Retro Kütyü Játszóház beszámoló

Különös hétnek különös szombat esti program dukál. Múlt héten egy szerepjáték tábor közepén hívott fel kedves gyerekkori barátom, hogy Zuglóban lesz egy retro videojátékos alkalom. Hát persze, hogy el akartam menni rá. A péntek éjjel kicsit tovább tartott, mint ahogyan reméltem, de végül készen álltam egy kellemes, nosztalgikus estére.

Hattól kezdődött az alkalom, tervek szerint kettőig tart (szóval még most is). A Cserepesházba belépve némi részvételi díj ellenében választhattunk Yoshi és Marió között, ami azt jelentette, hogy az annak megfelelő figura talpával bélyegezték meg az embert és kapott névre szóló poharat is ... hmmm.

Belépve már megcsaptak minket az egykori játszóházak, korai számtech termek hangulata. Quake 3 és Prehistorik balra, Wizard of War jobbra, továbbhaladva pedig a sarok mögött feltárult a konzoltörténelem egy kis szelete, amit alig-alig fogadott be az ember szeme.

Igazzy hagyományos 4:3-as tévék sorakoztak katonás rendben és közöttük a kábelrengetegben feltűntek a konzolok is. Békésen megfért a NES mellett a Megadrive, ahogyan a PS1 mellett a PONG gép. Attól beljebb már modernebb gépek duhogtak: SNES, Gamecube, idővel egy Phillips konzol indult el, klasszikus XBOX-on nyitogatta szárnyait a Panzer Dragoon és (természetesen) kivetítőn ragyoghatott a Dreamcast.

Sehol egy Playstation 2 vagy egy sárgakazettás masina? Ejj! No nem baj, belevetettük magunkat a "forgatagba". Hatos csapattal érkeztünk, de szétváltunk mert szép dolog a barátság és a párkapcsolat, de játékokon belül azért eltérhez az ízlés. Sajnos Megadrive-ra csak Sonic volt jelen ... így a C64 volt az, ami legjobban lekötött. Úgy éreztem ezer év után játszom újra ... de ez ilyen, az évek minden egyes tűzgomb lenyomással pörögtek vissza bennem.

Hamarosan kezdetét vette a két versenyszám is, a Tükör Mario (tükörből kell a klasszikus játékot játszani, ameddig tudod időre) és a Wizard of Vakon páros verseny C64-en (amely során az egyik játékos a képernyőnek háttal irányítja a joystickot, a másik pedig figyelemmel kísérve az eseményeket instrukciókat ad neki).

Ezt az utóbbi bajnokságot nyertük meg 12 300 ponttal egy elhivatott C64 rajongóval, Adriánnal, akivel a regisztrálás időszakában kötöttem ismeretséget a lemezek tallózása közepette. Állítólag tavaly 14 000 volt a rekord, de mondtak 6000-et is, a lényegen nem változtat, hogy névre szóló SNES játékot vihettünk haza a Jajj, a Szörnyek! formájában (mármint én, mert Adriánnak nincs gépe hozzá).

Jó hangulatban telt az alkalom számunkra, nem kellene ennyire titkolni. A szervezők nem mindig és nem mindenben voltak a helyzet magaslatán, de ez nem is várható el egy ilyen szívvel és lélekkel rendezett amatőr alkalom kapcsán. Ahogy elhangzott, zajlik is a toborzás az egyesületük soraiba, biztos vagyok benne hogy ezt a hatodik alkalmat több és jobb követi majd a sorban. Én szívesen ott leszek majd és másokat is a részvételre buzdítok mert IHAJJ!!!