AVATAR kritika (no spoiler)

Egészen biztos vagyok abban, kevés vagyok hozzá, hogy elétek tudjam tárni az élmény akár egyetlen százalékát is, ám mélyen belül remélem, hogy meg tudok cáfolni és győzni minden kételkedőt, minden hitetlent arról: ha ezt kihagyják életük egyik legnagyobb filmjéről maradnak le! Bevallom őszintén, sokszor megyek édesapámmal moziba. Tán gyerekesnek tűnhet a dolog, de mindketten nagy film rajongók vagyunk, és egyetlen lehetőséget sem szeretnék elszalasztani hogy egyik életadómmal élhessek át ehhez hasonló korszakalkotó élményeket. Hogy lássam a szemében azt a boldogságot, hogy ezt is megélte. Amennyiben nem érkezett volna végleges fordulópontjához nagyapám élete csupán két hete, minden bizonnyall mindent megtettem volna, hogy ezt ő is láthassa. Lelki szegény ember az, aki soha nem álmodott vagy gondolt volna rá milyen lehetne egy másik világban élni, meghódítani a világűr mélyét és egy egészen új világban folytatni életét, ami akár veszélyekkel van tele, akár nem: még veszélyei is oly szemet és lelket gyönyörködtetőek, hogy még a legbeszédesebbek szava is elakad! James Cameron elénk tárta ezt az élményt olyan formában ahogy míg tán képzeletünkben sem születhetett meg, nem tűnhetett ilyen megfoghatónak és valóságosnak.

Van egy kedvenc szavam, egy szakkifejezés, a 'hype'. Egy gondos, mindenre figyelő kémiai folyamat amely a marketing, hirdetések és külső behatások következtében indul útjára az emberek elméjében, hogy átformálja a kialakult valós képet egy illúzióvá. Ám van egy másodlagos, visszafogottabb szerepe is. Hogy egy olyan formájában mutasson be zseniális dolgokat, hogy a várakozás és adrenalin elérje az alkotáshoz méltó szintet. Könnyedén rátapinthattatok, hogy arról szeretnék beszélni, az Avatart mennyire befolyásolta a hype. Nos, ez esetben a másodlagos funkciója működött és működik még most is. Életem legtöbbször látott filmjével állok szemben, ezt már most ki merem jelenteni.

Sok kritikában olvasom szintén, hogy nem a sztori volt az elsődleges tényező, Cameronnak biztosra kellett mennie, hogy minden nézőréteget mefogjon a film, az Avatar nem bukhatott el. Az indián filmeket, a Pocahontast vagy akár az Oroszlánkirályt egyaránt idéző történetet és természeti szeretetet nem lehetett volna szebb történet köré övezni. Ahogy nézőtársam mondotta: "egy ilyen történetet ennél jobban nem lehet megalkotni". Minden kételkedőt el kell keserítsek, nem egy látványfilmmet fog viszontlátni a moziban. Élete legnagyobb vizuális orgazmusa mellett egy szerethető és szép, néhol epikus sztorit fog viszont látni a kötelező formában, az eddig egyik legtökéletesebb uniformisban. Bizonyos jeleneteivel az Avatar a legnagyobb filmek előtt tiszteleg, bizonyos jeleneteivel "csupán" annyira ragadja meg a nézőt, hogy álmában a Pandorán jár majd. A benszülött nép, a Navik kapcsolatát pedig megszerezni és átélni akarja majd miközben a szeretet egy egészen különleges formája hullámokban csapja meg őt. Soha nem mertem volna gondolni sem, hogy egy idegen faj érzelmeit ily könnyen magaménak tudom érezni, sőt, néhol úgy gondolom már inkább azt választanám mint az emberieket. Epikus és gyönyörű a Na'vik bemutatása, és minden eddiginél tökéletesebben tud beépülni egy más világ kultúrája a néző tudatába. A film a legalapvetőbb és legegyszerűbb elemekből épít fel egy olyan sztorit, ami a látványt tekintve tényleg csak hab a tortán. Nem mindig kell feltatlálni a spanyol viaszt, elég ha csak meghintjük varázsporral az ismert dolgokat, hogy azok életre keljenek. A Titanic után James Cameron ismét bebízonyította: ehhez ő ért a legjobban.

A filmben az a zseniális, hogy nem csupán minden érzékszervünkre hat maximális szinten, hanem kishíján még a világképünket is megváltoztatja. Látszólag könnyen befolyásolható néző vagyok, hagyom magam megragadni az univerzum által, de határozott elképzeléseimet nem tudja befolyásolni. Ám ez nem mindig van így, volt már dráma amitől legnagyobb ellenkezésemre is elsírtam magam, és volt már sokkoló félelem amitől minden nyugodtságom és hidegvérem ellenére is majd össze szartam magam. Mostmár van egy olyan film, amitől a legnagyobb racionális, bio ellenes, technika őrült gondolkodásom is megváltozik, és nem kívánok semmi mást, csak hogy egy más világot élnénk. Egy olyan világot, ahol a természet értékeit megtartva próbálunk fejlődni. Számomra nagy szó az, ha azt tudom mondani: eldobnék minden jót ami a földön van, ha a Pandorán élhetnék akár benszülöttek fejlettségi szintjén is, egy olyan néppel akiknél a levegőben érezni a szeretetet! De akár egy ott eltöltött óráért is. Persze ezt nem mondhatnám most el, ha nem így alakult volna történelmünk mint most. Hol az igazság, ezúttal megtippelni sem tudom.

A képi világ lefestését nem tudom kivitelezni, nem tudom hogyan írjam le, hogy egyáltalán hozzá hasonló megszülessen az elmétekben. A gyönyör, szépség és vágyakozás érzése fog körüljárni benneteket minden percben (és a szájtátás minden formája). És mikor dobhártyáitokat rezegteti majd James Horner zenéje, akkor fogtok igazán audiovizuális orgazmusban részesülni. Tudjátok, van az az érzés amikor megláttok egy művészeti alkotást, akár legyen az egy természet álltal világra szült ember, állat vagy növény, akár legyen az egy ember alkotta szépség, és kiráz tőle a hideg, minden porcikáitokon átszalad a vibrálás, csontotokba szúr a leírhatatlan érzés. Az Avatar előzetesét látva elfogott ez az érzés, amelyet oly ritkán érzek. Talán egy dologgal lehet legjobban körül írni a filmet: van az az érzés amikor kiráz a hideg a gyönyörtől, és van az, amikor ezt három órán keresztül érzed szüntelen, nos ez az Avatar.

P.S. Egy kevésbé hangzatos végszóval is élnék: Az Avatar a legkompletebb, bizonyos értelemben legjobb élményt adja a filmek történelmében, nincs hozzá fogható.

P.S. Gratis Mégegy befejezés: Nem, az Avatar nem egy üres látványfilm, hanem egy magával ragadó, mély történet és egy audiovizuális orgazmus tökéletes koktélja.