Spagettiwestern hétvége 3

A Keoma egyike (, ha nem "az") utolsó igazán kiemelkedőnek tartott, spagettiwesterneknek. Mindenképpen érdekes és figyelemre méltó film.

Műfaját le se tagadhatná, a legtöbb kötelező jellegzetesség, megtalálható benne. Koszos porfészek kisváros, kapzsi elnyomó zsarnok, karizmatikus antihős, bosszú, hatalmas pisztolypárbajok és jellegzetes zene.

Ha, csak ennyiből állna a film, akkor sem lehetne rá panaszunk. Szórakoztató, de többnyire átlagos spagetti western lenne.

A film igazi különlegessége, az egyedi és erős hangulatának. Ugyanis az egész filmet áthatja, egy keresztény szimbolika. Korántsem vallási propaganda film, inkább egy erőteljes szakrális ("epikus") hangulatot kölcsönöz a filmnek, ami igazán egyedi ebben a műfajban. Enzo G. Castellari remek rendezése ki is használja, az ebben lévő potenciált. A harc jelenetek is jól megkomponáltak, különösen film végén lévő nagy összecsapás Franco Nero szinte hibátlanul kelti életre, Keoma érdekes karakterét. (Gyakorlatilag Jézus és Django zabigyereke - nem a pénz vagy a bosszú hajtja mint általában a spagetti westernek antihőseit, hanem egy sokkal magasztosabb cél az élet védelme és hogy meg ismerje ön magát, de ha kell gyorsan és hatásosan odabasz az ellenek). A színészi játékra összességében nem lehet panasz, van pár gyengébben előadott jelenet (George halála előtti kirohanása, a terhes nő reakciói) és néhány dialógus (de ez lehet, hogy, csak az angol szinkron hibája). A forgatókönyvre sem lehet különösebb panasz, ami igazán nagy szó, hisz gyakorlatilag ott rakták össze forgatás közben ezért hajlandó vagyok elnézni az egy-két gyengébben megírt párbeszédet.

A zene mint mondtam elég jellegzetes, sajnos ez nem azt jelenti, hogy kitűnő lenne. Az instrumentális részekkel nincs igazán gond. Viszont minden fontos jelenethez külön ének részt írtak, ezek némelyike jól sikerült (amikor Keoma szembe száll Cadwell embereivel), sajnos viszont vannak elég gyengék (sőt némelyik már kicsit idegesítő).

8/10 - Ott a helye a legjobb westernek között.

Sajnos, a kiadás gyengébben sikerült (pedig ugyanabban a csomagban jelent meg mint a Django). A kép minőség néhol elég gyenge, illetve fájó az eredeti olasz hang hiánya is.