Egy fiúról (1/3)

Adott egy srác, adott egy lány, adott egy kor, és adott egy élethelyzet...

A srác sose volt olyan mint a többi. Kis srác korában rá nem mosolyogtak

a lányok, hozzá nem ültek oda az iskolai ebédlőben az asztalhoz, neki a pohárját

mindig teleöntötték vízzel, éppen annyira, hogy ne bírja úgy leinni, hogy ki ne

locsolná a felét. Legalább. Ő mindig leszorult a buszról, mert nem engedték fel a nagy ló gimnazisták.

Gyakran alig fér felt. Sokszor állva utazott.

A lány kicsit más volt. Jól nevelt, szinte már túl jól is nevelt. Az iskolában ő mindig tudta a választ,

ő sose késett el, ő mindig helyesen cselekedett. Sose csinált semmit, azt hihetnénk hogy ilyen ember

nem is létezik. Pedig ő ilyen volt. Egyébként tényleg nem volt idióta, különlegesen intelligens volt.

De egészen jó természete volt. Olyan rontatlan, minden szarságtól tiszta. Még mindig ilyen.

Ők ketten talán véletlenül találkoztak, talán nem. Mindketten újként érkeztek az iskolájukba, egyik korábban másik kicsit később. Nem sokat beszéltek. Nem is beszéltek egymással. Néha. Talán. Kicsit. A nagyon várt teadélutánokon a srác sose táncolt, csak gubasztott a sarokba, a lány persze

fel se figyelt rá.

Egyszer a srác, úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy a lány iránt kialakult, finom érzelmi szálakat

végre megfogalmazza, és csináljon már végre valamit. Erőt vett magán, és közölte a lánnyal, hogy

ma egy asztalnál fognak ebédelni, mert mondani szeretne valamit. A srácnak ott volt az egyik haverja is az asztalnál, és mivel a srác hát eléggé izgult, a haverja nem bírta már tovább, benyögte a srác helyett a vallomást a lánynak. tssss.....Csend és csend és mégegyszer csend. Elhalkult ez a téma.

Csendesen befejezték az ebédet és elindultak hazafelé.

Másnap a srác, kíváncsian várta a lány válaszát, mert ugye még nem mondott semmit. Ült és várt, ült és várt, órákról-órákra, a tanításnak is vége lett. A lány egyik barátnője, mikor a fiú éppen a lépcsőn

igyekezett lefelé az udvarra, megállította, és közölte vele, hogy NEM,nem,nem. A srác tanácstalanul

állt és nézett. Nem értette az egészet.