Wizardry napló #3

Az már most látszik, hogy nagyon nagy játék ez a Wizardry. Ijesztően mély a mai, de még az általa megidézett klasszikusokhoz képest is. Mind játékrendszer, mind pedig atmoszféra/történet terén egyedülálló. Ilyenkor a legfájóbb, hogyha a dolog egy "banánhéjon" csúszik el ...

Mert sajnos a Wizardry nem tartozik és a nem tartozhat a PS2 leg-leg-legjei közé. De nem az avítt kivitelezése vagy nehézsége miatt ... ugyan dehogy. Még ezek is lehetnének kiemelendő értékei, akkoris, hogy a D-pad nyomkodásától már fáj a kezem.

Egyenetlenül adagolja a tartalmát, nem használja ki a pályatervezésben rejlő lehetőségeit, mesterségesen nyújtja el a meddő játékidőt és ha nem kényszerít farmolásra, akkoris farmoltat. Keresztül-kasul uralom most már a labirintust, olyan véletlenszerű eseményekre találok, amikre szerintem kevesen énelőttem, de még ezekkel együtt is kilátástalan vagyok a végső küzdelemre.

Vesztemre a végigjátszásokhoz folyamodtam, amikben a mellékküldetések teljesítéséhez kötelező lenne nekem egy mellékszereplőt a csapatom egyik tagjával kicserélni .... hmmm ... nem. Másik pedig tényleg randomszerű helyekre kényszerítene.

A főellenség pedig olyan támadással hergel, ami ha elsül nem azonnal, de behozhatatlan hátrányba hoz a csata további részében és ez ellen SEMMILYEN cucc nem hat a játékban. Negyed óra út hozzá, még ennyi átvezető és ha megint elnyomja akkor imádkozz a japánok istenéhez hogy kivédje mindenkid, különben megint elölről mehet az egész.

Talán a felhasználóbarátságtalanságát szidom ezzel? Nem. A stílus egy jellemző elemét kritizálom? Még csak azt sem. Túl akarok lenni rajta mert már unom? Nem! A Keresztapa játéknál volt hasonló, hogy a játék felénél mintha elfogyott volna a büdzsé az átvezetőkre és a sztorira, majd mégegyszer annyi játék után mint addig behpzhattál egy fél perces vége videót (vagy Jak and Daxter ugye ...).

Amatőr hiba ez szerintem ezeknél az amúgy stílusukban hibátlan játékoknál. Rossz tervezés és egyeztetés, diszharmónia, homok a gépezetben ... pedig. Pedig ez a játék, még így sántán is óriás a hasonló vagy hasonlónak tűnő játékok között.

... és már csak én sírok az előzmény/folytatás japánban ragadása miatt ...