Wall-E

*Mindig azt mondom, hogy ezek az animációs filmek nem nekem valók, aztán mégis beülök rájuk. Oké, a Kung Fu Pandára valószínűleg nem fogok, de a Földet tisztogató kis robot kalandjára kíváncsi voltam. Nem is kellett csalódnom: a Wall-E egy teljesen korrekt animációs film, megfelelő történettel, karakterekkel és egy nagyon is szerethető főhőssel. Érdekessége, hogy a filmben nem sokat beszélnek, a két főhős, Wall-E és Eva ugyanis csak a saját és egymás nevét tudják kimondani.

A huszonkettedik század folyamán a BNL (Buy 'n' Large) nevű cég tartja kezében a világot, szinte a szó szoros értelmében. Minden áruház, bank és egyéb intézmény hozzá tartozik, még a kormány is. A túl sok szemét azonban lakhatatlanná teszi a Földet, ezért a BNL ötéves tervet készít az emberiség számára. Nem, ezúttal senki sem megy GULAG táborba, helyette az emberek hatalmas űrhajókon várják, amíg a Földön hagyott több százezer Wall-E (Waste Allocation Load Lifter Earth-Class) „rendet tesz” utánuk. Azonban bolygónkon kissé máshogy alakulnak a dolgok, és hétszáz évvel később, miközben a BNL Axiom űrhajója még mindig a Naprendszert szeli, már csak egy Wall-E maradt „életben”…

Nem akarok itt nagyokat spoilerezni, meg meg is ígértem, hogy nem fogok. Annyit azonban elárulhatok, hogy a karakterek rendkívül jól lettek kitalálva. Wall-E-t valószínűleg csak egy sorozatgyilkos nem találja aranyosnak, míg Eva és a többiek is egy-egy nagyon jól eltalált jellem. A helyszínek jók, a Földön pl. a porréteg a levegőben vagy a szeméttornyok nagyon el vannak találva (aki látta, tudja, miről beszélek), az Axiom hatalmas uszodája pedig magáért beszél. És akkor ehhez jönnek az űrben játszódó jelenetek… a karakterekkel és a látvánnyal tehát nincs gond.

A hangokat elég specifikus lenne értékelni, talán annyit szólnék róluk, hogy WAAAALLLLIIIIIIIEEEEE robothang.

A tömör véleményem a végére: ez a film nem csak gyerekeknek készült. A Pixarnál dolgozó srácok nyilvánvalóan tudják, hogy a gyerek mellé oda fog ülni a szülő is a moziba, ezért aztán a film tartalmaz néhány olyan elemet is, amin egy gyerek csak röhög, míg a felnőtt meglátja a benne rejlő üzenetet. Ilyen „elemek” például az emberek a filmben: a Föld lakhatatlanná válása után egy óriási űrhajó ad otthont nekik, ahol annyira elpunnyadtak (részben a mikrogravitáció, részben a mozgáshiány miatt), hogy csak lebegő fotelokkal tudnak közlekedni, maguktól nem. Super Size Me, valaki?

Azt mondom, egy mozijegyet megér. A Pixar csinált már ütősebb filmet is, de a Wall-E is magasan átlépi a „nézhető” korlátot. Várom a DVD megjelenést. *

OFF: ti mit használtok fejfájás ellen?