Bullet Witch

A Bullet Witch egy olyan játék ami sikeresen elhiteti az emberrel, hogy nem is annyira szar, mint amennyire mondják. "Biztos megint túloznak azok a szőrösszívű nagyokos internetes arcok" - gondolhatnánk. PEdig nem. Óhh.. mennyire, hogy nem. Igazából az a vicc, hogy egészen az első pálya betöltéséig nem is esik le a tantusz, hogy mekkora fos valójában. Bár az már gyanúra adhat okot, hogy pl. nem lehet a játékban állítani a fényerőt, nagyon jópofa módon arra kér meg, hogy állítsam be a TV-men. Baszdmeg, erre talán már néhány SNES játékban is volt lehetőség. Naszóval első pálya betölt, az ember megy pár kört... és egyből sírni támad kedve. A grafikai lehangolóan trágya, egyedül a hősnőnk (Alicia) néz ki valahogy. Az irányítás alapvetően elmegy, bár pontosan célozni szinte képtelenség, és a mozgás/fordulás is túl lassú, ami még nagyon sok problémát fog okozni a későbbiekben. Az egész első pályán ugyanaz az egyféle idiótán kinéző zombikatona fajta elllenség található + a repülő agyak. Gondoltam majd biztos azért később lesznek mások is, denem. Az ellenfelek 98%-a ugyanaz, max kicsit más színű a ruhája és más fegyverrel lő ránk. Ennyi. A maradék két százalék nyolc darab óriást, másfél tucat agyat, és néhány rakás futkosó kis izét jelent. Néha vannak főellenségek is, szám szerint kettő. Az első nevetségesen könnyű kivégezni, az másodikat, a játék végén meg tragikusan nehéz, ugyanis nagyon-nagyon hosszasan kell vele küzdeni. Amúgy a játékot NAGYON nem érdemes normalon játszani, mert iszonyatosan irritáló. Azért, hogy elmondhassuk, hogy kinyomtuk ezt a ganét, bőven elég easy-n végigerőszakolni magunkat. Érdekes módon nehéz amúgy a BW. Alapvetően az ellenfelek elég buták, szarul céloznak. De nem mindig! Néha gondolnak egyet és nagyon feljavulnak, és ilyenkor elég egy jól bevitt sorozat és Alicia már ki is fingott. De nem ez a legnagyobb szopatás, hanem az, hogy van pár olyan támadás amibe BIZTOSAN MINDENKÉPP belepusztulunk. ÉS bántóan sok ilyen van, és mindig a legváratlanabb pillanatban következik be. Meg igazából saját magunkkal is könnyedén végezhetünk ha nem vagyunk elég óvatosak. A checkpointok is nagyon idiótán lettek elhelyezve. VAgy inkább csak szétszórva...

Az eddigek alapján még nem is lenne akkora ürülék, mint amilyen, de még messze nincsen vége a problémák hosszú sorának.

A pályák irtózatosan unalmasak és mindenféle kreativitást vagy eredetiséget nélkülöznek. Megyünk, lelövünk pár tucat zombit, megyünk tovább, újabb zombik, megyünk megkeressük a repülő agyat, újabb zombik, agy kilőve, barikád eltűnik. Ennyi, ez ismétlődik a végtelenségig, csak nagyon ritkán kell mást csinálni. Pl. óriásokat lezúzni, de azok meg annyira buták és szerencsételnek, hogy legyőzésük inkább kínos, mint dicsőségteli.

A játékot színesíthetnék a különböző fegyverek és varázslatok, de ezeknek csak töredéke hasznos. Hollóidézés + futás; a játék kb. felében ez a legjobb amit tehetünk. Amikor meg mindenképp le kell ölni zombikat, akkor az alap fegyver a legjobb választás. Lehet még gyógyítani (felesleges), villámot idézni (csak meghatározott helyeken szükséges), lökéshullámot is lehet indítani (öngyilkosság), stb. Az alap gépkarabélynak van shotgun formája is (szart sem ér), valamint sniper (ez néha jól jön, de mivel szar a célzás, csak a statikus ellenfelek ellen jó) és gattling gépágyú (ezt csak a főgóré ellen használtam, mert sok mana kell az újratöltéshez).

A játék hat pályából áll, amit optimális esetben egy kis szerencsével három óra alatt le is lehet tudni. Mondjuk én kb. 40-50 percenként kénytelen voltam kényszerpihenőt tartani. Szóval pofátlanul rövid a játék, de ezúttal inkább előny, mint hátrány. Azért a készítők becsületére legyen mondva, van hozzá elég sok letölthető pálya, teljesen korrekt áron. Szóval akinek nem lenne elég ennyi ebből a ganéból az töltögessen bátran.

Már én is unom, de azért még mindig van mit fikáznom. A zene gyakorlatilag, mint olyan nem létezik a játékban. Néha van valami, de annyira jellegtelen, hogy eszembe se jut, hogy mikor volt (az intrón kívül). A sztori kb. annyira bonyolult és eredeti, mintha egy koraérett emós hatodikos írta volna. A hangeffektek is rémesek, az ellenfelek dumája különösen röhejes. Hogy valami jót is mondjak erről a végbélsárról: az amúgy szarul kinéző táj és tereptárgyak nagyon komoly hányada rombolható és mozgatható. Még az egészen nagy dolgok is. Ez azért mindenféleképpen dícséretes, ad egy kis extra hangulatot a dolognak. Kár, hogy egy ekkora szutyok játékban sikerült ezt ilyen jól megvalósítani.

A játéknak az acsik lehetnének az egyik fő vonzereje, ugyanis azok roppant egyszerűek. LENNÉNEK. Már az eleve mekkora szarság, hogy külön ki kell nyomni easy-n, normálon, hardon, stb?! Amúgy van egy "káosz" és "pokol" nehézségi szint, az ultra mazohistáknak. Én már normálon is a hajamat téptem, szal' kitartást hozzájuk. Amúgy a HELL szintért kőkemény egy gamerscore jár. Ez mondjuk poén. :) Amúgy a világátlag kb. 120 ebből a játékból, ami ha azt vesszük, hogy azért valószínűleg a hardcore arcok kimaxolták, azt jelzi, hogy a többség pár órányi játék után kitépték a lemezt a gépből.

Najó. Kész. Leállok. Nem azért mert nincs tovább, hanem mert meguntam. Worst game ever? Azért messze nem, vannak jó pillanatai, a főszereplő (aki mondjuk jól néz ki, de iszonyat sótlan egy karakter, és a szinkronhangja is gagyi) csinos és szerethető, a letölthető rucik is jók. Amúgy érdekes, de nem kellett volna olyan sok ahhoz, hogy ez egy jó játék legyen. Kiemelkedő soha nem lett volna, de egy erős közepes talán igen. Feltéve ha nem ekkora igénytelen szarháziak a fejlesztők és még dolgoznak rajta egy-két hónapot. Vagy kiadó dobhatott volna több pénzt a projektbe. Tökmindegy, de ekkora szarral én nem merném égetni magam. Nem lett volna olyan nagy kunszt kijavítani a hibákat vagy egy picivel szebb grafikát csinálni, szerintem.

Na eleget koptattam a billentyűzetet, végítélet: 10/3,5.

PS! A bejegyzés célja NEM azon emberek megbántása aki szereti a játékot (én megértem őket, mert minden faszsága ellenére mégis úgy érzem, hogy valahol szerethető), hanem a társadalom megóvása ettől a förtelemtől. Aki azt hiszi túlzok, annak szívesen odaadom a játékot.