A Lista: Metal Gear Solid trilógia

Metal Gear Solid

Nekem annak idején sajnos kimaradt a PS1, mivel eleinte erősen PC párti voltam, de gimi 3.-ban vettem egy PSP-t és miközben a netet bújtam hozzávaló játék után kutatva, mindig belebotlottam az MGS PSP-re konvertált verzójáról szóló örömódákba. Gondoltam, ha már ennyien kedvelik, akkor egy próbát csak megér. Azóta áldom a sorsot, hogy szerencsét próbáltam vele, íme a vélemény:

+ műfajt teremt

FPS-en edződve megszoktam, hogy bármilyen ellen is jön velem szembe természetes hogy telepumpálom ólommal szerencsétlenjét. Ez volt az első lopakodós élményem, ami egyből meg is tanított, hogy, ha Rambo-t játszol itt akkor nem sok babér terem. Emellett remekül kombinálja ezt a 3D-s környezet teljes kihasználásával. Eleinte húztam a számat, de ma már ott tartunk, hogy egy ilyen műfaj százszor jobban leköt, mint bármelyik FPS.

+ rengeteg item

Szinte már úgy éreztem magam, mint egy James Bond filmben. Mindenfajta kütyü az ember rendelkezésére áll missziója teljesítéséhez és szükséges is lesz, ugyanis a játék erősen rákényszeríteni az embert, hogy kombináljon a továbbhaladás érdekében.

+ boss fight-ok

Szinte minden van - pistol duel, sniper duel, tank kivesézése, helikopter leszedése... stb. Nagyon változatos és pont akkora kihívás, hogy ne legyen könnyű, de annyira se nehéz, hogy az ember elvessze érdeklődését.

+ kombinatív

Már lassan túlvesézem ezt, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, nagyon megmozgatja az ember agyát, hogy merre is menjen, itt mit is használjon, kitől kérjen tanácsot. Szinte már Zelda szintű kombinációs készség kellet egyes feladatok teljesítéséhez.

+ MI

Nagyon intelligens az ellenfél, észreveszi a hóban a lábnyomokat, nagyon jó a hallása és ha egyszer riadó van egy külön művészet lerázni őket.

Negatívumot nem igazán tudnék mondani, de ha már nagyon akarunk, akkor szerintem a sniperkedés egy kicsit macerás és a kamera néha nem a szituációnak megfelelő szemszögből mutatja a dolgokat, de ezek egyáltalán nem vészesek.

Metal Gear Solid 2 : Sons of Liberty

Kövezzenek meg, hívjanak eretneknek, de számomra ez a játék rossz. Nem életem legrosszabb játéka, de az előző részhez képest méltatlan.

+ új mozdulatok

Összekötő hidak szélén való kapaszkodás, úszás, őrök nyakának eltörése, ezek mind olyan dolgok, amik nagyon hasznosnak bizonyulnak nem is oly könnyű feladatunk elvégzésében. A Splinter Cell-lel összevetve ezeket hiányoltam legjobban az első részből.

+ akció FPS nézet

Végre kapunk FPS nézetet, ami közben lehet fegyvert használni, aminek az első részben is nagyon örültem volna, főleg a Liquid-es üldözésnél, mert akkor nem kellett volna szadizni a kontrollert azzal, hogy a belső nézet és lövés gombot egyszerre próbálom nyomni.

- nehézség

Amikor Snake-kel megy az ember, akkor a játék egész szórakoztató, de amikor Raiden-nel olyan mintha egy teljesen más játékot játszana. Azok számára, akik egy-egy nehezebb résznél inkább leszedték az őrt vagy nem fekszik nekik a fegyver nélküli 100% lopakodás, azok 2 órányi tömény orális élménynek néznek elébe a Plant rész elején. Amint megvan az M92-es, a játék sokkal könnyebbé válik.

- húzza az ember idegeit

A játék sportot űz abból, hogy az esetek 3/4-ben olyan feladatokat ad, amelyeket "kezdők csapdájának" hívnék, azaz direkt úgy vannak megcsinálva, hogy a mélyen tisztelt játékos az első 5 próbálkozásra biztos ne tudja végigvinni. Igazából egy memóriateszt az egész: minden egyes bukásnál betanulod, hogy hol mire kell figyelni és végül ha minden sikerül, akkor továbbléphetsz; egyszerűen mesterséges időhúzásnak is hívhatnánk.

- néha átcsap scifi-be

Félreértés ne essék, szeretem a scifit. Egyedül az zavar, hogy a játék vége felé olyan érzésem van mintha Halo-t játszanék és szerintem ez egyáltalán nem illik a Metal Gear univerzumhoz. Ráadásul a Federal Hall tetején mecha suit-ban katanával csépelni egymást a final boss-szal... mintha egy 6 éves találta volna ki ... komolyan mint egy C kategóriás 80-as évekbeli anime....

Összességében egy középszerű játék lenne ( 5/10 értékeléssel), ami nem zavarna, ha nem lenne a nevében, hogy Metal Gear Solid. Igazából csak a történet miatt érdemes végigvinni, mert mégis csak az MGS1 folytatása és ha jól szűrtem le a Patriots szál majd az MGS 4-ben folytatódik.

Metal Gear Solid 3 : Sneak Eater

"... még 30 másodperc, már csak egy sebzés és vége. Lassan feltápászkodik és azonnal a a fedezék felé veti magát. Nincs több idő egy újabb támadás kivitelezésére, azonnal AK-ra váltok és sorozatot eresztek utána. Hirtelen elsötétül a kép, már tudom mit jelent ez. Győzelemittasan boxolok a levegőbe, abban a másodpercben több órányi feszültség szabadul ki belőlem. De az utána következő képsorok eltörlik ezt, most érzem át, hogy ez a harc Snake számára mit jelenthetett. A végén ott áll, kezében fegyverrel, hogy pontot tegyen a végére. Várom, hogy eldördüljön az utolsó lövés, de csak nem akar. Másodpercekbe telik, mire tudatosul bennem...... nekem kell megtennem."

Na egy kicsit drámaira sikerült a fenti :D , de úgy gondoltam megfelelő bevezetés lesz. A második rész csalódása után reménykedtem benne, hogy egy méltó résszel bővül majd a sorozat. Nem kellett csalódnom.

+ hidegháború éra

Az első két részben nem éreztem azt, ha lebukok valami óriási következménye lenne. Lekapcsolnak a terroristák és ennyi (max egy atombombával való fenyegetés). De maga a gondolat, hogy a hidegháború idején mi történt volna ha egy amerikai ügynököt elkapnak a Szovjetunió területén igencsak kihatással volt a játékomra. Persze így sem tudtam elkerülni a game over-t, de jóval kevesebbszer történt meg mint az előző két részben.

+ egyszerűbb fegyverek, itemek

Nagyon tetszett, hogy nem csúcstechnológiát kaptunk, hanem a kornak megfelelően egyszerű fegyvereket. Nincs Stinger, se Nikita rakéta, hanem ezt a kettőt egy egyszerű RPG-7 pótolja. Ez a fegyverarzenál inkább kézügyességre és a gyors reflexre épített. Ja és plusz még, hogy végre lehetett sniperkedni anélkül, hogy marék számra szedtük volna a Diazepam-t - mintha a körzeti írta volna ki - a kézremegés ellen. Annyira nevetséges volt, hogy egy ilyen tapasztalt katona kezében úgy lengett a puska, mint 10 feles után.

+ túlélő rendszer

Hatalmas! Először azt hittem, hogy csak púp lesz a hátamon, de a camouflage, a cure és az, hogy enni kell, hogy szinten tartsam a staminát egyszerűen sokkal érdekesebbé és izgalmasabbá tette a játékot. Főleg azon szakadtam, hogy Snake a kígyót jóízűen befalta, de a szovjet konzervektől szinte hányni lett volna kedve :D :D

- boss fightok

A fentieken felbuzdulva szinte sokkolt az a fajta trehányság - nem tudom szebb szóval illetni - ami a boss fightok tervezésénél tapasztaltam. A The Boss - The Fury - The Sorrow hármason kívül az összes többi harc egyszerűen rohadt könnyű volt (hard szintről van szó), max 2-3 próbálkozás után meg lehetett oldani. Próbált a játék kombinálni, de sajnos nagyon hamar kiismerhetőek voltak.

A hibája ellenére ez a rész áll legközelebb a szívemhez.

Összefoglalva ez egy nagyon jó kis sorozat, valóban egy "mindenkinek egyszer ki kell próbálnia" cím és már alig várom, hogy majd a negyedikkel is játszhassak, bár félek egy kicsit, hogy ne folytassa azt a scifi szálat, amit a 2. elkezdett.

Legközelebb (az nem mostanában lesz szerintem, mert még nagyon az elején járok) majd a Silent Hill trilógiával kapcsolatos véleményemet fogom megosztani.

Köszönöm a figyelmet!