magamban ennek aztán már tényleg nem tréfa a fele se. Sürgősen beszállíttattam magam egyik rokonnal a helyi ambulanciára.

Vizit díj kiperkál, ügyeletes orvos kicsit flegmán ugyan, de megvizsgál majd kijelenti, hogy baktériumos fertőződés. Azért felküldenek az emeletre egy röntgenre biztos ami biztos alapon. Mivel jöttemkor becsületesen bevallottam, hogy én a hetekkel ezelőtti balesetre gyanakszom és nem aznap történt a dolog, ezért a röntgen előtt elkértek tőlem 2000 ft.-ot. Ha kevésbé vagyok becsületes beteg és elhallgatom a heteket, sőt mi több azt mondom, hogy aznap történt velem az eset, akkor nem kerül ennyibe. (Talán 800 lett volna). Felvétel készítés alatt szörnyű dolgokkal tömték a fejem. Kezdek ráébredni arra, hogy milyen rút a magyar valósáshow. Az néni aki röntgenezett azt panaszolta épp, hogy az itt elkért díjak végett verték már agyon kolléganőjét...hát igen minden büdös fillér véres lesz mielőtt állambácsi elvenné tőlük.

Másnap a lelettel és némi nyugodtsággal a fejemben (tudván, hogy nem repedés, szalag-szakadás okozza a fájdalmam) elbicegtem a körzeti orvosomhoz. Nagyjából két óra várakozás után sorra kerülhettem, hogy kifizethessem a vizit díjat. Megvizsgált az öreg doki. Bírom a búráját. Sokat tud a betegségekről. Kezdetben a véleménye eltért az ambulancián ügyeleten lévő dokiétól, de a leletek meggyőzték és felírt nekem egy penicillin alapú kúrát.

Haza kúsztam. Majd ráléptem e gyógyuláshoz vezető út első lépcsőfokára. Némi lázzal küzdöttem és azzal a tudattal, hogy csak egy lábon vagyok képes közlekedni a lakásban. Ám hamar feltaláltam magam. Előkerült a szekrény mélyéből az a lagzis színes szalagos fokos melyet még szőke göndör tincsekkel lengettem a helyi lagzikban és nászmenetek élén.

Lassan eltelt az 1 hét és lábam ugyanolyan „dagadt” maradt. Viszont a fájdalom az tényleg enyhült. Már rá bírtam állni. De valahogy nem tetszettek azok az ormótlan színek ott lent…meg mintha a bőröm alá levegőt fújtak volna.

Irány vissza a körzetihez. Újabb diagnózis, újabb vizit díj. Itt már elmés voltam, kértem számlát. Még erről a semmiségről is. Ha egyszer egészségpénztár tag vagyok, akkor fizessenek ők helyettem. :D

Az öreg doktor gyanakodva kezdett el mustrálni. Először azt hihette, hogy szimuláns beteg vagyok. Egy pillanatra még el is szégyelltem magam. Ő ismételten elküldött az ambulanciára ahol végül is a kanossza járásom kezdetét vette. Szerette volna ha ismét készítenek egy röntgen felvételt a lábamról. De most már kétoldalút. Így hogy a duzzanat kissé visszahúzódott, talán nagyobb esély van a dolgok hibás elrendezkedésének a felfedezésére (akár egy levált porcocskára...szólalt meg bennem az elveszett hipochonder.)

És most jön a legjobb rész. Beugráltam egy lábon az ambulanciára (vizit díj stb. letudva :) vártam egy órácskát. Majd ismételten az-az ügyeletes orvos „vizsgál” (mert rá sem néz a lábamra) aki a múltkor. Elrendeli, hogy itt semmi szükség a röntgenre ( hangja mögött érződik, hogy itt bizony presztizs kérdés húzódik….mi az, hogy dirigál neki egy körzeti.)…majd miután mégis csak belátja, hogy van még ott a lábamon valami duzzanat féle, ír fel nekem egy kenőcsöt. Távozásom előtt leadom a vizit díj papírjait. Először visszaadták, mondván, hogy nem jó helyre fizettem be. Később kiderült, hogy jó helyre fizettem, csak én számlásat kértem…azt meg nem ismerték fel. Mert eddig senki nem kért számlát. :)

Elsántikáltam a legközelebbi gyógyszertárba. Szinte már kezeim között éreztem a gyógyító elixírt….gondoltam magamban végre meggyógyulok. Újra futhatok, bicajozhatok, rugdoshatom kedvenc konzolomat :D ( csak vicc). Ám gyöngyöző álmaimat a gyógyszertáros néni éles, racionalitást nem nélkülöző hangja mint tű a lufit egy pillanat alatt kipukkasztotta.

Kongott fejemben a rideg valóság: - Ezt a készítményt már évek óta nem forgalmazzuk….

Majd kongott tovább a másik két gyógyszertárban is.: - Ezt a készítményt évek óta nem forgalmazzuk. Szerencsére egy jótét lélek megszállt és az egyik patikus néni helyi rögtönzött diagnózist felállítva adott nekem egy vény nélkül kapható kenőcsöt.

Legalább nem távoztam üres kézzel.

Most ott tartok ahol elindultam. Egészségesebb nem lettem. Holnap irány ismét a körzeti. :)

Remélem találok egyszer kiutat ebből az ördögi körből.