Történt pár órája, hogy a testvérem születésnapját ünnepeltük és minden előzetes bejelentés nélkül közölte az ünnepelt, hogy ő japán étterembe szeretne menni. A Wasabi-t választottuk, mint Magyarországon a legelterjedtebb éttermet e kategóriában! Kicsit félve ültem le az asztalhoz, mivel még sosem volt szerencsém megízlelni távol keleti barátaink ételeit, mármint konkrétan a japán barátainkét. A futószalagos étkeztetés művészete eleve nagyon impozánsnak tűnt, ám a rajta egymást követő ezerfajta színben pompázó számomra nem is étel kategóriába tartozó valamik már kicsit megrémítettek. Természetesen nem kellett volna semmitől sem tartanom....
...ugyanis fantasztikus ízekre találtam. Kezdésnek egyből elém tették a jobbnál jobb sushi-t, tofu-t, és bemutatták a fűszereket, melyekből leginkább a gyömbér-t és a wasabi-t próbálgattam. Aztán azt hittem, itt a világ vége, ugyanis rettentő íze volt mindennek kivéve a wasabi-nak, mert az isteni, pedig attól óvtak a legjobban mondván atom durva erős, hát nekem mintha nyalókát nyaltam volna. De a sushi, az katasztrófális élményeket hagyott bennem, hal sem volt benne, de a szőlőlevélbe csavart mindenféle egzotikus ízkombinációk majdnem rókázásra késztettek, mivel a szőlőlevél érdekes íze leginkább a nyers halra emlékeztetett, és azt pedig rühellem, magát a halat sem kedvelem annyira. A tofu mint hús utánzat a maga kocsonyás, később a szádban szétmálló élményével sem tudott meggyőzni. Ezt követte a kagyló, amikor is végképp mély pontra kerültem, és azt mondtam inkább válogatok magamtól köszi. Nem bírom a kocsonyás állagú ételeket, a rághatatlan dolgokat, és a kagyló tökéletesen az abszolút tökéletes utált étel fogalmát nyerte el nálam.
Nyilván kérdeznétek, hogy akkor mik voltak a fantasztikus ízek, ha kilőttem gyakorlatilag az összes különlegességét a japán étlapnak. Nos, azok amelyek nem különlegességek, kicsit hasonlóak a rendes ételekhez, de annál sokkal de sokkal jobbak. Elsőnek az csípős ananászos lazacot sikerült kifognom, ami wasabi-val megspékelve elképesztő ízélményt nyújtott, majd rátértem a többi hasonló színű dologra, ami mind ugyanazon csípős fűszerezéssel volt ellátva, tehát sikerült megízlelnem a burgonyát extra égetően, továbbá a banánt is, amelyhez szintén wasabi-t kentem, és fergeteges volt! Kicsit kiszárított ez a sok csípős dolog, ezért kiválasztottam egy levest, ami egy kókuszos fehér lötty lett. Később megtudtam erről, hogy a benne lévő gyöngyök kókusz magok, érdekes volt őket szétharapni, de végtére is ez is rendkívül finom volt.
Aztán jött a pálcával való étkezés átkos része, melybe egyébként egészen kezdtem belejönni, így viszonylag folyamatosan tudtam magam tömni a különböző tésztákat és rizs készítményeket, melyek közül néhány jobb, néhány pedig rosszabb volt, de végtére is ezek is ízlettek. Végül pedig abból ettem a legtöbbet, amiről azt hittem allergiás vagyok - voltam is, csak nem tudtam, hogy elmúlt mivel nem mertem enni - ez pedig a rák. Méghozzá a garnéla rák különböző tálalásban. Fűszerezve, panírozva, egészben, mindenhogyan meggyőzött, imádtam most is, ahogy régen is!
Elérkeztem a desszertekhez, ahol megint csak hajmeresztő fogásokra leltem, mákos bogyó ami leginkább egy mozzarella sajt állagához hasonlított, leszámítva hogy édes volt. Aztán valami rizses süti, fogalmam sincs hogy tudnám definiálni, tégla alakú rizses tömör csokival leöntött kurva finom izé. Leginkább. Volt még csokirúd, ami nagyon émelyítő volt, iszonyat tömör, színes rizs, amihez hasonlót még sosem kóstoltam, habcsók szerű krém, szintén tömény drog állagú, de nagyon ütős! Szóval ebből is volt bőven választék!
Ennyit talán a kajákról, viszont még kicsit az összképről. A pincérek rendkívül kedvesek voltak, a kiszolgálás csillagos ötös, azt figyelembe véve hogy alapvetően önkiszolgáló módszerrel működik a dolog. Leültök egy asztalhoz, mellettetek egy futószalagon pedig sorjába jönnek a mini adagok, mini tányéron. Furcsa, megszoktam hogy egyfajta ételből sokat eszem, hagyományos módon. De ez sokkal jobban tetszett! A pálca használat plusz élményt adott az egészhez, és így rendkívül sok mindent meg tudtam kóstolni, és hirtelen ott találtam magam, hogy tele vagyok, nem tudok többet enni. A kis tányérkákat a felszolgálók folyamatosan hordták el szó nélkül, hogy mindig maradjon hely az új jövevényeknek. Természetesen egy ilyen étteremben érdemes a futószalag elejéhez ülni - szerencsére ezt már tudta a társaság - mivel így mindenből jut, nem kapkodják el mások!
Végül pedig pár kép, amit a telefonommal fotóztam, köztük egy komplett garnéla könyörtelen csonkolás előtt és után!
És Ti hogy álltok a japán kajához, próbáltátok e már esetleg, milyen élményekkel gazdagodtatok általa?
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko