AVATAR ahogy én láttam...

Gaia...(Pandora)

Az élő bolygó. A föld, amely az életet védi nem az egyént. Az élet harmónikus egésze, a kollektív tudat, nem egyedi elgondolás. Számtalan film és adaptáció pilléreit szolgáltatta már mióta megszületett a Fantasy és a sci-fi műfaj. Rengeteg könyvet és történetet olvastam már e két témában, mely alkotások közül mindig egyetlen mű és író az, akit, amit érdemes megemlítenem, Ő pedig nem más, mint Isac Asimov és az ő Alapítvány elgondolása.

Aki olvasta az elmúlt évezred talán legkiemelkedőbb írójának műveit, az tudhatja miről beszélek. Sokan úgy tudják, hogy csak a robotika törvényeinek kidolgozását köszönhetjük neki, pedig az igazság az, hogy a Gaia fogalmának újkori megközelítése is az ő nevéhez köthető.

Az alapítvány sorozat alapkoncepciója az, hogy az emberiség, a föld túlnépesedése, a készletek kiaknázása es a munkanélküliség (a robotok miatt) okán, kirajzik az ürbe, hogy újabb bolygókat találjon a fennmaradása érdekében.

Asimov, a trillógiaként idndult sorozattal (amely a végén, ha minden, az univerzumhoz és a sorozathoz tartozó írást hozzá veszünk, közel 17 kötetté nől) majd 22.000! évet felölelő evolúciós mesterművet alkotott meg, melynek végén az emberiséget (és az olvasót) visszavezeti a bölcsőhöz, az új földhöz, Gaiához.

A kalandozások során Asimov olyan eszméletlenül logikus, a legapróbb részletekig kidolgozott evolúciós, társadalmi és szociológiai zsákutcákat, zöldutakat jelenít meg, melyek teljességgel elképzelhetőek. Sőt, még azt is meg merem kockáztatni, hogy számos ország társadalmi modelljéül is szolgálhatna (hacsak már most nem teszi azt...)

Na de térjünk vissza Cameron "mester" alkotásához az Avatárhoz.

Épp ma beszélgettem egy nagyon régi és nagybetűs barátommal arról, hogy nekem mit jelentett a film, ő ugyanis még nem látta. Milyennek találtam és mennyi egyediséget véltem felfedezni benne.

Először köntörfalaztam és próbáltam úgy beállítani a dolgokat, hogy az az Ő izlésének is megfeleljen, de aztán mégsem tettem. Nem azért, mert nem tudtam volna, nem. Azért nem, mert ha megteszem, akkor mégnagyobbat csalódik.

Maga a film remekül sikerült és első perctől az utolsóig minden pillanatát élveztem, szinte a székbe szegezett, de... ez nem az a nagybetűs mozi, amit a beszámolók alapján vártam. A végefőcím után egy nappal lelkiismeretfurdalás nélkül kimerem mondani, hogy ez egy fantáziátlan, elcsépelt, sokak által elbeszélt történet (köntös), melyet valamely zseniális designernek köszönhetően, sikerült egy lélegzetelállító és varázslatos világba plántálni.

Ez most nem Cameron érdeme, hanem a rengeteg kis emberé, kiknek fizetsége (az anyagiak mellett) 25 karakternyi felejtés.

A legelső dolog ami szembetűnik, az a Navil nép karaktereinek megformázása.

Mint ahogy azt már mondottam, életem során számtalan fantasy regény megfordult már a kezeim között, igy van elképzelésem ki hogyan nézne ki, ha én filmet csinálnék. Nos, a Navil nép minden kritériumnak megfelelően az ELF-ek nemzetségét képviselné. A faj kollektív természet szeretete, rituáléi, szokásai, stb. mind-mind hűen tükrözik e nép adottságait. Bár Cameron hivatkozott a Pocahontas című regényre mint alapkoncepció, azért azt nem gondoltam, hogy ennyire szó szerint kellene értelmeznem. Lehetne még beszélni a filmben elhangzó nagy szavakról ("látlak téged" és társai), az életfilozófiát befolyásoló, hangzatos jelmondatokról, az ezer helyről összeollózott eseményekről, ötletekről, és megannyi kliséről, de nem érdemes. Ez a mozi akkor is jó, ha mindezekkel a hibákkal tisztában vagyunk mert a filmet jelen esetben nem a sztori viszi el a hátán, hanem a mesés, zseniálisan megálmodott és kivitelezett látványvilág, na meg a most is telitalálatként szolgáló zenei aláfestés.

Végül egy utolsó gondolat: az AVATAR akkor is tarolt volna, ha a szöveg helyett csak a mozgóképek és a zene mesél. Úgy talán kritika sem kellett volna.