Miért játszunk régi játékokkal?

Miközben telepítem a Master of Olympus - Zeus-t és kiegjét a gépemre elgondolkodtam. Miért vettem elő ezt? Egyszerű. A régi játékokba a készítők annyi eredeti ötletet, hangulatot belebírtak préselni, hogy az már-már varázslatos. Ezért veszem elő újra mindig a Zeust, a Pharaoh-t, a Caesar III-at. De a régi The Sims sorozat is hangulatos. Sok kieg, ami akkoriban totálisan egyedi volt és fantasztikus. Az érzés várni egy-egy teljesen új élményre akkoriban szerintem egészen más volt. De nem azt mondom hogy menjünk nagyon vissza. Elég 2000 előttre visszatekinteni is. Emlékszem amikor 97-ben megvettük a régi 300mhz-es P2-es csodánkat adtak mellé egy demo lemezt is. Age of Empires demo volt rajta többek között. Egy kislánynak persze nehézkes megérteni hogy mi micsoda, de mivel már akkoris meglepően jól ment az angol, nem volt gondom. Olvasással végképp nem mert az 5 éves koromban már kentem-vágtam. De azért kaptam egy saját teljes játékot a Teletranszportörp-öt is. (Igen, Hupikék Törpikék :D) Napi 3 végigvitelig nem is voltam nyugodt. Ha meglenne a lemez ma is elővenném.

A 3d-s korszakban a Rayman 2 és a Diablo 2 függőségében éltem. Diablo 2 a mai napig az eszembe jut. hogy játszanom kéne vele, de sajna nincs meg a lemezem, tehát ez veszett ügy.

Összegzésként, a régi játékok sosem veszítenek varázsukból és ha egyszer rákaptál visszafog rántani rendszertelen időközönként. De nem a grafika, hanem az élmény számít.