Szuperek és Sötétek

Darkman (r.: Sam Raimi - 1990)

sztori: Click!

A Batmanen felbuzdulva Raimi is elkészítette saját (első) szuperhősös filmjét. A végeredmény nem olyan kifinomult, mint Burton alkotása, de szórakoztató darab. A legnagyobb hiba a filmmel a felületes forgatókönyv. Sok helyen nincsen a történet eléggé részletesen kidolgozva, így helyenként elkerülhetetlenek a logikai bukfencek és néhány jelenet is eléggé esetlenre sikerült (főleg a dialógus miatt). A rendező azonban olyan jól megteremtette a képregényes hangulatot, hogy az bőven kárpótol engem a forgatókönyvbeli hiányosságokért. Nagyban hozzájárul ehhez Danny Elfman (ismét) remek gótikus kísérő zenéje, ami nagyon illik a Fantom (meg a Batman) által ihletett karakterhez. Darkman izgalmas és érdekes karakterét, Liam Neeson (többnyire) jól kelti életre, a többi szereplő sem rossz, de jellegtelené vállnak mellette. A robbanások látványosak, az akció szekvenciák pedig izgalmasak.

7/10

Superman II (r.: Richard Lester - 1980)

sztori: Click!

Egész jó folytatás, de lehetett volna sokkal jobb. Lester nem rossz, de Donner jobb nála és ez a filmen is meglátszik. Hiába van egy remek ötlet a forgatókönyvben (Mario Puzo) - Superman feláldozza erejét a szerelemért - a rendező, nem tudja ezt kellően kihasználni. Sajnos Lester túl sok burleszk szerű poénkodást visz bele, ami nem igazán áll jól a filmnek. Inkább gagyik (főleg a lezárásban használt "szuper csók", bár mint kiderült ez a képregényekben is szerepelt, de nem véletlen, hogy már nem) mint igazán viccesek. Ennek ellenére azonban kellően szórakoztató a film. Hála a remek színészi játéknak (Christopher Reeve brillírozik, Gene Hackman és Terence Stamp is remek gonosztevők). A cselekmény dinamikus és bár van egy kisebb baki (hogy nyerte vissza konkrétan Kal-El az erejét) a történet is kielégítő. Ken Thorne zenéje dinamikus és élvezetes, ráadásul John Williams klasszikus dallamai is felcsendülnek.

**

6,75/10**

Superman II - The Donner Cut (r.: Richard Donner - 1980/2006)

Ennek az újravágott változatnak egy igazi hibája van. Az, hogy nem lett befejezve. Ugye annak idején Donner kezdte el rendezni a filmet, de a producerek kirúgták és Lesterre bízták a rendezést. Kár volt, habár élveztem a végül elkészült filmet, de, ha ezt sikerült volna befejezni (kb.: 80% volt leforgatva jobb lett volna). A legnagyobb különbség az, hogy kimaradt (szinte) az összes Lesterre jellemző humor. A történet és a cselekmény gyakorlatilag ugyan az, de sokkal gondosabban kidolgozott (kivéve a végén lévő bakikat). Szuperman erejéről való lemondása sokkal drámaibb (hála Marlon Brando jelenlétének), illetve annak visszaszerzése is kidolgozottabb. A nyitány (ahol összekötik a filmet az előző rész végével) szintén veri az Eiffel tornyos kalandot. Illetve a lezárás sem olyan gagyi mint a csók (bár itt sajnos fellépnek kontinutásbeli inkoheranciák). Mint az összes kulcsmomentum Kent titkának felfedése is jobban sikerült. Sajnos azonban ez nem egy kész film, így muszáj volt betenni jeleneteket Lestertől illetve van ahol a végleges jelenet helyett, csupán a "screen-test" állt rendelkezésre. A zene és a színészek természetesen ugyanolyan jók (sőt ez utóbbiak néha jobbak). Mindenképpen ajánlom megtekintését azoknak akik eddig, csak a mozi változatot látták.

8/10 (lenne ha egy 100% kész film lenne)