A minap kimentem az @rc kiállításra, hát, feledhetetlen élmény volt (igaz, megsz*patott az útvonalkereső, gondolta a fene hogy van vagy 4 Ötvenhatosok tere Bp-n... aztán mikor egy elhagyott kis térre érkeztem, néztem nagyokat XD). Holnap délelőtt megint megyek ki egy haverral, ezt többször látni kell.

Szívesen postolnék kedvenceket, de sajna csak a telefonommal fotóztam, és nincs kábel hozzá, hogy gépre kössem :(

De! Összefutottam volt oszitársnőmmel kinn, aminek nagyon megörültem... olyan random volt :D Majd' egymás nyakába borultunk a zord főváros kellentős közepén. De legalább tudom, páran még vannak itt fenn, és máris kevésbé érzem magam elveszettnek.

Holnap reggeltől meg egész egyedül leszek az albiban, társnőim hazamennek... node nem mintha nem élném túl, beszerveztem jópár programot, barátnőzést, végső esetben meg pár jó film is figyel a gépen... :D

(Jut eszembe, meglestem a DOA moviet. e jó, hogy nem ismerem behatóan a játékot, mert tuti nem élveztem volna. így viszont igen! Hatalmas beszólások voltak, volt, hogy többször visszatekertem egy-kettőhöz. Nameg volt pár jó fightjelenet is. És azért érződik, hogy ez a ilm nem veszi magát valami vérkomolyan :D --- csak az a nyálas vége ne lett volna... miért kellett mindenkinek párban bevégezne a sztorit...? nem értem...)

Egyébként felmerült ez a téma már, én más aspektusból közelíteném meg: a fiatalabb (8-16 kb.) korosztály (főleg Gameren történő) "nyavalygása" (nah de randa szó ez) a suli ellen...

Becsüljétek meg, míg otthon lehettek. Még ha a sulit nem is, hisz nincs mihez viszonyítanotok (pl. milyen dolgozni). Ha kikerültök otthonról, koliba, vagy majd később albérletbe (na ez igazán a durva egy laikusnak) nincs az, hogy adva vagyon neked az alapdolgok (TV, net, MELEG KAJA!) meg anyu/konyhásnéni megfőzi a vacsid... merthogy Meki kaján/sima szendvicseken meg ne próbáljon senki élni huzamosabb ideig. Felfordítja az ember gyomrát, ráadásul már akkor örül egy maradékokból összekotyvasztott sótlan, szalámis és sajtos, otthon főzött rizsnek (lol, kreatív voltam), mertugye nem megy kifőzdébe/mekibe/akárhova, mert kell a zsé másra (bérletidíj/netdíj/mozi/ruházkodás/könyvek, stb.)

Szóval, fiatalabb korosztály: elhiszem, mindig mindenkinek az a nehéz, amiben él. Nem is tudhatjátok ti, milyen szar még az élet (én se tudom úgy istenigazából), de higyjétek el nekünk, kicsivel idősebbeknek ha mondjuk, hogy van rosszabb is a napi 7 tanítási óránál.