.:: The beautiful ones

Igen, Poets of the Fall számtól vettem a mostani postom címét, talán azért, mert én is így érzek [a nehézségek ellenére is] , ahogy ez a szám dallamain és szövegein keresztül él és lélegzik...

Régóta nem írtam, szeretném bepótolni, most van rá időm / kedvem / spritituszom. Nos, legutóbbi blogomban első művemet csodálhattátok meg flashből, sztem aranyos lett, csak a bibi az volt, hogy nem teljesen én alkottam meg mario eme rövid szösszenetét.

Ebből volt is gondom hétfőn, mert zh-t írtunk, és hát nem sikerült vmi fényesen, és mivel nem tudtam magamat utolérni a tananyagban, ezért még annyira sem adok esélyt magamnak, hogy egyáltalán jó jegyet kapjak... Igazából figyelnék nagyon az órán,tetszik is a dolog, meg miegyéb, csak a tanár brutálgyorsan magyaráz, és követhetetlen... és hiába mondjuk neki, hogy lassabban!!!!! : két perc múlva újrakezdi a tolvajtempót :S:S A másik dolog meg az, hogy a barátom ugye másik csoportban van, és nekik elmagyarázta ugyanazt a tanár, hogy mi lesz a dogában, SŐT: példát is csináltak rá, és azt kamázta nekik a tanár, hogy velünk is csinált egy bannert [mert ez volt a feladat] De könyörgöm!!! Hogy a fenébe alkossak én bannert, hogyha azt sem tudom, hogy hogyan kéne kb. kinéznie??? [doga közben ezt az oldalt lestem meg puskaként, mert nem tudtam honnan vegyek hirtelen fényképezőgépes bannert, szóval kösziiii GAMER365 a segítséget^^ ] De ez...gonosz volt rettentően... fú, ölhetnékem támad ilyenkor, ha rágondolok -.-

Megérkezett a "várva-várt" kedd, óje. Borzasztóan ébredtem, emlékszem. Fejem fájt, és mint aki előző este be volt rúgva, utána meg másnaposan kelt ki az ágyból, és minden tagja sajgott, na hasonlóképp indult a reggelem. Döglés végig, nagyjából így tudnám jellemezni. Volt egy programozás [ááá], egy kommunikáció [úú] és egy angol [!!!] órám aznapra. A programozás tanárunk majdnem kitalálta, hogy ha nincs áram a teremben, akkor bizony dolgozat lesz. Mondtam magamban, hogy a jóédes...k.. , hát nem szégyelled magad?? A többiek szintén hasonlókat pusmogtak, majd ezerrel mki próbálkozott az elektromos berendezések megbabrálásával. Szerencsénkre mégis beindult a gépezet, így megmenekültünk... Következett a kommunikáció zh. Egen, ez egy komoly dolog, és zh-t kellett belőle írnunk. [nem röhögni] Pró lett, büszke voltam magamra, teleírtam a lapokat, azokat a gyönyörűséges lapokat, amiket kitüntettünk az osztály nevében a legeslegszebb dolgozatnak, amit csak életünkben eddig láthattunk. Színes volt, rendezett és elegáns. Mindig így kéne dogát írni :) A tanárnő totál meg volt hatódva :D Angolon nem szivatott a tanár, csak megint vmilyen idióta szöveget vettünk, amit utálok, mellesleg semmi értelme, mind1. Még jó, hogy van két rendes padtársam [Berci meg Viktor] akik mellett minden óra móka és kacagás. [ezalatt azt is értem, hogy lehűtenek, ha felhúzom magam a szipirtyón] Különben nem tudom, miként bírnám ki, mert az a nőszemély egy kétlábonjáró katasztrófa. Nemcsak a kinézete alapján. De tudjátok, meg is érdemli. Aki ekkora... tapló, az vessen magára. Hullafáradtan evickéltem haza. Időközben, amíg a buszon ültem, el is felejtettem, hogy aznapra be volt tervezve, hogy meglesünk pár eljegyzési gyűrűt az ékszerboltban. Kiment a fejemből, kész. Otthon ledőltem, mint egy fadarab és aludtam, anyumtól csak egy órát kértem, hogy feléledjek, és indulhatunk is. Nagyon szenvedtem a hülye migrén miatt, ezért gyors fürdés, kevés alvás után elmentünk gyűrűket nézni. Mondanom sem kell, hogy nem volt túl sok kedvem az egészhez, habár nagyon örültem a dolognak, hiszen mégiscsak egy komolyságról volt szó. :D És képzeljétek!!! Fél óra keresgélés után rátaláltunk egy gyűrűpárra, amit meg is vettünk :)))) Jaj, gyönyörűségesek. Nem is csicsásak, és nem is túl egyszerűek, hanem: szépek, szolidak, de mégis van bennük vmi különleges ^^

És a legjobb: HÚSVÉTKOR LESZ AZ ELJEGYZÉSEM :$:$$$$$ [ nagyonörül Ott lesznek a barátom szülei, az én szüleim és ünnepelni fogunk ^^ Váááárom *)))) ]

Még az este megmutattuk őket a nagyszüleimnek, jó volt látni az arcukon a meghitt örömöt és büszkeséget, miszerint a kicsi unokájukból mennyasszony lesz nemsokára =)) Aztán este 10 felé hazamentünk, rögtön elalutunk.

Szerdán, mivel nekem egy deka órám nincs aznap, így aképp terveztem, hogy alszok vagy 11ig, majd tevékenykedem, míg a kedvesem haza nem ér a suliból. Hát ebből - így rövidre vágva- az lett, hogy aludthattam fél9ig, mert apám olyan kiabálással tessékelte ki a macskánkat a kertbe, hogy attól még a halott is felébred.... -.- Nagyon örültem. Ezzel el is cseszte a napomat, nem volt kedvem semmihez. Ez volt a harmadik nap a héten, ami rosszul sült el, elég volt már....

A hét utolsó előtti napja egy photoshop zh-val indult, ami csöppet felderített olyan szempontból, hogy nemt tanultam túl sokat, mégis mindent tudtam. Első pozitívum a héten, minő manó, ilyen is van? Később várnom kellett 3 órát a multimédia alapjai tanárra [aki, később kiderült, be sem jött], mert a felmentésünkkel gond van, és már két hete megy a huzavona meg minden, hogy nem adják meg nekünk. ÉS ERRŐL SEM MI TEHETÜNK, EZ A VICC AZ EGÉSZBEN!! Hanem az igazgató, mert minek hírdették meg fakultációként ezt a tantágyat, ha később meg belerakják az órarendbe, és a tanár is hibás, amiért azt mondta, hogy nem kell bejárnunk az órákra, mert már nem tud újat mutatni. Most a helyzet úgy áll, hogy mivel az ig.h nem tudott beszélni az illetékes tanárral, addig nem tudnak az ügyben semmit sem tenni. És ez azért szomorú. És közlöm, akkor indult el az ügy komolyabban, amikor anyum felhívta az ofőt, aki alig hagyta szóhoz jutni [az ofőnk az angoltanár egyben, FÚÚÚJ] és intézkedett az ügyben, azért, hogy ne mi szívjunk már az iskolavezetés és a tanár hülyesége miatt... ugye.... Ezután, én és Dani meg Berci vártuka programozó gyereket, aki különórát adott nekünk. Marhajófej az a srác, érthetően magyaráz és végre kezdem ÉRTENI, hogy mi fán terem ez a tantárgy. Második pozitívum a héten. [hoppá!] Értelemmel teli aggyal mentünk haza, leverten és éhesen. Otthon legalább spagetti várt, mint egy reménysugárként, sugallva, hogy már nincs sok hátra. :)

Péntek hajnalban négykor felébredtem, hogy fázom, becsuktam az erkényajtót, majd hétkor ébredve ugyanúgy keltem fel, mint kedden. Vá, mondtam magamban, mostmár aztán tényleg elég!!! Eltelt az a nap is,...vége lett. Délután már mehettem is a szerelmemhez.

Túléltem és végigharcoltam. Köszöntem ÉLET.

De boldog vagyok. Köszönöm ezt is.