Halo:The fall of Reach: First strike. 1 fejezet.

Bár a nyelvtudásom nem megfelelő, -gondolom akadnak köztünk olyanok is, akiknek még annyira sem megy az angol, mint nekem- azért mindent megteszek, hogy hétről hétre prezentálni tudjak nektek egy-egy fejezetet

Jó szórakozást.

Eric Nylund: A Reach bukása.

1. fejezet

Frederic

2552 augusztus 30. 06.22 perc

Az UNSC "Ősz pillére" hadihajó lassan közeledik az Epsilon Eridani rendszerben található Reach bolygó felé.

Feladat: Titkos.

Harci kés...

Tervezésénél figyelembevették a használója adottságait, s csak a veteránoknak adatott meg a lehetőség, hogy elismérésül és kitüntetésként hordják, használják ezt a kuriózumot.

Frederic, a kést, szemmel színte kivehetetlen sebességgel pörgette az újjai között.

Bár testét és kezeit MJOLNIR páncél borította, a kés mégis stabilan, szinte előre megszabott úton járt anélkül, hogy akár egyszer is megingott volna.

Büszke volt e képességére.

Már fiatal korában kiemelte őt a többi "egyed" soraiból..

A hajó fedélzetének hangárjában tartózkodó személyzet egy része, munkáját abbahagyva, elsápadva szemlélte a mutatványnak is beillő gyakorlatot.

Csak kevesen maradtak akik szemrebbenés nélkül tudták állni ezt a merev és rezignált tekintetet, s azok közül is csak a kiválasztottak voltak tisztában azzal a ténnyel, hogy amikor Ő, a 104-es Spartan előveszi a kését, általában valaki meghal. De most más volt a helyzet.

Most ideges volt, izgult.

A küldetés melyre önként jelentkezett maga volt az öngyilkosság, de mint Spartan, mint "foglalkozásának" elitje, megszokta, hogy többedmagával olyan feladatokat hajtson végre, amelybe más bajtársa belehalt volna. A parancs, mely a "bábmesterektől" érkezett, egyértelmű utasításokkal bírt. Őrült és kétségbeesett utasításokkal...de más lehetőség nem maradt.

A kés tovább táncolt, előhírnök volt az elkövetkezendő események halálos láncolatában és Fred vele táncolt. Mindig vele táncolt.

Körülötte mindenki megkettőzött erőfeszítéssel tette a dolgát, a katonák előkészítették a fegyvereket, felszereléseket, a harcmesterek kalibráltak, ellenőriztek, majd ismét ellenőriztek. Itt-ott néhányan imádkoztak. -volt miért-

Fred rögtön észrevette a körötte beállt változást. A lázas készülődés zaja, halk morajjá szelidült

A kapitány, két Spartan kíséretében, személyesen jött le az eligazításra, melyet rögtönzött módon a hangárban tartottak meg.

-Uraim?!- a kapitány itt szünetet tartott és megvárta míg minden szempár rászegeződik.

Büszke, jókedélyű ember volt, küzdelmes és dicső múltal, s bár halántéka már őszbe fordult, ő még mindíg tekintélyt parancsoló szürke szemekkel, egyenes háttal tekintett az embereire.-A fiai- gondolta, s szája szegletében a halovány mosoly tükrözte véleményét.

Közel két és fél éve lett kapitánya ennek a hajónak és ez idő alatt megismerte az álandósulni látszó "személyzetet". Megismerte gondjaikat, jellemüket, megtanult bízni bennük és megtanította őket arra, hogy ez kölcsönös.

Közvetlenül mellette, kétoldalt állt a két "bajtárs"

Ismerte őket. Testvérek voltak.

-Kelly...az egyetlen- hogy miért ez a megkülömböztetés, ez a jelző, azt ő maga sem tudja. Lehet, hogy a "módosítások" után, valamennyi megmaradt belőle, az igaz valójából, abból ami valaha volt és eként próbálja tudatni a világgal azt, hogy ő belőle nincs több, s, hogy Ő nem egy futószalagon előállított termék

Közel 25 éve már, hogy jelentkezőket kerestek a SPARTAN kísérletekhez. Akkor még sokan voltak. A cél az volt, hogy neurológiai, biológiai és fizikai módszerekkel létrehozzanak egy olyan "katonai testületet", amely képes megbírkózni egy komolyabb lázadással is.

75 "testvér"!. Ennyien maradtak akik alkalmasnak bizonyultak a feladatra, de a módosítások után 30-an szinte rögtön meghaltak, 12-en megőrültek, lebénultak vagy egyéb szörnyű okból kifolyólag alkalmatlanná váltak, és csak 33 "ember" bizonyult megfelelőnek. A szerencsés maradékok... Csak így nevezték magukat.

Tekintete a kapitány jobbjára tévedt és a kés megállt.

Markolattal felfelé rezzenéstelenül pihent mutató újja hegyén...

...2525 októberében azt a feladatot kapták, hogy járjanak utána a Harvest rendszerben történt eseményeknek. Frissek voltak, sikeresek, fiatalok, az akkori kapitányuk Veredi pedig egy seggfej, mindemellett istennek képzelték magukat. De ami az ott létesített kolóniákkal történt, az még nekik is sok volt.

Valami ismeretlen dolog félelmetes pusztítást vitt véghez. Az egész bolygóról eltűnt minden szerves élet s mire felocsúdtak volna, addigra a flotta fele porrávált.

A hajó, amin akkor szolgált, a Heracles, éppen csak megúszta. Rengetegen meghaltak vagy eltűntek, Ő is köztük lett volna, ha nincs az az "ember" aki most ismét jelen van. Ez volt az első találkozása a Covenantal.

Második bajtársának páncélja "különleges" volt. Egyedi, személyre kódolt, genetikailag és biológiailag eltérő, idegen technológián alapuló.

Gondolatban mosolyra húzódott a szája. Az előtte álló "ember" maga volt a megtestesült becsület és igazság. Kedvelte őt és örült, hogy ismét együtt, egy csapatban szolgálhatnak

-John (Spartan 117)!...és az emlékek csak özönlöttek.

-Uraim!- szólat meg a kapitány. -Hírszerzőink szerint egy Covenant flotta készül megtámadni a Reach bolygót. A védelem szempontjából a csapatot két részre osztom, melyek a piros illetve kék jelzőt kapják. A kék csapat Master Chief vezetésével kimenekít minden adtot a rendszerből, hogy azok ne juthassanak a Covenant birtokába.

A piros csapat feladata Dr. Halsey vezetésével a bolygón lévő támaszpont védelme. Kelly, James, önök a kék csapattal tartanak, Frederic!, ön és a maradék Spártaiak alkotják majd a szárazföldi egységet.

-A további instrukciókat megkapják a feletteseiktől, munkára emberek!-

Frederic kése újabb táncba kezdett, hogy aztán egy trükköt követően, halk szisszenéssel, megpihenjen a hüvelybe.

-ennyit a tervekről- mormogta Fred és egy biccentés kíséretében csatornát nyitott a belső COM-ja segítségével.

Folyt. köv.