Sacred 2 - elsőbenyomások.

"Fent állt a domb tetején. Lenézett, látta hogy a szerpentinen egy újabb Goblin sereg próbál meg feljutni hozzá és bosszút állni a leölt vezéren.

-Szánalmas. - gondolta. Pedig a táj gyönyörű, még neki is tetszett. Egy Inkvizítornak, aki a Tudomány Istenét szolgálja és az Árny Útját járja, még ennek a sötét lelkű kalandozónak is tetszett.

A távolban egy kis falu -még azt is jól látta innen fentről - ott már meghajolnak a tiszteletére ha látják. Összesúgnak a háta mögött:

• De az a kereskedő...a múltkor eladott Csatabárdot ma háromszoros áron kínálta. - mosolygott egyet. Mit számít? Itt fent a domb tetején megöli a portyázó fosztogatók vezérét és 600 arany üti a markát.

• Nocsak, mi az ott? - a távolban, a lenyugvó nap irányában -nem messze a régi bánya lejáratánál - mintha varázslat fényeit látta volna.

• Goblin sámán... - tűnődött. Ideje indulni. Eleredt az eső.

• Lassan szereznem kéne egy lovat... - morgott magában, miközben bokáig süppedt a sárban, mindezt a frissen lopott csizmájában... Hát milyen világ ez?"

Én megmondom: Ancaria. :)

Én az a típusú gamer vagyok, aki legalább így beleéli magát egy ilyen régi típusú hack&slash-be (action-rpg?). Anno így voltam az összes hasonszőrű játékkal (Diablo, Revenant, Dungeon Siege, Sacred). Nálam az asztali -papír/ceruza. szerepjátékokat az ilyen izometrikus nézetű, játékok váltották le.

Nagy szabadon bejárható világ, rengeteg felfedezni való, tápolás, gyakás :)

A Sacred első részét imádtam! Kellett is mert Diablo sehol, mint most a második rész esetében.

A második rész sok mindent átemelt az elsőből. A falvak-városok, annak lakosai (véleményeznek, beszólnak), a hátasok (régen csak ló) és az irdatlan nagy terület, valamint a speciális harci-kombó rendszer.

Nem titok vártam és örültem a második résznek. Nagyon el kellett volna rontaniuk, mind a játékot, mind a portot ahhoz, hogy én ne játsszak a Sacred 2-vel.

De nem tették! :)

Szép grafika, ikon jelezte töltés (feltelepítve alig észrevehető), csak teleportnál és dungeonoknál van töltő képernyő.

Szépen kidolgozott táj, városok, katakombák, barlangok. Kellemes atmoszferikus zene és hangeffektek...néha egy kis metál :)

Egy-két grafikai bogár (kutya feje belelóg a falba, beakadás egy hordóba+házfal kombinációba). Abszolúte belefér, ennél komolyabb hibát kevésbé komplex játékokban is elnéztük már.

Hozzá kell tennem a játék elején vagyok, így ezek csak az első benyomások (egy karakter - 9. szint). Viszont még odébb lesz amikor már több mindent láttam, kipróbáltam, stb. Elképzelhetőnek tartom, hogy lesz még gond. Mert elképesztő méretekkel rendelkezik a játék. Szerintem a tesztek többsége még kevesebb játékidőből készült, mint amit én (7 óra eddig) beleraktam mostanáig.

Varásztudóval játszani -bármilyen rpg-ben - általában nehéz. Itt nem! :)

A kínos 3. szintig (itt már kapunk fain spelleket) egész jól ki lehet húzni.

Most 9. szintnél és lassan haladva elég brutális a Dark Mage-em (Inkvizitor). Cserébe , mint az első résznél is a könnyű prédáért kevés Xp jár :D

Ha ismered az első részt és tetszett nyugodtan szerezd be. Az irányítás jól átgondolt, könnyen szokható és okos.

Ha a hack and slash nálad csak is a God Of Wart és a Ninja Gaident jelenti...?!?! Nos nem is tudom... :D

Egy tény, ez egy hiányzó stílus a konzolokon. Nagy űrt tölt be és nem is rosszul.

De az is tény, hogy ez egy elavult játékstílus és inkább az idősebbek is elkezdhetik kategória - legalább is többnyire töllük hallok csak dicsérő szavakat. Talán a régi sok-sok Diablo-ba ölt játékidő szépíti meg...nem tudom.

De szerintem ez egy jó játék, iszonytató tartalommal!