Nem is olyan rég, egy másik nem csak online (gamer) magazin hasábjain, egy "verseny", egy pályázat végeredménye került napvilágra, ezzel téve végleg pontot sok-sok játékos kedvű, bár ugyanakkor írói vénával is megáldott sorstársam, felfokozott türelmetlenségének végére. Előre is elnézést kérek azoktól a konzervatívoktól, akiket megsértek most ezzel a blog-bejegyzésemmel mondván, hogy miért reklámozom a másikat itt. Magyarázatként tessék annyit elfogadni, hogy ez nem reklám, csupán több oldalt, újságot is szeretek egyazon térben és időben, viszont csak is itt a GAMER 365-ön van működő blogom. Megértésüket köszönöm. :) És hogy ennek az egésznek mi is az apropója? Igaz, hogy a legjobb ötösfogatról lemaradtam, de a nevem már nem fog köddé foszlani a semmiben....meg egyébként is szeretem ha kitüntetnek (figyelemmel, plecsnivel, dícsérettel stb. stb.)...így hajtom ma nyugovóra a fejem. Na meg annak a tudatában, hogy most már nyugodt szívvel, kicsit késve ugyan, de megoszthatom veletek UT 3 -as élményeimet egy cikkben. Bővebb tartalomért és felvilágosításért erre tessék --------->
Unreal Tournament 3
(Avagy minden idők legjobb hedshotjai, egy vérnúb belső perspektívájából.)
Bal lábam kicsit sután húzva, de felkészülök a következő dupla ugrásra. Közben a széket is közelebb húzom a monitorhoz. Verejtékben úszó homlokkal tekintek a vegyivető (nem, kérem ez nem a híres Zetor márka legújabb vívmánya) irányába. Éppen elérném a peron szélét, mikor meglátom, hogy alattam egy szinttel ott színlel (mármint halált. forrógombja az F) a gaz Liandri (az egyik választható faj mert több is van biza).
Krall véremben rögtön aktivalizálódnak az örökölt vérfarkas gének és úgy ugrok utána mintha kiújult vashiányom volna. Csata kiáltásom ( most magammal rántlak a méhbe) a legtávolabbi zugban unatkozó spektátorok is heveny ásítozással nyugtázzák.
Végül elmaradt a boldog befejezés. A röppályám kicsit elszámoltam és elzúgtam (szó szerint, hiszen csak légkalapács volt nálam) az alany mellett, bele a zöld szmötyibe. Már egész belejöttem hogyan kell kimászni belőle…a biztonság kedvéért még kétszer beleestem, mikor a tetszhalott droid hirtelen talpra szökkent és egy elegánsan megeresztett lézernyalábbal kiütötte belőlem a kör utolsó fregjét is.
Legalább egyet szerezhettem volna tőle…( ezután sopánkodva elvonultam sírni és hajat tépni.)
Valahogy így indultak kezdő UT3 Multiplayer-es tapasztalataim. Rögtön be is vágódtam a háromszázvalahányezredik helyre a világranglistán.
Aztán eltelt egy-két hét és ráébredtem kezdem felvenni a keménymag ritmusát. Rengeteget tanultam a nálamnál klasszisokkal jobb játékosoktól. Az egészen kicsi mozdulatoktól, a teljes hadszíntérre kiterjedő taktikákig…és mai napig van mit tanulni. Talán ez a momentum és a hihetetlen adrenalin pumpáló küzdelmek tették szememben mindenidők egyik legjobb játékává az Unreal Tournament 3-at. A vizuális orgiáról, a kifinomult fizikáról, a végletekig skálázható mesterséges intelligenciáról, a bombasztikus hangeffektekről, animációkról és egyéb finom nyalánkságokról nem is beszélve. Az már pedig csak hab a tortán, hogy a CD PROJEKT jóvoltából kicsiny hazánk nyelvén szólít meg minket eme alkotás.
A már lassan két éve megjelent játék akkor még „szűkös”-nek kikiáltott tartalmához rengeteget adtak a hivatalos fejlesztők és a garázsban moddolgatók is egyaránt. Éppúgy kaptunk új pályákat, mint skin-eket, járműveket és ami a legjobb új játékmódokat is.
Apropó játékmódok. Nézzük csak mitől szórakozik jól az egyszeri játékos hiszen a multira kihegyezett játékoknak ez adja savát borsát. Természetesen attól, ha játszik és erre rengeteg féle „módja” van.
Kezdetben vala az Öldöklés: Itt több tucat vérmes szemű játékos feszül egymás idegeinek, hogy elnyerjék a legtöbb freget. Minden fegyvernem és viselkedési mód engedélyezett…nincs etikett. Jó tanács útravalóul: Hagyatkozz a reflexeidre és tudd, az erő veled van.
Csapatos öldöklés: A több tucat vérmes szemű játékos itt is jelen van, csak két csapatra oszlanak és úgy tömik egymás fejét repesszel tele. Itt már érvénybe lépnek gerilla szintű taktikák. Persze nem S.W.A.T szerűek. Jó tanács: Igyekezz a csapatoddal lépést tartani (ha csak nem te vagy a domináns alfa hím).
Zászlórablás: Két bázis, két zászló, két mindenre elszánt vérmes szemű (a változatosság kedvéért) banda. A lényeg, hogy csórd el az ellenség bázisáról a zászlót, ha úgy kényelmesebb, odafele amolyan Mézga Gézásan teleportálgathatsz is. Jó tanács: Ha meg van a zászló, visszafelé ne lazázz a teleportal, mert könnyen elhagyhatod a zsákmányt.
Járműves zászlórablás: A mód sokat elárul. Nem lövöm le a poént. :) A lényeg az, hogy itt immár bitang erős gépekbe is bepattanhatsz és carmageddon szerű mészárszéket rendezhetsz az utadba kerülőkből. Bár azt a mai napig nem értem, hogy járműbe miért nem lehet zászlóval beszállni. Viszont cserébe amolyan vonó nyalábbal haza vontathatod magad ha épp légdeszkázol és arra csörtet egyik bajtársad a vadi új Humvee leszármazottjával. Jó tanács: Ha elcsórták az orrod elől az összes használható járművet, próbálj meg fedezékben közlekedni, illetve alternatív útvonalakat keresni az ellenség központjába. Különben az ellenséges járművekben ülőknek könnyű célpontot nyújtasz. Az már más kérdés, hogy az alternatív útvonalakon is fogsz néha találkozni egy-egy tankkal.
Párbaj: Személyes kedvencem. Az időzítés, a másik fejével való gondolkodás, a tanulás első számú iskolája. Na meg persze itt leszel először megalázva ha még soha nem játszottál PRO szintű játékosokkal. Jó tanács: Akkor se hagyd, hogy elkapjon a gépszíj ha már 10-0-ra vezetnek ellened. Különben menet végére lesz 30-0.
Háború: Az én tudásomhoz képest ez egy nagyon összetett játékforma. Ebben a játékmódban érvényesül leginkább a csapatszellem. Óriási harcokra és óriási járművekre lehet itt számítani.
Hely hiányában most itt lenne a vége. De csak úgy, mint mindenki, én is végtelen számú gondolatot, élményt, tudnék fűzni legkedvesebb játékomhoz.
Ennyibe kellett beleférnem. Jelentem megtaláltam az UT3 gyökereit ama bizonyos kürénéi hedomizében (vagy legalábbis közel ástam hozzá). :)
és hogy ne legyen ilyen száraz, fellocsoltam az egészet pár ízlésesen, közvetlenül a pergő eseményekből kilopott képecskékkel (persze ez is a pályázat feltétele volt). íme a linkek:
Route 66 - Ez az út könnyen a bugokba visz.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko 
