Az irodalomfan olvasmányélményei part#16

Sylvia Plath (1932-1963)

Gyönyörű indulás, végzetes házasság, halálos sebek. A kitűnő tanuló ösztöndíjas lány remek tanárnak is bizonyul, ám karrierjét nem csak férje, a szintén költő Ted Hughes hátráltatja, hanem a (a feminista kritika szavaival élve) fallocentrikusnak érzékelt világ nyomása is. Labilis lelkiállapota miatt örökös depresszióban szenved, elektrosokkos kezelésre is szorul, többször öngyilkosságot kísérel meg - ami nem egyedülálló a háború utáni évtizedekben - de fáradhatatlanul dolgozott. Versei anyagául élete, érzései, érzelmei szolgálnak, ami hátborzongatóvá teszik művészetét, az ún. maszklíra és vallomásos líra művelője. "... miközben saját lelki betegségét analizálja, a kollektív félelemnek, fájdalomnak, bűntudatnak, tiltakozásnak - a közösség lelkiismeretének - is hangot ad" (Dr. Géher István), amikor verseiben Hirosimára vagy a holokausztra találunk utalást. Talán ezt a "közös lelkiismeretet" váltott ki mély gyűlöletet német származású apja iránt, akit verseiben nem egyszer nácinak bélyegez. Sokak szerint ezért válassza végül öngyilkossága neméül a gáz általi halált, amikor 1963-ban - miután gondosan betömte a réseket gyermekeinek ajtaja körül - magára nyitotta a gázcsapot.

Az utolsó mondatot azt hiszem egyik fordítás sem képes visszaadni. Gerely Ágnes pedig mintha hozzá is költene a rím kedvéért. Mondom: érdemes megnézni a mű eredetijét, ha tudunk az adott nyelven. Pontosabb kép, jobb megértés, eredeti dallam.

Zúzódás, avagy a magyarul megjelent válogatás kötet címadó verse. --- igen, tudom, egy "the" félreütődött... elnézést csak ctrl+c, ctrl+v-tem a szövegeknél, este van, nem volt erőm ellenőrizni minden betűt... elnézést, ha a lady Lazarus-nál is gondok vannak -.-

Eszembe nem jutna Sylvia Plath-tal foglalkozni, ha nem lenne vizsgaanyag. Nincs hozzá gusztusom, hogy egy halott nő emlékeiben, érzéseiben turkáljak. Sokszor eszembe jut Karinthy egyik novellája ezzel kapcsolatban (bár lehet, nem pontosan emlékszem a címre): Ne boncoljatok fel!