Könyvélmény

Ha a vadnyugat szó elhangzik valahol, akkor bennünk, európai emberekben milyen kép ugrik be először? Az amit Karl May könyvei alapján elképzeltünk? Amit a könyvek alapján készült filmek mutattak? Esetleg az olasz spagettiwesternek által átadott élmények? Milyen érdekes, hogy egy olyan író könyveiből táplálkozik képzeletünk, aki bár Amerikában járt, a tényleges vadnyugatot soha nem láthatta. Olyan filmekből, melyek az akkori Jugoszlávia, Olaszország, Spanyolország területén játszódtak. Fura, nem?

És ennek alapján ismerjük az indiánokat is. Akik vagy bölcsek és bátrak, mint az apacs Winnetou, vagy vérszomjas vademberek, mint a könyvek, filmek gonosz szereplői, vagy épp bohókás mókamesterek, mint ahogy egyik-másik olasz filmben feltűnnek. Leginkább mesefiguraként ismerjük őket, eltúlzott jellemekként és nem is tudjuk elképzelni róluk, hogy ők is szerettek, féltek, élelmet szereztek, kereskedtek. Hogy átlagemberek voltak.

És talán ez az, ami Dee Brown könyvében először megfogja az olvasót, hogy nem túlmisztifikált mesefigurákról ír, hanem ugyanolyan emberekről, mint te vagy én. Olyanokról, akik próbálnak élni, akik megbetegednek, akik ragaszkodnak ahhoz a földhöz, melyen élnek.

Tévedés ne essék, a Wounded Knee nem az indiánok életéről szól, pont ellenkezőleg, azt írja le, hogyan semmisítette meg őket módszeresen az Európából érkező sáskaraj, aki önmagát hihetetlen beképzeltségében civilizáltnak nevezte önmagát. A könyvben található történeteknél nincs felmentő sereg, nincsen isteni beavatkozás, nincs megmentő hős. Itt a túlerővel szembeszálló maréknyi csapat fogja a rövidebbet húzni, a katonák által bekerített falvak lakóit nem menti meg a titokban jószívű kapitány, hanem könyörtelenül lemészároltatja őket.

A könyv fejezetenként módszeresen végigmegy az amerikai kontinensen és sorra mutatja be, hogyan buknak el egymás után a hajdan volt nagy törzsek. Hogyan sikerül a "megmentésük" érdekében száműzni, elpusztítani őket. És azt is leírja, hogyan hisznek a bölcs főnökök újra és újra a Nagy Fehér Atya küldötteinek még akkor is, mikor ők folyamatosan egyre tovább űzik őket a pusztulás útján.

Persze ahogy a való életben, úgy itt sincsenek tipikusan jó és rossz figurák, nincsenek hősök és főgonoszok. Az indiánok se voltak szentek és ezt Brown le is írja, bemutatja az ő vérengzéseiket is. Azonban függetlenül attól, hogy alapvetően elítéljük az ilyen cselekedeteket, a cél ismeretében ezeket hajlamosak vagyunk esetenként megbocsátani.

Nem egy könnyű olvasmány ez a könyv, nem lehet azt mondani, hogy az ember élvezni fogja az olvasását, hiszen pozitív vége nem igazán van. Viszont egy olyan világot ismerünk meg, melyet eddig teljesen másnak ismertünk, ráadásul egy olyan szemszögből, melyre ritkán van példa. Azt mondják, a történelmet a győztesek írják - Dee Brown mégis a vesztesek szemszögéből mutatja be ezt az időszakot.

(És a könyv elolvasása után különösen kíváncsi leszek, hogyan nyúl az Ubisoft ehhez a témához, ehhez az időszakhoz. Nem lesz egyszerű, az már biztos!)