Mín móðir

Mín móðir hon er sum ein drotning

Hon er sum tað vakrasta lag

Mín móðir hon er sum ein blóma

Hon er sum eitt livandi træ

Mín móðir er heim mítt kæra

Mín móðir mítt tryggasta stað

Mín móðir er bjartasta glæman

Hon lýsir mær døkkan veg

Mín móðir er sterkasta hondin

Trygt heim aftur leiðir hon meg

Mín móðir hjá tær eg standi

Í hjartanum goymi eg teg

A szövegről annyit, hogy az édesanyáról szól, aki olyan mint egy királynő, vagy a legszebb virág, vagy egy élő fa.

Számomra az édesanyám a mindenem, ha ő nem lenne mellettem és nem segítene, akkor már...nem lennék. Voltak a múltban kisebb-nagyobb - főleg az utóbbi - problémáim, amikor már nem láttam az utat és nem akartam folytatni. De a múlt egy lezárt dolog nekem és megyek előre.

Az én édesanyám. 28 éves volt mikor én megszülettem és az első perctől fogva csak rá számíthattam, noha volt két-három év mikor tényleg hallani sem akartam volna róla. Két éve kialakult egy olyan kötelék ami talán ritka, talán csak én érzem ennyire különlegesnek.

Kineziológus, nincsenek titkaink (egymás közt), és kialakult egyfajta küzdelem vállvetve, hogy megtörténjen a változás. Itt leírom, hogy azért harcolunk, hogy elmehessünk innen, elköltözhessünk Pest környékére csak mi ketten. (Ki van nézve már a két nagykonzol és a tv is...:P)

Ezt ő nem fogja olvasni, de úgyis tudja, hogy szeretem és sikerülni fog.

Ezt a kis bejegyzést erre a kis elmélkedésre szenteltem :)