Halo 3 élmény

Kinyomtam...nagyon faxa volt... :D

Na röviden így írnám le a Halo 3-mal kapcsolatos élményeimet. Igaz hogy német szinkronnal, de ez játék közben nem volt feltűnő.

Na szóval... Normál nehézségen 2 délután alatt kinyomtuk az öcsémmel co-op módba (mert hát úgy az igazi, nem egyedül rohangálva :D). Aztán jöttek a szürke hétköznapok, amikor a suli meg egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtuk folytatni a dolgot.

Következő hétvégén neki is álltunk Heroic szinten, az se tartott túl sokáig, mert ha az ember belejön a Covenant és a Flood pusztításába, akkor azért nehéz abbahagyni, főleg egy ilyen jó játéknál. :D Ezen a szinten már egyre gyakrabban leptek meg minket a két gránáttal felénk rohangáló Grunt-ok (vagy ahogy én hívom őket "kamikaze törpik" :D), és egyre gyakrabban botlottunk unatkozó Brute csapatokba, akik - jobb dolguk nem lévén - kíséretükkel együtt zúdultak ránk a legkülönbözőbb helyszíneken... Én mindenesetre nagyon élveztem, és mindig volt kit szidni, mert a picúrok már elég ügyesen céloztak a gránátjaikkal - márpedig abból volt nekik bőven... :D A lényeg, hogy ketten lekaszáltuk a fél galaxist, és a végén még volt egy kis időnk egy "kellemes autókázásra" a szanaszét robbanó terepen.

Most elkezdtük Legendary fokozaton is, és a Tsavo Highway pályánál tartunk épp. Hát már az első pálya is durva volt, mert ezen a szinten a mesterlövészek már a levegőben leszedtek minket, ha meglepetésszerűen leugrottunk egy szikla tetejéről, bele a tömegbe.

A játékra nem lehet panasz; nagyon igényesen készítette el a Bungie fejlesztőcsapata. Tuti grafika (bár nem a legjobb a mai játékok között, de nem is kell jobbnak lennie ennél a játéknál), király zene és hangeffektek (amiket már el is várhatunk egy ilyen kaliberű játéktól), és a jó öreg Halo-s játékmenet, amit régóta szeretünk...