Mirrors edge

Az internetes sajtót olvasgatván figyeltem fel anno eme gyöngyszemreMindenképpen az újdonság erejével hatott a játékmenet elgondolása.Mert még ezelőtt nem volt részünk amolyan Yamakasi jellegű ugra bugrával!Nem is rossz ez elképzelés,mert tiszta film jellege van a cuccnak.Lőnek ránk,mi menekülünk néha azt sem tudva hova ugrunk.Aztán kaján vigyorral nyugtázzuk...SIKERÜLT,és de jól nézett ki a kivitelezés,majd büszkék vagyunk magunkra már már latolgatjuk,hogy áthívjuk havert,hogy nézze már meg milyen profin kivitelezzük az ugrásokat,de aztán rájövünk,hogy ha megkérdezné,"mást is lehet itt csinálni amúgy?" akkor bizony ennél a pontnál véreznénk el a játékunkkal 1ütt...Grafikailag nekem állandóan a Dreamcast látványvilágát idézi!Olyan arcade grafika.Kicsit puritán,de iszonyatosan intenzív a szinvilág.Talán így tudnám körbeírni.Irányítás szempontjából nem sok gombot kell csatasorba állítani a játék közben,ámde itt jön a kombórendszer melynél a gombokat adott sorban és időben lenyomván még látványosabbá tehetjük az ugra bugrát.Ez elsőre nehéznek tünik,de hamar rájön az ember,hogy ez abszolut nem az.Játékmenet szempontjából az első 2 chapter teljesítése után (csöveken való ugrálás,levegőztető rendszerekben való kóricálás...Mindez persze üldözés(ek) során és persze egy csúnya gonosz összeesküvés keretein belül...Tipikus sztori) :D én rájöttem,hogy a játék "interaktív filmként" funkcionál!Amibe így próbálták beleszőni a kedves játékost,de az adrenalin így sajnos nem jön át...Anélkül meg minek ilyen stílust "feldolgozni".Ennek ellenére érdekes alapötletnek találom a dolgot,csak azért még valamit(ket) hiányolok belőle.