élek..

sziasztok. örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy élek (rosszakaróim verhetik a fejüket a falba..), megvagyok, köszönöm szépen, úgy gondoltam ideje ide is fosni pár szót. az elmúlt pár hónap élvezetes volt, sikerült ezt-azt elérnem. pl kirúgtak az egyetemről :D, illetve pár csúfos kudarcot is elkönyvelhetek a nőneműkkel kapcsolatban, de(!) nem törtem meg. hanyagolom mostanság a játékokat, hanyagolom magam, a hajam össze vissza áll, napok óta azt sem tudom milyen nap van, a hónapot még annyira sem. "De igyekszem, Ringo. Nagyon igyekszem…" de tényleg. sosem éreztem még magam ennyire erősnek, szét bírnék most verni egy kisebb gettónegyedet is, a puszta kezemmel. ha szeretnéd tovább olvasni kérlek kapcsold be ezt a művésznőt :

bele vagyok szerelmesedve a hangjába, nincs mit tenni, nem régen találtam rá, azóta tart a szerelem. egyébként ez jó nem? legalább nem tudok csalódni.. nem mintha bárkit is kívánnék most magam mellé, valahogy úgy vagyok most vele, hogy az összes nőneműt kirugdosnám a szobámból a hóba. igen, ez a lelki üresség, amikor vársz arra, hogy valaki betöltse, és erőnek erejével törjön elő belőled az a domináns hím, ami előtt az összes többi fejet hajt és meghunyászkodik. zseniális. céljaim? hát kitűztem párat a szobám falára..csak még aznap este le is tépkedtem őket, sírva fakadtam és mély önsajnálatba süppedtem:). ez egy árok és nem találom a kivezető létrát, de talán nem is akarom megtalálni. szentimentális téboly. imádom. na szia.